iPon Cikkek

The Witcher Adventure Game – Rémálom, vagy remekmű?

Dátum | 2014. 12. 21.
Szerző | Freelancer
Csoport | JÁTÉK

Nem egy sikeres ember életében akadnak komoly vargabetűk. Harrison Ford sokáig ácsként kereste a kenyerét, és jóformán csak hobbiból vállalt kisebb szerepeket, amik annyira jelentéktelenek voltak, hogy nevét nemritkán még a stáblistán sem tüntették fel. Harlan David Sanders 62 éves korában indította útjára a Kentucky Fried Chicken étteremhálózatot, de az első szótárt összeállító Peter Mark Roget sem volt épp fiatal, már a hetvenhármat taposta, amikor műve először jelent meg nyomtatásban. Nem volt ez másként Andrzej Sapkowskival sem, kinek irodalmi karrierje meglehetősen későn indult. A kereskedelem területén dolgozó férfi már majdnem a negyedik x-be lépett, amikor egy lengyel, sci-fi és fantasy történeteket is közlő lap lehozta első novelláját, a Witcher-saga első történetét. Két évvel később publikálta az öt, rövidebb lélegzetvételű írást tartalmazó The Witchert, és innentől kezdve nem volt megállás. Sapkowski pár év alatt Lengyelország egyik legnépszerűbb fantasy-szerzőjévé küzdötte fel magát. A kétezres években történeteiből előbb egy hatalmasat bukó sorozat és film készült, de végül 2007-ben a könyv után sikerült más médiumban is igazán nagyot durrantani, köszönhetően a CD Project RED keze munkáját dicsérő videojátéknak, és a négy évvel később megjelent folytatásának. Még ha maga Sapkowski nem is igazán rajong a műfajért. A The Witcher Adventure Game egy igen különleges spin-off, ugyanis nem a játéksorozat, hanem egy az alapján készült társasjáték elektronikus variánsa. Lássuk, mivel is állunk szemben! Első lépésként el kell döntenünk, hogy offline vagy online módban tesszük magunkat próbára, és hogy milyen hosszúságú játékot szeretnénk. Mindkét esetben lehetőségünk van arra, hogy maximum négy fős multiplayer meccseken vegyünk részt, a résztvevők számát pedig növelhetjük AI vezérelte botokkal.
Ezt követően jön a karakterválasztás. Döntésünknek komoly súlya van, mivel a négy szereplő mindegyike eltérő képességekkel bír. A gyermekkorától szörnyek levadászására kiképzett Geralt fegyvere erejében bízik. Szinte csak neki van reális esélye legyőzni a legrettegettebb bestiákat, emellett pedig különféle bájitalokkal erősítheti magát. Triss Merigold nagy tudású varázslónő, aki leginkább bűvigéire hagyatkozik. Dandelion, a messze földön híres bárd a szerencse hatalmában, és a barátság erejében hisz, valamint csodás lantjátékával bármikor képes szerezni pár csengő aranyat. A társai segítségével érvényesülő törpe sárkányvadász, Yarpen Zirgin az arany középutat testesíti meg. Mindenhez ért egy kicsit, de semminek sem valódi mestere, és mivel fajtája legtöbb tagjához hasonlóan kemény fából faragták, jól bírja a megpróbáltatásokat. Miután eldöntöttük, kinek a bőrébe kívánunk bújni, abban is határozunk kell, hogy a két véletlenszerűen kiválasztott, de figuránkhoz illő küldetés körül melyiknek fussunk neki. Minél inkább az adott hős profiljába illik a tett, annál könnyebb teljesítenie, de az érte kapott győzelem-pontok száma is jóval alacsonyabb, mint egy nagyobb kihívást jelentő misszió esetén.
Ezt követően indul az első kör. Hat opciónk van, amik közül kettőt használhatunk, amikor ránk kerül a sor. Mozoghatunk egy, vagy akár két mezőt is, de utóbbi esetben húznunk kell egy balsors kártyát, aminek a hatása nem feltétlen negatív ránk nézve. Ha megsérültünk, begyógyíthatunk magunkon egy súlyos, vagy két nem annyira vészes sebet. Húzhatunk egy valamiféle bónuszt nyújtó lapot, használhatjuk a különleges képességünket, és ami a legfontosabb: nyomozhatunk. A játék ugyanis az így, valamint az egyes településekre érve megszerezhető pontokra épül. A kék pontok a varázserőt, a vörösek a harcot, míg a lila színben pompázók a szerencsét és diplomáciát szimbolizálják. Ha kellő mennyiséget gyűjtünk belőlük össze, a nyomokból bizonyítékok lesznek, amikkel, ha elég áll a rendelkezésünkre, teljesíthetjük a küldetésünket, már ha a megfelelő mezőn tartózkodunk. Persze, a karakterek eltérő képességei a pontok gyűjtögetése során is megmutatkoznak. Például Geraltnak elég három piros nyom egy bizonyítékhoz, míg a fegyveres konfliktust lehetőleg minden áron kerülő Dandelionnak hét kell. Igaz, ő, mint ravasz életművész, a lila nyomokat válthatja be a többieknél lényegesen könnyebben. Feladatunk részét képzi még két mellék, és egy támogató misszió is. Előbbieket könnyű végrehajtani, de nem is jár értük túl sok pont, utóbbiakat pedig mi magunk nem is végezhetjük el, csak a velünk egy mezőn állók, akik ezért kétszer annyi pontot kapnak, mint mi. Kalandunk sikeres befejezése után bezsebeljük a jutalmakat, elszenvedjük az esetleges negatív hatásokat, majd új küldetés-lapot húzunk, és minden kezdődik előröl. Ha valaki teljesíti a megadott darabszámú feladatot, utána még mindenkinek marad egy köre, majd a játék véget ér, és a legtöbb győzelem-pontot birtokló győz.
Egy konkrét példával illusztrálva: a képen látható esetben a The Tower Ruins, és a The Citizens of Ys küldetések között választunk. Előbbi, mivel nehezebben teljesíthető, 16, utóbbi pedig 12 pontot ér. Ami közös bennük, hogy mindkettő elvégzése után meg kell küzdenünk egy szörnnyel. A mellékküldetések viszont igencsak különböznek. Ha a tornyosat választjuk, nyomokat kell feláldoznunk, míg a másiknál elég, ha legyőzünk egy bármilyen gyenge szörnyet, és elmegyünk egy adott helyre. Ez utóbbival viszont összességében rosszabbul járunk a győzelem-pontok tekintetében, ráadásul, ha a nagyobb kihívást rejtőt tudjuk le, egy értékes jószerencse-kártyával gazdagodunk, és növelhetjük két tárgyunk hatékonyságát. Igaz, a másiknál szintén jár egy kártya, de minden be nem gyógyított sebünk súlyosbodik. Persze, a rendszer csak papíron ennyire mechanikus. A riválisaink által kijátszott lapok, valamint az egyes régiókban bóklászó szörnyek, és a balszerencse-kártyák alaposan meg tudják kavarni a dolgokat, hiszen, hiába kellene nagyon egy extra nyom, ha egy ismeretlen rém fenyegeti a megcélzott várost, kétszer is meggondoljuk, hogy oda lépjünk-e, vagy sem. Arról nem is beszélve, hogy nem minden nyomozás-kártyával jutunk előrébb, mert változatos hatásaik vannak. A rendszer elsőre tehát roppant bonyolultnak tűnhet, de már 4-5 forduló után rá fogunk érezni az ízére, az első játékunk végére tökéletesen tisztában leszünk mindennel. Három-négy meccset követően pedig kidolgozott stratégiával vágunk majd neki a kalandnak. Ha pedig elbizonytalanodnánk, bármikor megnézhetjük az oktatóvideókat, vagy elolvashatjuk a szabályokat. Minden elismerés megilleti tehát a játék designerét, Ignacy Trzewiczeket, aki egy egyszerű, de nem primitív, taktikázásra teret nyújtó, de nem túlbonyolított társast hozott össze, ami mindenek előtt még hangulatos is, és elképesztő addiktív. Produktumán látszik, hogy nem kevés munkaórát ölt bele, így a végeredmény egy a Witcher-franchiset megcsúfoló, ötlettelen kliséhalmaz helyett egy olyan játék lett, ami akkor is méltán tarthatna számot a közönség érdeklődésére, ha semmi köze sem lenne a népszerű sorozathoz.
A digitális konverzióért felelős Can Explode tagjainak teljesítménye mellett sem lehet szó nélkül elmenni. Portjuk ugyanis annyi sebből vérzik, hogy az emberben pár óra játék után felmerül a gyanú, hogy nem közönséges kontármunkával áll szemben, hanem a csapat pár programozóját kilóra megvette a konkurencia, és tudatosan szabotálták a munkát. A játék egész egyszerűen nincs befejezve, és legfeljebb az early access keretein belül lehetne forgalmazni. Ha egy autógyártó cég vezérigazgatója ilyen minőségben engedné le gépkocsijait a futószalagról, emberek ezreinek a halálát okozná felelőtlen döntésével, börtönbe kellene vonulnia, és vállalata nem kerülhetné el a csődöt.
Az idegesítő és bosszantó problémák tárháza igen széles. Tízből három meccsnél garantált a fagyás, ami alapjaiban vágja agyon a hangulatot. A minden bizonnyal a NASA-nál tanult szoftvermérnökök szaktudását igénylő mentési funkció majdnem három héttel a megjelenése után került csak be a játékba. A képernyő hol elhomályosul, hol pedig vakítóan fehér lesz. Az pedig már szóra sem érdemes, hogy egyes kártyák nem a rájuk írt hatásokat okozzák. A helyzetet még vidámabbá teszi, hogy a frissítések ahelyett, hogy javítanának a dolgok állásán, csak rontanak rajtuk. Az egyik után Dandelion majdnem egy teljes napig játszhatatlanná vált, mivel ha véletlenül csatába keveredtünk a minden hájjal megkent dalnokkal, a játék lefagyott. Eleinte azt hittem, az én gépemben van a hiba, de a játék Steam-fórumán sokan panaszkodnak hasonló esetekre. De még ha minden olajozottan működne is, elégedettségre akkor sem lenne okunk, a gép által irányított ellenfelek mesterséges intelligenciája, pontosabban, annak hiánya miatt. A nem emberi játékosokat leginkább különösen ostoba csalókhoz lehetne hasonlítani. Szinte mindig az adott szituációban legjobban hasznosítható, vagy legkevesebb kárt okozó lapot húzzák, a kockák pedig valósággal lihegve keresik a kegyüket, ami egyes helyzetekben módfelett frusztráló lehet. Ám még ez a hátszél is kevés ahhoz, hogy ne úgy érezzük, mint ha az átlagosnál kicsit szerényebb értelmi képességű fonálférgekkel társasoznánk. Hiába van a kezükben minden, hogy nyerjenek, még csak megizzasztani sem tudnak minket. Opcionálisan választható nehézségi fokozatok nem ártottak volna, mert ha nem ott tartunk, hogy valakinek rendszeresen emlékeztetnie minket, hogy ne felejtsük el lenyelni a nyálunkat, akkor a program szemernyi kihívást sem tartogat számunkra.
Több pontom lett, mint a többi játékosnak összesen, és tizenháromszor annyi, mint az utolsó helyezettnek, ami vicc.
Összességében, a TWAG egy rendkívül jól sikerült társasjáték Assassinus Creedus Unityus, magyarul heveny be nem fejezettség kórban szenvedő portja, amit instabilitása miatt nem lehet tiszta szívből ajánlani. Ha futja rá, mindenképpen jobban járunk a lényegesen borsosabb áron kínált, ellenben, biztosan le nem fagyó eredetivel. A fentebb olvasható hibákhoz viszonyítva igencsak magas pontszám annak köszönhető, hogy amikor nem jelentkeznek a problémák, és más felhasználókkal mérkőzünk meg, akkor a program remek kikapcsolódást nyújt. Amennyiben a fejlesztők végre nem csak hivatalos papíron, hanem ténylegesen is végeznek a munkálatokkal, és sikerrel kigyomlálják a játékélmény szívébe jégcsákányt vágó hibákat, az értékeléshez további három pont adható hozzá, addig viszont be kell érnie ennyivel. Értékelés: 5/10 Platformok: PC, iOS, Android, klasszikus táblás társasjáték Tesztplatform: PC
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

5. Frogged
2014.12.21. 11:17
Nekem a legnagyobb hátránya az volt hogy nem tudja vissza adni azt a hangulatot amit egy sima társas mikor össze ültök a haverokkal némi rágcsa meg itókával és jól érzitek magatokat.
De maga a társas nagyon jó amint kapni az országban meg is fogom venni.
Csak offlineban toltam egy 10 mecset kb az AI télleg nagyon buta de a laphuzás meg a kocka dobás az olyan hogy egyik meccsen mindent jól dob meg húz a gép másikon meg mindent beszív.
Szerencsére az emlitett hibákkal én nem találkoztam egyszer bugolt be a játék Grealtal egy átok miatt.
A karik nem tüntek elsőre balanceoltnak de nem játszottam még vele annyit hogy ebben teljesen biztos legyek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Freelancer Frogg...
2014.12.21. 12:09
Elsőre nekem sem tűntek annak, de jó pár meccs után rájöttem, hogy azok, ez a része jól meg van csinálva. Geralt jó a harcban, Triss a varázslataival tud trükközni, Dandelionnak a kártyákkal van gyakran szerencséje, a törpe pedig afféle jolly joker.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Frogged
2014.12.21. 12:53
Igen Geralt elsőre opnak tünt mert első körben is beválalhatok vele harcot de késöbb ő folyton harcra kényszerül mig Tris csak sétálgat a pályán amint behúzom hogy a bestiák ne támadjanak a környéken már végig gyalogolok a küldiken . jó mondjuk Dandelionak is van ilyen cucca de ő legalább harcra gyenge ha ezt nem huzná be
De ha harc akkor meg ott a +4es buffjai Trisnek amivel gold szörnyeket is simán öl.
persze ez csak pár mecs amit toltam 1-2 haverral de mindig az nyert aki Trisel volt .
Dandeliont nem tudtam igazán kihasználni mert sosem toltam 3 főnél nagyobb mecset ő meg elégé épit a többiekre is ahogy észre vettem.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Freelancer Frogg...
2014.12.21. 12:56
Érdekes, én a törpével nyertem sokat, meg Dandelionnal. Nagyon sok kártyának extra hatása van, ha ő húzza ki őket.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Szefmester Frogg...
2014.12.21. 14:26
Csak éppen Triss nem tud annyi lappal trükközni a kasztkockái miatt, mint pl Geralt.
A törpe még eléggé használható hála a sok segédeinek, és annak hogy nem csak egy lapra tud tokent rakni. Triss hiába erős ha nem tud hosszabban előkészülni.

Buggal csak egyszer találkoztam, akkor is annyi volt hogy nem jöttek elő a lapok, és az akciók bármit is tettem. Ment az animáció, meg a kameramozgatás csak épp hatása nem volt a kattintásoknak.

Bár az AI butának tűnik a több küldetéses meccseken tud kellemetlenséget okozni a tempója. Viszont a FoulFate lapoknál pofátlanul máker. Vagy nem történik semmi, vagy mindenki más is megszívja. És miközben nekik ez rendszeres, nekem 5-6 mecsből csak egyszer volt teljesen eseménytelen a dupla átkos dupla lépés.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!