iPon Cikkek

The Turing Test – Logika vagy érzelem?

Dátum | 2016. 09. 08.
Szerző | villanyi.gergo
Csoport | JÁTÉK

A sci-fi régóta foglalkozik a mesterséges intelligencia kérdésével, az 1950-ben felvetett Turing-tesztnek hívott koncepció pedig új lökést adott a kérdésnek: vajon egy gép képes olyan meggyőző válaszokat adni, mint egy ember? Az Alan Turing matematikus által felvetett kérdésre azt jósolták, hogy a 2000-es évekre meglesz az áttörés. A tesztben billentyűzet és monitor segítségével a bíráló kérdéseket intéz két tesztalany felé, melyek egyike ember, a másik pedig egy mesterséges intelligencia által irányított gép. 5 perc áll a két alany rendelkezésére, hogy meggyőzzék a kérdezőt. Ha az idő letelte után sem tudja eldönteni, hogy melyikük élő ember, akkor a teszt sikeresnek nevezhető. Az eddigi legjobb eredményt a 2014-es – Turing halálának 60. évfordulóján rendezett – teszten a Eugene Goostman nevű beszélgetőprogtam érte el. 33%-ban képes volt meggyőzni a bírálókat, hogy ő egy 13 éves kisfiú. Magát a tesztet viszont több kritika is érte, miszerint a beszélgetés az intelligencia csak egy hányadát jelzi, és adott esetben az együttműködés megtagadása sem vall az intelligens viselkedés hiányáról. Felmerül, hogy egy megfelelően nagy kérdés-válasz adatbázissal rendelkező gép képes megfelelő kontextusba helyezett válaszokat adni, főként a korlátolt időhatár miatt. De sokan vetik fel azt a dilemmát is, hogy a gyerekek vagy bizonyos fogyatékkal élők is intelligensnek tekinthetőek, a Turing-tesztet viszont nem lennének képesek teljesíteni. Az irodalomban és egyéb művekben is gyakran merítenek Turing elméletéből. Philip K. Dick az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című híres regényében is előkerül egy módosított teszt, amellyel az emberre megszólalásig hasonló replikánsokat szűrik ki. Ez az empátia hiányát kutatja, mivel intelligenciában jócskán túlszárnyalták már az emberi teljesítőképességet. William Gibson Neurománcában pedig a mesterséges intelligenciákat ellenőrző, és önállósódásukat megakadályozni hivatott szervezet Turing Registry néven hasonlóképpen a nagy gondolkodóra és a tesztre utal.
Az Európa (Európé) a Jupiter negyedik legnagyobb holdja, és Galileo Galilei fedezte fel 1610-ben. Itt indul a küldetésünk, miután magunkhoz térünk a hibernációból. Az ott levő kutatóbázissal megszakadt a kapcsolat, és mi vagyunk az egyetlen bevethető emberi erőforrás a helyzet kivizsgálására. Segítségünkre lesz TOM a mesterséges intelligencia, akivel nemcsak a bázis múltjáról és az eltűnések furcsaságáról beszélgetünk, de a mesterséges intelligencia határairól és a Kínai szoba tesztről, a szabad akaratról, valamint számos más filozófiai kérdésről is. És persze közben puzzle és logikai feladatokat hajtunk végre, nehogy séta szimulátor legyen a játékból. A fent nevezett hold neve 2014 körül merült fel, mint az egyik legvalószínűbb égitest, ahol idegen életet találhatnánk. A bolygó fagyott felszíne alatt ugyanis hatalmas óceán rejtőzik, ami több más tényezővel együtt megfelelő alapot adhat mikroorganizmusok életben tartásához.
A játék ezt a gondolatmenetet követi, ugyanis hamar kiderül, hogy egy olyan egysejtű életformát találtak, amely képes a hatalmas mennyiségű radioaktív sugárzás ellenére megjavítani a DNS-én keletkezett sérüléseket. Ez biológiai értelemben a halhatatlanságot jelentené. De mit kezd ezzel a csapat, aki felfedezte? Mit gondol minderről a mesterséges intelligencia? És az óriáscég, aki az egész küldetést tető alá hozta?
Ehhez hasonló kérdések cikáznak a játékban, miközben lassan fény derül a miértekre, és a hogyanokra is. A Portal és a The Talos Principle nyomdokain haladnak a fejtörők is. Érdekességük, hogy ugyan egyre bonyolultabbá válnak, sokféle új elem kerül elő a pályákon, a nehézség mégsem növekszik igazán. A „fegyverünk” egy EMT (Energy Manipulation Tool), vagyis energiagömböket tárolni és kilőni képes eszköz. Ezzel a hasonló energia gömböket tároló doboz-szerű egységekkel és egyéb szerkezetek manipulációjával fogunk előre jutni. Jól meg kell választanunk, hogy milyen sorrendben cselekszünk, a cipelést igénylő energiaforrást vagy a fegyverbe tárolhatót visszük –e magunkkal. Kifejezett ellenség nincs a pályán, a feladványok állják az utunkat és a zárt ajtók. Ahogy bonyolódni kezdenek feladataink, különböző szekvenciájú (és színű) gömböket is találunk, amik megszakításokkal működtetik a gépeket vagy ajtókat. Ez időt fog adni nekünk ahhoz, hogy mondjuk odaérjünk, vagy átcsusszanjunk egy bejáraton. A liftek és egyéb feljáróknál is fontos elem lesz ez, hiszen ugrani alig tudunk valamekkorát, magasságot nem fogunk tudni áthidalni vele és távolságot is alig. A játék 2/3-án túl pedig a mesterséges intelligencia, TOM és a főhős Eva között váltogatva kell áthidalnunk az akadályokat, valamint egymást segítve előre jutni. A 10 pályából álló szakaszokat olyan átvezető rész követi mindig, ahol bepillantást nyerhetünk a bázis életébe, és az ott történtek hátterébe. A lakó szint, a kommunikációs központ, majd a biológiai labor is olyan információkat tartalmaz, ami ugyan válaszokat is ad, de mellette egyre aggasztóbb kérdéseket vet fel.
Ritkán, de apróbb bugok nehezítik az életünket. A játékmenetet szerencsére nem érintik. Mozgó platformokon hajlamosak akadva „mozdulni” a lift egyes részei, ha pedig egy kocka modult át akarunk vinni az egyik pályáról a másikra, a játék elveszi tőlünk, de a fegyverünk helyére beakad a kocka alakja, amitől működőképes marad ugyan, de esztétikailag zavaró lehet. Egy ajtó működésével kapcsolatos hibát pedig az utolsó pályák egyikén tapasztaltam csak, az adott szoba újrakezdése pedig megoldotta a problémát. A legviccesebb azonban az az apróság volt, hogy ha a két szereplő között váltogattam, miközben TOM beszélt hozzám, akkor minden váltásnál előröl kezdte a mondandóját. Vagyis ezen hibák egyike sem nagy, legfeljebb frusztráló, és nagyon valószínű, hogy 1-2 patch megoldja.
Hangulatos, nagyjából 6 órás kaland a The Turing Test. A feladványok, puzzle-k ritkán késztetnek komolyabb álldörzsölésre, de átlagban azért adnak kihívást, mivel elég sokféle elem között kell váltogatnunk. A párbeszéd elgondolkodtató és nagyon jól keretbe foglalja a történetet, külön érdekes benne a hűvös gépi logikai és az egyre érzelemtelibb emberi gondolkodás összecsapása. Leginkább azokat fogja magával csábítani a játék, akiket érdekel a korábban fejtegetett tudományos és filozófiai téma, és mellette hajlandóak a feladványokkal is elbíbelődni. Aki inkább a kihívást és a nehéz fejtörőket keresi, itt félő, hogy felemás szájízzel távozna. Hiába egyjátékos a The Turing Test, el tudom képzelni, ahogy ketten, vagy kisebb társaságban játssza végig valaki, miközben a felmerülő dilemmák és érvek is egy jó beszélgetés alapját képezhetik. Túl bölcsészesen hangzik? Gondoljunk bele, ha valóban nem létezik szabad akarat, akkor minden eddigi történés abba az irányba mutatott, hogy ez a cikk elkészüljön. Vagy épp, hogy elolvasd. És akkor a játék kipróbálásáról nem is beszéltünk még…
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

6. eriol
2016.09.08. 10:39
Az igazat megvallva, portal/talos/witness játékokhoz hasonlítva túl könnyű, a történetmesélés darabos, a karakterek sarkosak és egyszerűek (vagy csak én vártam többet egy ilyen témához). És furcsa, hogy a végén mindkét megoldásnál azt kapjuk hogy "You passed the turing test". Viszont a cikk végén a képek elég érdekesek, javaslom az író vessen rájuk még egy pillantást.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Magrathea eriol
2016.09.08. 11:21
Elcsúsztunk egy könyvtárral Most már jó képek vannak ott!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. villanyi.g...
2016.09.08. 12:58
Köszi(:
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Adderoo002
2016.09.09. 14:27
*SPOILER* A helyes cím az lenne, hogy: Hagyod hogy pár ember kiírtsa a földi életet, csak, hogy nekik jó legyen, vagy megölöd őket?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. fox
2016.09.09. 21:42
Szerintem jó játék, mert szórakoztat.

Sajnos valahogyan az egész olyan mint egy prototype, ahol csak megvillanccsák a lehetőségeket, amiket majd komolyabb formában megvalósítanak, a végleges verzióban. Sok-sok 5let van benne, de mindehhez egyenként kéne sok-sok pálya.

Úgy hat, mintha jófej programozó (vagy más valaki) kitalált volna érdekes elemeket és a palyaszerkesztó meg disszidált félúton, vagy annyira hülye volt, hogy csak a leg triviálisabb pályákat tudta összerakni (egyébként ezt a vonalat inkább felülről erőltethették).

Mindenképp ajánlom ledarálni.

-nanofox

UI: kifejezetten tetszett, hogy gyatra angol nem-tudásommal is felfogtam a történetet - ami valóban faék, de legalább teljesen világos és NEM terjengős.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. svas fox
2016.09.12. 16:32
Igen,

bár lehet talán úgyfest a story hogy :
"jófej programozó (vagy más valaki) kitalált volna érdekes elemeket "
Aztán mivel pénz az már nem volt fejlesztőkre, ezért vagy magától, vagy keményen 1-2 másik arccal együtt, megpróbálták ezeket az ötleteket megvalósítani. Klasszikus indie story lenne.
Egy jó story sokkal budget kímélőbb max a copyright-okkal kell vigyázni, és gyorsan is megvan, kreativitás és fantázia kell hozzá. Mégis az egyik legfontosabb tényező lehet.
A komolyabb méretű pályák modellezése már időbe, emberbe és így pénzbe kerül. A Portal-ra pl. a fél Valve division rá volt állítva anno, többek között ennek köszönhető hogy a HL3 ment a levesbe.
Ahhoz képest nagyon korrekt játék, utoljára a SOMA története, filozófiája gondolkodtatott el ennyire, és az Asemblance sem volt rossz a maga műfajában.

Ilyen játékokból jöhet még.

(Pollen is poén lett volna ha optimalizáltak volna még rajta a dev-ek nem keveset.)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!