iPon Cikkek

The Next Big Thing - Nagy dolog?

Dátum | 2011. 06. 27.
Szerző | Chocho
Csoport | JÁTÉK

A kalandjátékok feltámadása óta nincs olyan hónap, hogy ne jelenne meg legalább egy cím a műfajban. Noha ezek sokszor könnyebbek, vagy emészthetőbbek a régi klasszikusoknál, azért valljuk be, elégedettek lehetünk, főleg, hogy bár a stílus utat tört a konzolok felé is, a legjobb darabok azért még mindig a PC sajátjának számítanak. Meg persze vannak fejlesztők, akik izomból távol tartják magukat a konzoloktól, és inkább maradnak a kaptafánál. Fejlesztők, akik tudják, miben jók és miért, s ezt kamatoztatva igyekeznek megfelelni saját rajongótáboruknak. Ilyen cég a spanyol Pendulo Studios is, ami jelenleg talán az egyetlen olyan csapat a világon, ami kizárólag saját IP-ken alapuló point 'n click játékokkal tartja fenn magát immár több, mint egy teljes évtizede. A derék hispánok a megosztó, de anyagilag kifejezetten sikeres Runaway sorozat után visszanyúltak a gyökereikhez, azaz a Hollywood Monsters című darabjukhoz, aminek teljesen átalakított rebootja a The Next Big Thing. Azaz se a sztori, se a világ nem teljesen ugyanaz, az innováció viszont azonos tőről fakad. De vajon tényleg sikerült megütni a főnyereményt?

Szörnyek Hollywoodból

Már maga a sztori is olyan távol esik a Runawayek komolyabb hangvételétől, hogy szinte friss lélegzetnek hat Gina és Brian sokéves ámokfutása után. Bár őket is szeretjük, valljuk be, nagyon itt volt már az ideje, hogy kipihenhessék magukat, és bepótolják szerelmük elrabolt éveit. Így most helyettük egy újabb párossal ismerkedhetünk meg, Dannel és Lizzel, akik riporterek egy olyan világban, ahol a szörnyek nem a fantázia szüleményei, hanem létező lények. Ez persze nem jelenti azt, hogy vérengző fenevadak lennének, sőt, teljesen olyanok, mint mi, emberek. Örülnek, keseregnek, szeretnek, gyűlölnek, küzdenek, elbuknak. Ezért aztán a társadalom is elfogadóbb velük manapság, főleg, mióta a filmipar kitalálta a szörnyfilmeket. Hollywood legnagyobb sztárjai mind rémségek, akik nekik írt filmekben alakítják a gonosztevőket, vagy épp hősöket.

Bizony, az egész egy vázlatos társadalomkritika a rasszista és kirekesztő amerikai múltról, ráadásul olyan atmoszféra alatt, ami tesz róla, hogy ne érezzük erőltetettnek a folyton lecsapódó tanulságokat. Ennek legjobb módszere a humor, ami itt sokkal inkább jelen van, mint a Runawayekben volt. Bár a hasunkat nem sokszor fogjuk majd a röhögéstől, azért az egész játék könnyedebb, és nem egyszer fakaszt egészséges mosolyra minket.

Ez az idegesítő és ronda pasas a narrátor, szóval jobb, ha megszokjuk
Egyedül azt bánhatjuk, hogy a szereplők nem lettek olyan szimpatikusak, mint Brian és szexis megmentettje. Dan egy nagyképű majom, akit csakis a karrierje érdekel, Liz pedig egy zavart, bogaras teremtés, aki folyton oda nem illő dolgokat mond az interjúk alatt, rendre kellemetlen helyzetbe hozva magát. Kettejük viszonya adja a játék alapját, ami nem felhőtlen, sőt, állandóan szívatják egymást, sziporkázó beszólásokkal dobálózva a végigjátszás alatt. Ezek nagyon feldobják a beszélgetéseket, kár, hogy nehezen megy a hősökkel való azonosulás. Különös, de ezzel szemben a sok vicces és teljesen abszurd mellékszereplőt nagyon könnyen elfogadjuk, nem egyszer jobban érezve magunkat a társaságukban, mint a főszereplőkében. Ezt kicsit jobban kiegyensúlyozhatták volna, bár lehetséges, hogy csak én érzem így, hisz ez egy igen szubjektív oldala az értékelésnek. Ezért sem igen vonok le érte, inkább csak figyelmeztetek, hogy ne várjon senki örökké emlékezetes főhősöket.

Az örök klasszikus

A klasszikus kalandjátékokban az a legjobb, hogy ha egyet játszottál, az összeset játszottad. Na jó, ez talán merész kijelentés, de tény és való, hogy ez a műfaj egyike azon keveseknek, melyeknek pont, hogy árt az erőltetett korszerűsítés. Így aztán a Pendulo sem nagyon erőltette meg magát e téren. Minden olyan, mint régen, azaz van az épp aktuális szereplő, akit az egérrel irányítunk a 2D-s hátterek előtt. Ezekből mind a hat fejezetben van 6-8 minimum, a cél pedig, hogy a rajtuk elhelyezett tárgyak és fejtörők segítségével előre lökjük a teljesen lineáris történetet. A Pendulo játékai e téren egyébként igencsak megosztották a rajongókat, lévén a spanyolok logikai feladványai csak nevükben voltak logikailak. Bár a régmúlt nagy címei is rendre nehezek voltak, azért egyfajta kifacsart észjárással mindegyiket meg lehetett csinálni segítség nélkül. A Runawayekben ez csak keveseknek sikerült, jómagam például, aki nagyon szeretem a stílust, egyik részt sem tudtam végigjátszás olvasása nélkül végigvinni. Béna lennék? Lehet, de akkor nem csak én, hanem sokan mások is. A Pendulo ezt a The Next Big Thing esetén aztán egy roppant elegáns megoldással javította ki, kapunk némi segítséget (bővebben lejjebb). Bár a fejtörők nagyrészt könnyebbek, illetve hamarabb rájuk lehet jönni, mint régen, most is kemény tud lenni a játék, és nincs annál frusztrálóbb, mint amikor órákig meredünk a monitorra "na most mi a kakaóstekercset is kezdjek magammal" arckifejezéssel.

Ez a fickó nem megenni fogja szegény Lizt, sőt, egész mást szeretne tőle...
Nos, akik eddig féltek a The Next Big Thingtől, azok megnyugodhatnak. A játék kezdetekor választhatunk nehézségi szintet: könnyű fokozaton kérhetünk végtelen mennyiségű segítséget a narrátortól, illetve egyetlen kattintással felderíthetjük a terepen elrejtett vizsgálható objektumokat, megspórolva ezzel a sokszor idegőrlő pixelvadászatot. Közepes nehézségen már csak a narrátor marad, míg nehéz fokozaton nincs semmi segítség. Bár furcsán hangozhat, én a könnyű fokozatot ajánlom mindenkinek. Egy igazi kalandjátékos úgyis csak akkor él a könnyítésekkel, amikor nagyon kell, és rengeteg fárasztó, hangulatromboló pillanatot meg lehet spórolni így. Persze azok, akik nem bíznak magukban, játszhatnak nehézen is, de úgy már esélyes, hogy a kicsit érthetőbb feladványok ellenére is elakadnak idővel. Hiába, a Pendulo nem bújt ki a bőréből, és már nem is fog. Akik eddig milliókat vittek a Runawayből, bizonyára pont ezt szeretik a csapat programjaiban.

Liz vagy Gina?

Bár mindkettejüket igyekeztek csinossá tenné a fejlesztők, azért valljuk be, 2001 már nagyon régen volt. Ugyan a hátterek most is szép, kézzel festett képek, a modellek ugyanazok a 3D-s, cell-shaded figurák, amiket már láthattunk a fejlesztők korábbi sorozatában. Annak idején ez a technológia igen dicséretes volt, de már a Runaway 3-ban is bután nézett ki a szereplők plasztikus arcberendezése, s ezen most sem javított a Pendulo. Ugyan minden nagyon jól néz ki, az animációk - és főleg a mimika - borzasztóan fapados, könnyedén kizökkentve minket a humoros párbeszédekből. Mindez persze megbocsátható, lévén igyekeznek nem túl közelről mutatni a szereplőket, s mert a játék egész konkrétan gépigény nélkül jött a világra. Ráadásul támogatja a 16:9-es képarányt, ami külön öröm, még tavaly is volt olyan point 'n click, ami nem tudta, mi fán terem a szélesvászon. A zene és a szinkron rendben van, nem kiemelkedő egyik sem, de bőven élvezhető és kellemes. Az irányítás egérrel megy, ebben nincs semmi forradalmi, a menü viszont borzasztóan ronda és kaotikus. Elvileg egy régi autórádiót mintáz, de... hát nem tudom. Senki sem panaszkodott emiatt a fókusztesztekkor?

Dan egy bunkó, ehhez kétség sem fér
Akár így, akár úgy, a The Next Big Thing egy kellemes, szerethető kalandjáték, ami kifejezetten olcsó (nincs négyezer forint) – ez utóbbi tulajdonsága 10 teljes százalékkal nyomja feljebb a mérleget (budget kategóriában értékeltük). Azoknak, akik újak a műfajban, még most sem szívesen ajánlom, ha viszont valaki szereti a jól felépített, nehéz, de élvezetes kalandokat, amiket ráadásul mertek egyedi világgal tálalni, annak ez egy kötelező vétel. A magam részéről kellemeset csalódtam a The Next Big Thingben. Lerí róla, hogy a spanyolok szívvel és lélekkel csinálják ezeket a játékokat. Nem elsősorban a profit a cél és nem a casual réteg meghódítása, hanem a rajongók éhségének csillapítása, alacsony áron mért magas minőség mérlegén. Reméljük, siker lesz, és sok hasonló játékot kapunk még a cégtől.



Platfomok: PC
Tesztelt platform: PC

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. Zoe01
2011.06.27. 16:01
Ismét egy remek kalandjáték a Pendulo-tól. A Back To The Future is a végéhez ért - méltó lezárást kapott. Amiről viszont sajnos senki sem beszél, az a Gray Matter, ami véleményem szerint nem csak idei év, hanem úgy az utóbbi 10 év legjobb kalandjátéka. Nálam a Longest Journey-val van egy szinten (sőt, pár elemében még meg is előzi azt!). Torony magasan az év legjobb kalandjátéka (illetve a legjobb OST, történet díjakat is neki adnám.).

Gray Matter Trailer
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. YuGabe
2011.06.27. 19:19
A Gray Matterrel nekem csak a végével volt bajom, meg az átvezetők nem voltak tökéletesek - vagyis inkább azt mondom, hogy az én ízlésemnek nem feleltek meg. Voltak részek, amikor nem tudtad, mit kell csinálni, vagy éppen igen, de egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy hogyan. Mindenesetre elég jó volt, de azért az utóbbi 10 évben voltak nagyobb darabok is.
Ezt a Next Big Thinget is ki akarom próbálni, végre lesz is időm rá, szerintem nagyon ígéretes, és méltó ahhoz, hogy jó kalandjáték legyen.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. felziusz
2011.06.27. 23:10
Longest Journey… az biza jóféle
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!