iPon Cikkek

The Saboteur - Párizs, szerelem, világháború

Dátum | 2009. 12. 10.
Szerző | Daks
Csoport | JÁTÉK

Párizs. A füstös lokálok és a szabad szerelmet kereső, gyönyörű nők otthona. Éjszaka konyakozás, swing, fél doboz szűrő nélküli cigaretta, nappal pedig séta a Szajna partján, majd a kedvenc teraszra kiülve jöhet egy kis frissen sült fokhagymás baguette, meg persze egy pohár Chateau Cap de Magnet, de csak a minőségibb fajtából. Férfiember el sem tudna képzelni ennél szebb világot, most azonban 1940-et írunk, a Champs-Éliséest tigristankok lepik el, a sétálóutcákban náci katonák masíroznak, De Gaulle pedig Angliából várja, hogy valaki elbánjon végre Hitler gyilkos seregével. A tengeren túlról érkező segítség a jelek szerint még messze van, hősünk, a volt Grand Prix-bajnok, Sean Devlin viszont elhatározza, hogy csatlakozik az forradalmárokhoz, és szembeszáll a németekkel.

Sean Devlin. Elszánt, kegyetlen, macsó.
A frontvonal mögött rekedt ír autóversenyzőt William Charles Frederick Grover története ihlette, aki a második világháború idején aktívan részt vett a német hadigépezet megállításában. Grover katonai karrierjét a Brit Királyi Hadsereg ellátmányozási osztályán kezdte, majd miután a fegyveres harcok Nyugat-Európát is elérték, csatlakozott a Különleges Alakulathoz, és a párizsi ellenállás erősítéseként Franciaországba utazott. Különböző szabotázsakciókat hajtott végre, és részt vett a Szövetséges seregek ejtőernyős támadását előkészítő hadműveletekben is, az SS katonák 1943-ban viszont elfogták, majd Berlinbe deportálták, nem sokkal később pedig a Sachsenhausen-Oranienburg koncentrációs tábor foglyaként végleg eltávozott az élők sorából.

És az akció kezdetét veszi!
A Full Spectrum Warrior, a Destroy All Humans és a Mercenaries 2: World in Flames címeket készítő, idén ősszel feloszlatott Pandemic Studios legújabb játékában Sean Devlint irányítva nem kisebb küldetés vár ránk, mint Párizs felszabadítása, és az amerikaiak benyomulásának előkészítése. A The Saboteur minderre egy teljesen szabadon bejárható nagyvárost nyit meg előttünk, ahol amolyan GTA stílusban mindig akad valami elintéznivaló ügyünk. A játék elején láthatunk még egy visszaemlékezést a háború előtti időkről is, amikor az emberek még szabadon átléphették a határt, ha egy jó francia sajt után megkívántak egy korsó eredeti bajor sört. A vidéki birtokunkon kezdünk, majd utunk a náci Németországba, a versenysorozat legújabb állomására vezet. A futam nem úgy végződik, ahogy reméltük, a helyzet lövöldözéssé fajul, aztán az első sorból szemlélhetjük, ahogyan a német csapatok átlépik a francia határt, és megkezdik az ország lerohanását.

A fő történeti szál Párizs belvárosában játszódik, a megszállás után. Az emberek itt szabadon élhetik a mindennapjaikat, dolgozni és szórakozni járhatnak, a várost viszont német katonák tartják elnyomás alatt, ott vannak a bárokban, az éttermekben, a parkokban, és még a templomokban is, nem beszélve a fontosabb kereszteződések ellenőrzőpontjairól. Hősünk azonban nem fél tőlük, még a hajlékát is egy nácikkal teli lebuj női öltöző mögé elrejtett titkos raktárában rendezte be. Innen indulhatunk bevetésre, az ellenállás vezetői pedig ránk bíznak minden mocskos munkát, legyen szó gyilkosságról, robbantásról, rablásról, vagy bármilyen szabotázsakcióról. A játékmenet során egyszerre több embertől kapunk feladatokat, vannak mellékküldetések, szabadidőnkben pedig elpusztíthatjuk a városban állomásozó katonák radarjait, védőtornyait, légvédelmi ágyúit és propaganda-hangszóróit, napról-napra növelve ezzel a párizsi emberek lelkesedését.
 
Meglepetés
A játék ebből eredő egyik legnagyobb különlegessége, hogy egyes részeket színesben, míg más területeket fekete-fehér-piros-sárga kombinációban láthatunk benne. Ez utóbbi valami hasonló megvalósítást kapott, mint anno a Sin City-ben, tehát a monokróm városban sétálva csak a horogkeresztes vörös zászlók, a különböző ruhakiegészítők és a robbanások színesek, a két látványvilág közötti legnagyobb különbség pedig, hogy míg a színesekben viszonylagos béke van, addig a fekete-fehérekben biztosan vár még ránk néhány szabotázsakció, és persze több tucat kivégzésre ítélt náci gyalogos is.
 
Szegény város egykoron szebb napokat is látott
Ahogy a Grand Theft Auto esetében, úgy itt is rendkívül sok lehetőséget kínál nekünk a város. A bárban ismerkedhetünk lányokkal, a főhadiszállás melletti garázsban tárolhatjuk a kedvenc autóinkat, a feketepiacon vásárolhatunk magunknak fegyvereket és robbanószereket, ha pedig forró lenne a talpunk alatt a talaj, akkor csak keresnünk kell egy zölddel jelölt rejtekhelyet, ahol megbújva pár pillanat alatt lerázhatjuk a minket üldözőket. Az Assassin's Creedhez hasonlóan felmászhatunk a házak oldalán, lehet lopakodni, a megfojtott, vagy kiütött ellenfelek ruháját pedig elvehetjük, így épülve be a náci katonák közé. Van karakterfejlődés is, a háromszintes perks rendszer segítségével pedig folyamatosan nő az életerőnk, a vezetési képességünk, a besurranási tehetségünk, és minden olyan tulajdonságunk, ami csak fontos lehet ezekben az időkben. Nem egy egyszerű játékkal van tehát dolgunk, már ahhoz is több óra kell, hogy kiismerjük magunkat a helyszínen, és nagyjából tisztában legyünk a lehetőségekkel, feladatokkal.

A The Saboteur sikere a varázslatos hangulatban rejlik, a második világháború sújtotta Franciaországban való kalandozás egyszerűen fantasztikus. Sean egyébként igazi katona, fűti őt a vérbosszú, amiért a harcok kitörésekor elvesztette a legjobb barátját, és nem törődik vele, hogy emberek százait kell kivégeznie, akkor is végrehajtja a rá bízott feladatokat. Az átvezetőkben persze megismerhetjük a belső énjét is, kitárja előttünk érzéseit és gondolatait, de a bárokba ellátogatva persze felszínre kerül a szívtipró, szoknyavadász oldala is.
 
Az autóversenyzős múlt letagadhatatlan
A grafika sajnos nem a legszebb, az Odin Engine elég gyengécske, a kép recés, az emberek kidolgozatlanok, a robbanások pocsékak, bár az összkép valahogy még ezek árnyékában is egész korrektnek mondható. A hangok azért kárpótolnak, bár a beszélgetések egy kicsit üresek, a szinkronokon mégis érezni a különböző helyről érkezett szereplők eltérő akcentusait, a bárokban és az autókban szóló jazz pedig annyira eltalált, hogy még a játék után is sokáig dúdoltam őket, csak úgy a saját szórakoztatásomra. Ami a technikai részleteket illeti, itt rendesen elszúrták a játékot, az animáció ugyanis néha elég bénácska lett, az ellenfeleket túl könnyű átverni, a fizika pedig egyenesen csapnivaló, főleg ha vezetésről van szó. Ha kétszázzal nekimegyünk valaminek, akkor az autó csak megáll, nincs semmi látványos karambol, vagy ilyesmi, terepen pedig úgy lehet közlekedni, mintha valami műanyag távirányítós kisautóban ülnénk. Ráadásul hősünk se tökéletes, sűrűn beleakad a tereptárgyakba, néha felsétál a nyolcvan fokos emelkedőkön, máskor pedig egy ajtón alig bír bemenni.
 
A bosszú éjszakája
Az apró hibák persze zavaróak, de nem találkozni velük olyan sűrűn, hogy nagyon lerontsák a játékélményt. A hangulat és a teljes játékbéli szabadság tökéletesen egyensúlyozza ezt, viszont a The Saboteur így sem ér fel egy Mafia vagy egy GTA nagyságáig, még ha a készítők mindent bele is adtak, hogy jól érezzük magunkat Párizsban. A szavatossággal viszont nincs gond, ha meg tudunk barátkozni a tökéletlen kivitelezéssel, akkor a The Saboteur esélyes egy 100%-os befejezésre, ami ugye tudjuk jól, nem könnyű egy ilyen stílusú játékban. Karrierünk aktuális állását, és a statisztikákat egyébként bármikor elérhetjük a főmenüből, de említésre méltóak még az achievementek és a trófeák is, melyek nem csak a feladatok teljesítéséért jutalmaznak minket kövér pontokkal, de akkor is, ha összegyűjtünk minden képeslapot, sokat cigizünk, megcsókolunk ötven nőt, vagy mondjuk felmászunk az Eiffel-torony tetejére, és le is ugrunk onnan!

Nem véletlen, ha a The Saboteur neve ismerősen cseng valakinek, hasonló címmel ugyanis már készült játék, egészen pontosan 1985-ben Commodore 64-re, Amstrad CPC-re és ZX Spectrumra. A régi, 8-bites Saboteurnek viszont más volt a története, abban egy nindzsát kellett alakítanunk, aki azt kapta feladatul, hogy találjon meg, és lopjon el egy titkos földalatti komplexumban elrejtett kazettát. A játéknak 1987-ben folytatása is készült, ami viszont ennél is érdekesebb, hogy 2005-ben a Replay Studios bejelentette a Sabotage című játékát is, mely idén tavasszal végül Velvet Assassin néven jelent meg. A névváltoztatásra a hivatalos közlemény szerint azért került sor, mert ez jobban illett Violette Szabó kalandjaihoz, sokkal valószínűbb viszont, hogy az Electronic Arts kérte erre a Crashday-t is készítő kis német csapatot, kellemetlen lett volna ugyanis, ha ugyanabban az évben két hasonló nevű és stílusú játék is piacra kerül.
 
Csak csendben, csak halkan
Multiplayer mód nem került a The Saboteurbe, de ez nem is igazán probléma, sok játékhoz nem passzol az ilyesmi, kezdve a Dead Space-től a Bioshockon át egészen a GTA-ig, még ha a Rockstar az utóbbihoz készített is ilyet a rajongók miatt. Ami az összegzést illeti, a The Saboteur jogosan érdemel jó osztályzást, látszik hogy sokat dolgoztak vele a készítők, és bár nem lett tökéletes, mindenképpen értékelendő, hogy egy teljesen új, egyéni hangulatot árasztó világot nyit meg előttünk.


Platformok: PC, Playstation 3, Xbox 360
Tesztelt platform: Xbox 360

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

18. nedcoleman
2009.12.10. 15:47
GTA IV-nél az autók irányítását még egy nfs undercover is megirígyelhetné (legalábbis élvezetesebb)


Nem próbáltam még a Saboteur-t de tucatnyi ingame video alapján egy középszerû játék áll elôttem. Egy nagy marék GTA hozzáadva kevéske Mafia és pár csipetnyi jól eltalált ötlet/megvalósítás + bug...
Bár nem akartam teszteletlen lenni
akarom mondani tiszteletlen

A teszt alapján és temérdek ingame video alapján nem éri meg számomra az árát


Köszi a korrekt értékelést!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
17. beleutomaz...
2009.12.10. 17:07
Szerintem jo jatek es bar csak az elso missziot csinaltam meg szerintem jo lett.
Minoseg hat azt mar regoat nem lattam sem filmben sem jatekban tehat ilyen alapon sokmindent leirnek mar csak a latvanyos trailer videok alapjan mert pl legtobbszor tobbet nem kapsz a jatekban mint amit a videoban latsz. pl COD MW2
Ahogy itt olvastam valakinek a hozzaszolasat: olyan mintha megegyszer megcsinaltak volna a Modern warfaret. Ugyanaz a motor ugyanaz a grafika es valjuk be a tortenet sem valami mestermu.

Izlesek es pofonok.
Ha nem tetszik ne jatszodj vele.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
16. beleutomaz...
2009.12.10. 17:09
Majd elfelejtem:
"1940-et írunk, a Sanzelizét tigristankok lepik el"
azt hiszem ez tortenelmileg helytelen, Tigris elosszor 1941-eben es vegul 42-tol folyamatos.
Aztan mar csak a micimackoban volt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. beleutomaz...
2009.12.10. 17:11
Apropo parom mondja Sanzelize szoval necces egy picit igy a Chateau mell irva meg a De Gaule elott.
Talan hosunk Sean helyett Soon?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. NTomi
2009.12.10. 19:59
Szerintem az a csúnyácska grafika elhanyagolható egy nagyon jó játékélmény mellett. Én több éves játékokkal is eljátszok és hát nem a grafika határozza meg azt, hogy egy játék olyan nagy jó-e vagy sem. Szerintem nem csak én vagyok így ezzel.
Eddig kb. egy órát játszottam vele, és szerény véleményem szerint nagyon jó kis játék a "csúnyácska" grafika ellenére...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. Daks
2009.12.10. 21:49
Beleutomazorrom: A Chateaunek meg a DeGaule-nak ugy tudom nincs magyaros megfelelője, ellentétben a sanzelizének, amit így fonetikusan is használnak, mint tulajdonnevet. De javíts ki, ha megis.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. axe
2009.12.10. 22:36
Return to Castle Wolfenstein... a mai napig megállja a helyét ha időtöltésről van szó. vagy ha autós akkor underground 1. legjobb játékok régebben készültek amikor még fejlesztettek is nem csak a bőrt huzogatták le a játékokról.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. yeezs
2009.12.11. 05:17
Hát ha ezek a játékok nem bőrlehúzások, akkor mi az? Ugyanis a wolfenstein azon verziója amit írtál remake, az nfs-nek addigra meg már megjelent vagy 10 része. Ráadásul az underground a 2-vel lett teljes, az u1 kb a csupaszabb mása volt csak az u2-nek.
Értem amúgy, hogy mit akartál ezzel kifejezni, de a példa nagyon rossz volt és nem feltétlen kell éveket visszamenni az egyedi játékokért, csak nem mindegy melyik kiadó repertoárját nézed. De nyilván amikor kevesebb játék volt, több egyedi ötletbe, játékba futott az ember... viszont az 2000 előtt volt jócskán...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. axe
2009.12.11. 12:26
régi játékok irtózatosan [szar] grafikával még mindig jobban leköti az embert mint az új csilivili stb játékok. viszont a DiRT2-ben kiváncsi lennék a DX11-re és a tesztellációra mer jócskán lehet olyan helyet találni amit pont azér raktak bele.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. kalle
2009.12.11. 20:26
Szerintem nagyon ott van ez a játék! A grafikával nincs baj, sőt, néhány helyen nagyon is szép (pl: Parizst elhagyva vidéken szerintem egészen gyönyörű). Ahol tényleg javíthattak volna, az a magas helyek. Pl: az Eiffel-torony tetejéről tényleg gagyerák, elmosott az egész. Viszont a játék hangulata nagyon magával ragadó. Egyedül az nem tetszett, hogy a főhős egy golyóálló terminátor, tényleg csak akkor tud meghalni, ha már vagy 5-en lövik kb 1 perce, ez vicc. (...bár egyedül egy egész náci sereg ellen indulni tényleg vagy öngyilkosság, vagy terminátornak kell lenni.) Egyébként én csak ajánlani tudom mindenkinek!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. benceboc
2009.12.11. 23:14
A golyóálló terminátorság relatív, legmagasabb nehézségi fokozaton elég hamar ki lehet dőlni. Egyébként számomra ez az utóbbi évek egyik legjobb játéka, bár a fő történetszál a mostani szokásoknak megfelelően sajnos rövidkére sikeredett.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. axe
2009.12.12. 11:09
Hát ha nem fagyna ki a játék 1 küldetés alatt vagy szimplán ha a menübe lépek még élvezhető is lenne...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. csab959
2009.12.12. 11:35
Nekem nem csinál ilyesmit, egyébként nem tudja valaki hogy 5-ös körözési szintről nagyon nehéz meglépni?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. moonster
2009.12.12. 19:42
csab959: Igen meglehet szökni. Keresni kell egy safe-house-t. Egyik küldi után kellett nekem, és nagynehezen az Eiffel-toronyra tudtam felmászni, ott volt a Safe point.

5-ös körözési szinten, csak a safe houseok adnak oltalmat, mert egész Párizsra kiterjed a kőrözés, piros folt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. axe
2009.12.12. 23:30
rég ettem már KŐrözöttet, nemde moonster? még mindig kifagy a menü ha letiltom az első 3 magot a játéknál (quad proci) akkor meg a sima játék fagy
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. csab959
2009.12.13. 00:20
moonster:És olyan ellenállási zóna van, mint 3. meg 4. szinten?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. kalle
2009.12.14. 12:30
benceboc: biztos igazad van, én normál nehézségi szinten tolom, úgyhogy csak erről tudok nyilatkozni... ott nekem terminátornak tűnt Sean (kivéve a vonatos részt, ahol egyszerre 10-15-en lőttek rám, azt sokszor kellett újrapróbálni.)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. TheDj
2009.12.23. 22:54
Éppen most fejeztem a játékot. Rettenetesen lekötött annak ellenére, hogy a lopakodós játékok sosem tartoztak a kedvenceim közé. Kövezzetek meg de pl Splinter Cell-t kb 15 percig volt türelmem játszani. Persze ez a játék nem igényel feltétlenül lopakodást mindig...

Tetszettek a forradalmi megoldások a játékban, pl a német által elfoglalt terület színtelensége, a zenék is mondhatni korhűek és a sztori is a helyén van. Ugyanakkor volt néhány nehézség is. Többek közt a már említett fekete-fehér részeknél volt rá példa hogy fogalmam sem volt hol az út, honnan lőnek (hiába emelték ki pirossal). A gyors fegyverváltás sem épp jellemző és ez a gyors reagálást igénylő részeknél nagyon dühítő volt. A zene meg mondjuk nem feltétlenül passzol, amikor tövig nyomva a gázpedált szelem át a városmenti részeket.
A golyóállóság meg sokszor kisegített a bajból és mentett meg bosszús pillanatoktól, amikor hülye fejjel kiugrottam a német katonák elé.
Szóval mindennek van jó és rossz oldala is de határozottan jobban élveztem a játékot, mint egy hasonló kaliberű GTA esetében.

Az értékeléssel nem értek egyet; a Pro és Kontra rész viszont abszolút igaz. Talán kicsit szúrja a szemem a 77% , de hát ízlések és pofonok...nem voltam még soha Párizsban de talán egyszer eljutok még oda. Addig mindenképpen emlékezni fogok azokra a percekre amit a Louvre-ban vagy épp az Eiffel torony tetején töltöttem.
A szabados játékmenet és a hangulata miatt mindenképpen csak ajánlani tudom bárkinek, aki szereti a világháborús játékokat. Lehet le vagyok maradva de eddig ebben a témában nem láttam még hasonló menetű gammát.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!