iPon Cikkek

The Swapper – Játék az agynak, élmény az elmének

Dátum | 2013. 10. 31.
Szerző | Leon121
Csoport | JÁTÉK

A The Swapper az a játék mely képes egyszerre elgondolkodtató, sőt, filozofikus lenni, miközben nagyszerű játékélményt nyújt! Nem elégszik meg egy közepes játékmenettel, mint sok fajtársa, hogy teljes egészében az üzenetre fókuszálhasson, hanem ott is domborít, ahol egy játékos azt elvárja. Az emberi elme működése mindig is gazdag táptalajt nyújtott a filozófiai elmélkedéseknek: elég lenne pár milliárd kapcsolódó idegsejt és egy kis elektromosság ahhoz, hogy létrejöjjön egy újabb emberi tudat? Vagy több kell hozzá? Ha igen, akkor mi? Mitől lesz az elme több az agynál? A The Swapper ezeket a kérdéseket csomagolja be egy jövőben játszódó sci-fi történetbe, mely nyakatekertségében és hátrahagyott kérdéseiben bátran veszi fel a versenyt a Mullholland Drive, Lost Highway, Donnie Darko és hasonló agyalós filmek sztorijával. Ugyanakkor az említett címek egyes jeleneteivel ellentétben itt ténylegesen megtörténnek az események, nincsenek hallucinációk, metaforák, és ehhez hasonló, nem kézzelfogható jelenségek.

Az időpont a távoli jövő, a helyszín pedig a távoli űr, azon belül egy tudományos kutatóhajó, aminek személyzete egy bolygón érdekes jelenséggel találkozik. Olyan élőlényekkel, akiknél már az „élő” kifejezés alkalmazása is megkérdőjelezhető. Nagy-nagy kődarabokra lelnek, amik (akik) úgy tűnik, kommunikációra képesek, és egy nagy közösségi tudatot alkotnak. A köveket felhasználva a tudósok létrehozzák a Swappert, ezt a különös szerkezetet, amivel egy gombnyomással tudjuk magunkat klónozni, egy másikkal pedig átültetni tudatunkat a létrehozott klónba. Néhány évvel később kapcsolódunk in medias res a történésekbe egy szkafanderes ismeretlent irányítva, aki ezt az eszközt megkaparintva próbál választ találni pár egyszerű kérdésre: ki ő, mi történt a hajó legénységével, ki az a nő, akit időnként lát, és akinek a rádióüzenetei viszik előre a történetet? A rádióüzenetek mellett a hajónapló részletei és levelezések segítenek összerakni a történteket, egyáltalán nem szájbarágós módon, így aztán hagynak helyet találgatásoknak és következtetéseknek is.
A történet azonban nem tolakodik a játékmenet elé, a programmal töltött idő nagy részében játszani fogunk, agyunkat tornáztatva. A The Swapper ugyanis egy logikai játék, ahol egy nagy, összefüggő és szabadon bejárható hajókomplexumon kell speciális gömböket gyűjtenünk, hogy elháríthassuk a továbbjutást elzáró akadályokat. Ehhez a címadó eszközt használhatjuk, amivel egyrészt lerakhatunk egyszerre legfeljebb négy klónt, akik velünk pontosan megegyező mozdulatokat tesznek – ha jobbra megyünk, jobbra mennek, ha balra, balra, akkor is, ha ezzel a biztos halálba küldjük őket, vagy ha éppen falnak gyalogolnak. Az eszköz másik funkciójával az egyik klónba ültethetjük át magunkat, ami azért fontos, mert nekünk (a többiekkel ellentétben) nem szabad meghalnunk, különben kezdhetjük újra a legutolsó mentési pontról. Csak hogy egy egyszerű példát mondjak a használatra: magas szakadékba ugorva nem sokkal a föld fölé létrehozva egy klónt, és átugorva az ő testébe gond nélkül földet érhetünk, míg az előző szerencsétlen testünk mellénk zuhanva múlik ki. A klónok eltávolításának békésebb módja, ha fizikailag hozzájuk érünk, ekkor rögtön megszűnnek létezni.

Ez persze nem minden, így még túl egyszerű lenne a dolgunk. Ezért emellett oda kell figyelnünk a különböző fényekre is: a kékben nem hozhatunk létre klónt, míg a piroson keresztül nem válthatunk testet. A lila értelemszerűen mindkét fény tulajdonságát magában hordozza, míg a fehérbe lépve a klónok megsemmisülnek. Ezen kívül nyomásérzékeny kapcsolók, mozgatható ládák, sőt később még átkapcsolható gravitációs mező is nehezítheti a dolgunkat. A feladványok igen jól sikerültek, változatosak, érdekesek, és a nehézségük is jól eltalált. Némelyik szinte teljesen adta magát, míg másokon hosszú ideig kellett agyalnom. A fórumokat olvasgatva azt vettem észre, hogy mások is hasonlóan voltak ezzel. Mindössze egy-két olyan feladattal volt problémám, ahol nem csak az agyamat, hanem az ügyességemet (célzáskészségemet, időzítésemet) is használni kellett, mivel ezek kilógtak az egyébként tisztán szellemi munkát igénylő feladványok közül. De mivel összesen vagy 40-50 ilyen feladvány lehet az egész bázison, így ezek elhanyagolható kisebbséget képeztek. Szerencsére klónozás közben nagyon lelassul az idő, így például esés közben is pontosan be tudjuk lőni, hová akarunk testet tenni, emiatt nem kell idegeskedni. Igaz, maga a játékmenet nem száz százalékig eredeti (láthattunk hasonlót például flashjátékokban), nagyon okosan sikerült kihozni belőle a lehető legtöbbet, és még egy igényes körítést is kapott.
A grafikai megjelenés egészen különleges, mivel a hagyományos, kézzel létrehozott 3D-s modellek (vagy rajzolt társaik) helyett a készítő Olli Harjola részben takarékossági, részben technikai okokból agyagot használt a pályák és a modellek elkészítése során. Munkájának eredményeképp a megjelenés valami egészen különleges hatású. A pályák nagy része sötétben, vagy félhomályban játszódik, és ez, az „összegyúrt” grafikának hála egészen misztikus, nyomasztó, kissé félelmetes légkört eredményez. Ezt támasztják alá a hanghatások is, ugyanis sikerült létrehozni egy hihető űrbéli hangzást, szinte érezni, hogy sehol semmi élőlény nincs a közelben, egyedül vagyunk a kihalt űrben. Időnként ki is léphetünk a semmibe egy-egy rövid űrséta erejéig, ilyenkor hatványozottan átjön ez az érzés. Szinkronhangból nincs sok (spoiler lenne elárulni, hogy mennyi), viszont a minőséget illetően itt sem lehet panaszunk. A koronát pedig a zene teszi fel az egészre, a billentyű alapú, gyönyörű dallamaival, melyek időnként háttérbe húzódnak, máskor felerősödnek, ha a szükség úgy hozza. Az egész légkör tökéletesen eltalált sci-fi hangulatot teremt, a hideg elhagyatottság és a megnyugtató csend keveréke, mely igazán jól illik a játékmenethez és az elmesélt történethez.

A The Swapper története (és főleg a befejezése, ahol még választási lehetőségünk is adódik) elgondolkodtató. Akkor is, ha nyitottak vagyunk a filozófiai kérdések feszegetésére, és akkor is, ha földhözragadottabb gondolkodásúak vagyunk. De a legszebb az egészben, hogy a program úgy is megállja a helyét, ha a történetet teljesen kivesszük belőle, és csak a játékmenetre koncentrálunk. Érdekes, változatos feladványok, fantasztikus audiovizuális körítés és hangulat teszi különlegessé. A szavatosság kicsit levon a játék értékéből, ugyanis egy végigjátszás (teljesítménytől függően 3-5 óra) után nincs igazán sok értelme újrakezdeni, hisz a feladványok nem változnak, rejtett gyűjteni való dolgok pedig nincsenek. Emiatt az ár is kicsit borsosnak tűnhet, de az élmény miatt, amit kapunk, mindenkinek ajánlható a Swapper. Tökéletes összhangja a történetmesélésnek és a játékmenetnek. Értékelés: 9/10 Platform: PC
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

4. Kerub88
2013.10.31. 09:29
Nem vártam tőle sokat, de aztán meglepettek a kreatív puzzelek.

Sajnos nekem erősebb story is kéne hogy végigvigyem (kb a felénél hagytam abba), de mindenki csak ajánlani tudom.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Ereshkigal
2013.10.31. 09:52
A steamen most le van árazva, este neki is esek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Koldi
2013.10.31. 18:10
INTEL HD GRAPHICS DEVICES ARE CURRENTLY NOT SUPPORTED.
Pedig nekem sztm tetszene ez a játék....
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Kobest
2013.10.31. 18:24
Az egyik leghangulatosabb játék, amivel valaha játszottam, csak ajánlani tudom!

A történet elgondolkodtató, a fejtörők nem rosszak, a felfedezésre váró, elhagyatott űrállomás meg sok, többször ijesztő meglepetést tartogat.

A látványvilágot tudtátok, hogy kézzel rakták össze, néha például gyurmából? Ráadásul a zene is megér egy misét.

Nem beszélve a rejtett helyekről, amik tényleg el vannak rejtve, és bár nincs sok belőlük, azért a megtalálásukkal elmélyülhettek a történetben!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!