iPon Cikkek

The Showdown Effect – Leszámolás, klisékkel

Dátum | 2013. 03. 14.
Szerző | Leon121
Csoport | JÁTÉK

Az akciófilmek aranykorának sokan (engem is beleértve) a 80-as, 90-es éveket tartják. Volt abban valami igazi, hamisítatlan életérzés, amikor minden különösebb sallang, erőteljesen kidolgozott jellem nélkül, sablonokra épülve teremtettek százas nagyságrendű hullahegyeket és milliós károkat az olyan ikonok, mint Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone, Dolph Lundgren, Jet Li, Jean-Claude Van Damme, vagy Nemcsák Károly. Ez a bevezető egy új Expendables-játék felvezetője is lehetett volna, de ezúttal egy annál jobb alanyt van szerencsém felkonferálni: a The Showdown Effectet, e korszaknak humoros emléket állító többszereplős leszámolás-szimulátort.

Ha azt mondom, Soldat, sokaknak valószínűleg kellemes emlékek jutnak az eszébe. A kollégiumokban és LAN-partikon igen népszerű, oldalnézetes akciójáték a TSE ősének is tekinthető, az alapok ugyanis hasonlóak. Egy oldalnézetes, 2D-s pályán küzdenek egymással a játékosok, akik mind-mind egy klasszikus akciófilm-klisé tökéletes megtestesítői. Van itt emlékezetkieséssel küszködő macsó, visszavonulás előtt álló néger rendőr, tisztességes japán harcművész-mester, aki kénytelen mégis harcolni, és így tovább. Mindegyikük saját szöveggel és háttértörténettel rendelkezik, ami persze a gyakorlatban semmit nem befolyásol, viszont jó móka hallani, ahogy egyikük például keresi az elrabolt fiát/lányát/kutyáját, miközben cafatokra lő egy elárult főnemest.


Egyvalamiben azonban különböznek a karakterek: a speciális képességükben, melyet nem lehet megváltoztatni, viszont a csatában más-más előnyökhöz juttathatja őket. Ideiglenes pajzs, magasra ugrás, mérgező folyadékot tartalmazó flaska, és hasonló nyalánkságok szerepelnek a listán. Ezek viszont nincsenek túlságosan felerősítve, elsősorban a fegyvereké a hangsúly, amikből alapesetben kettőt vihetünk magunkkal, és kategóriákra vannak osztva (pisztoly, SMG, géppuska, puska, shotgun, kard, dobótőr, rakétavető). A fegyverekre ráférne még egy kis egyensúlyozás, indulás után sokan nagyon hamar megutálták például a dobótőrt. Ennek oka roppant egyszerű: míg az összes fegyver pontosan a célkeresztben sebez, tehát az ellenfél elé vagy mögé lőni nem lehet, addig a kés akkor is talál, ha csak eldobjuk a vakvilágba, így hamar megkapta a „noobok fegyvere” elnevezést.

A harc egyébként nincs túlbonyolítva, viszont kellően pörgős tud lenni, a karakterek mozgása elég gyors, és lehet kisebb akrobatikus mozdulatokkal (becsúszás, vetődés, falról elugrás, fel/lemászás) is haladni. Az alapból kapott fegyvereken kívül a pályákon találhatunk különböző sebességű kézi fegyvereket – bár a „fegyver” szót ezúttal átvitt értelemben kell érteni, mert olyanokat is felvehetünk, mint egy pénzeszsák, fakereszt, seprű, vagy egyik kedvencem, a pizzás doboz. Azért mégiscsak van abban valami romantikus, ha egy ilyennel verjük agyon ellenfeleinket, nem? Emellett lehetőségünk van bekötözni sebeinket, ha túléltünk egy összecsapást, illetve meg kell még említeni a Gears of War-sorozatból átvett aktív újratöltést is, amivel megfelelő időzítés esetén hamarabb, elrontott próbálkozás esetén később fejeződik be a fegyverünk betárazása. (A pizzásdobozt persze nem kell újratölteni.)

A meccsek végén eredményünk függvényében tapasztalati pontokat kapunk, melyeket első körben a fegyverek megnyitására érdemes költeni (alapból csak a kardot és a géppuskát használhatjuk), később lehet újabb karaktereket venni a kezdetiek mellé, vagy ha nagyon sok pontunk van, akkor kozmetikai dolgokat, új ruhákat, fegyverskineket vehetünk belőle. A játékban található egy valós pénzért használható bolt is, melyben azonban jelenleg még csak egy nulla eurós, helikopteres sisakot találtunk. Remélhetőleg a későbbiekben is elsősorban játékbeli pénzért lehet majd ilyen dolgokat venni, bár a fejlesztők korábbi játékát (Magicka) megnézve nem lennék meglepődve, ha millió kis DLC-vel és vásárolható extrával találkozhatnánk. A lényeg, a fegyverek megnyitása szerencsére nem tart sokáig, alig néhány óra játékkal meg lehet mindet venni, ha meg csak a legszimpatikusabbat szeretnénk, akkor az meg pár meccs alatt megvan. A karakterek már borsosabb összegbe kerülnek, náluk ráadásul az a legnagyobb gond, hogy vásárlás előtt nem tudjuk megnézni, mi a különleges képességük, így igazából csak szimpátia alapján lehet dönteni.



Mind játékmódok, mind pályák szempontjából korrekt csomagot kapunk pénzünkért. Egyrészt van az automata besorolós (ranked) lehetőség, amit viszonylag kevesen játszanak, kell pár perc, mire összejön a minimális négy fő. A többség ugyanis inkább a hagyományos, szerver-alapú meccseket tolja, ahol lehetőségünk van különböző vásárolt módosítókat (ha úgy tetszik: mutatorokat) bekapcsolni, mint például az azonnali halál, végtelen lőszer, vagy éppen a lőfegyverek letiltása. Játékmódok terén első (és talán legnépszerűbb) a Showdown, ami gyakorlatilag hagyományos deathmatch, annyi csavarral, hogy az idő leteltével megkezdődik a „Leszámolás”. Ilyenkor még mindenkinek marad egy darab élete, a legtovább életben maradó pedig annyi pluszpontot kap, ahányan játszottak. Emellett több, az akciófilmekhez jobban illő módban is kipróbálhatjuk magunkat. Az egyik ilyen a One Man Army, ahol egy játékos a főhős, mindenki más névtelen „henchman”, akiknek a kisorsolt fegyverrel el kell tennie láb alól a főhőst, majd cserélődnek a szerepek. Igazán szép látvány, ahogy 7 játékos megindul egy ellen... Az Expendables módban a játékosok fele főhős, másik fele henchman. A hősöknek minden egyes halállal tovább tart újraéledni, a többieknek viszont ez mindig azonnali, a meccs pedig addig tart, amíg egyetlen hős is életben van. A Team Elimination ehhez hasonló, de itt mindkét csapat hős, egyre tovább tartó feltámadási idővel. Pályából ugyan egyelőre nincs túl sok (négy darab), ezek azonban jó nagyok, és részletesen kidolgozottak, többféle közlekedési útvonallal, liftekkel, létrákkal, elszórt fegyverekkel.

Külsejét tekintve a The Showdown Effect a „rajzfilmes erőszak” felé hajlik, és a stílust helyezi a technikai bravúrok elé, így aztán a meccsek indulásakor csapatok esetén még beállós pózolást is láthatunk, befejezéskor egy laza egysoros kíséretében áll be fényképezésre a nyertes játékos, az eredmények hirdetése pedig stáblista formájában történik, mindenféle vicces elnevezéssel együtt, ami nekem a Worms sorozat összefoglaló képernyőjét juttatja eszembe. De ez mind eltörpül amellett, amit Showdown módban, az idő lejártakor látunk: ilyenkor ugyanis beüt az apokalipszis, elszabadul a pokol: az egyik japán pályán szakadó eső közben megjelenik a háttérben Godzilla meg egy óriás robot sziluettje, másik pályán sárkány repdes és tűzgolyókat szór, földrengések közepette, egyszóval elszabadul a B-kategóriás akcióorgia, ami a megszólaló zenével, és a jelentős tét tudatával (hisz ha utolsóként maradsz életben, akkor akár fordíthatsz is a végeredményen) együtt igencsak adrenalinpumpáló, és egyszerűen... menő! De a filmes kikacsintásoktól eltekintve is korrektül néz ki a játék, és emellett elég gyors is – már ahol hajlandó rendesen futni, mert a Steam fórumon azért akadnak panaszkodók, akiknél nem, vagy csak hibásan fut a játék.


A The Showdown Effect egyik célját tökéletesen elérte: hangulatában méltó emléket állít a 80-as, 90-es évek akciófilmes stílusának egy pörgős, humoros akciójáték személyében. A stílusra mindvégig odafigyeltek, a kliséket jól eltalálták, csakúgy, mint a helyszíneket. A játékmódok ötletesek, és üde színt visznek a hagyományos deathmatch-ek világába, ráadásul nagyon illenek a korszakhoz is. Maga a játékmenet már nem tökéletes, elsőre szokni kell kicsit a mozgást, valamint mivel pontosan kell célozni, ezért nagyon kiütközhet a jobbak és rosszabbak közötti különbség, ami adott esetben frusztráló is lehet. Ugyanakkor lehet, hogy sokaknak meg pont emiatt fog tetszeni, itt egy „skilles” játékos igazán sikereket érhet el. Jó lenne ugyanakkor kicsit több elérendő cél, jelenleg ugyanis a fegyverek nagyon hamar megvannak, a karakterek már kicsit tovább tarthatnak, viszont nem is fontos mindet feloldani – onnantól kezdve pedig már csak az optikai tuningolás marad, ami mondjuk jó móka lehet, mert teljesen illik a játék humorához, de nem biztos, hogy szerencsés csak ebben mérni az előrehaladást. Lehetnének esetleg ranglisták, vagy többféle fegyverek egy adott kategórián belül (minimálisan eltérő statisztikákkal), emellett pedig reméljük lesznek még további pályák és karakterek is. A szerverkeresőre is panaszkodnak páran, az elkülönített régiók miatt egyesek alig találtak játszható szervert – én ilyen problémával nem találkoztam, hétvégén, vagy hétköznap este mindig volt pár tucat szerver, elegendő játékossal. Azt sem szabad elfelejteni, hogy kedvezményes, 10 eurós áron indul a játék, amiért alsó hangon pár óra szórakozást mindenképpen kapunk, így ha szereted ezt a korszakot, és szeretnél egy humoros, kompetitív játék keretében kicsit nosztalgiázni és jól szórakozni, akkor érdemes lehet beruházni rá.

Értékelés: 7/10

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

5. Kobest
2013.03.14. 10:44
Még nincs teljesen kész a játék, hibák akadnak nem is egyszer, és játékosokból is lehetne több. Viszont ajánlom mindenkinek, akinek tetszik ez a stílus és játékmenet, mert jól el lehet vele szórakozni, és arra a 15-30 perces időtöltésekre tényleg egy pörgős, humoros élményt tud nyújtani.

"Consider that a divorce!"
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Zelbacsi
2013.03.14. 10:50
Itt a Soldat utód, vagy mi van?
Soldat + humor = biztos win
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Morte
2013.03.14. 12:48
Nemcsák Károly, az akcióhős.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Kobest
2013.03.14. 16:53
Ha valakinek van kedve játszani, vegyen fel Steamen, "ishikoroboushi" néven.

"Chill out, dick-wad!"
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Leon121
2013.03.14. 18:43
"Fight to the death, or die trying!"
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!