iPon Cikkek

The Wolf Among Us – Jobb, mint az eredeti?

Dátum | 2014. 07. 16.
Szerző | Magrathea
Csoport | JÁTÉK

Befejeződött a Fables képregény-sorozatból merítkező The Wolf Among Us első évada. Legalábbis reméljük, hogy lesz még folytatása a Telltale Games epizodikus kalandjáték sorozatának, mert már most előrebocsátom, hogy érdemes felülni erre a vonatra, ugyanis az alkotóknak sikerült a képregény rajongóknak ismerős alapanyagból valami olyat kihozni, ami friss, stílusos és elképesztő hangulatos. Mielőtt azonban belevetném magam a játék kivesézésébe, ajánlom figyelmetekbe Dragon kolléga korábbi cikkét, amit nagy reményekkel telve írt az első epizódról. Ebben a cikkben már kitért a sztori felütésére és ismertette a játék alapvető mechanikáit.
Nagy változás vagy varázslat játékmenet frontján nem történt, a szokásos egyszerű, de intuitív irányítás vár minket. Jobbára beszélgetni fogunk, de lesz néhány quick-time eseményekkel megoldott akciódúsabb jelenet is, ami azért fel tudja pörgetni az adrenalin szintünket és odaszegez a képernyő elé. A gyakorlottabb játékosok persze rögtön átláthatnak a szitán és tudhatják, hogy lehet bőven hibázni és nincs túl nagy kihívás sehol a játékban, de mindez igazából nem számít, hisz az interakciók inkább azért érdekesek, mert így egy kicsit érezhetjük a befolyásunkat a dolgok menetében. Még ha ez csak annyiban nyilvánul is meg, hogy Bigby néha elhibáz egy-egy jobbegyenest, vagy bekap néhány puskagolyót (ami nem sokat árt neki, köszönhetően „fabula” mivoltának). A TellTale igazából kialakított magának egy saját műfajt, ha szabad ilyet mondanom, amire aztán bármilyen történetet rá lehet húzni. Az összes játékuk ugyanazokkal a játékelemekkel operál, a különbség a sztori. Az ő alkotásaik interaktív filmsorozatok, stílusos cel-shaded grafikával, nagyon jó zenékkel és első osztályú szinkronnal. A játékaik ugyanúgy oda tudnak szegezni minket a képernyő elé, mint a legjobb sikersorozatok. Ezért aztán az epizodikus forma az ő esetükben tökéletesen legitim és jó választás a disztribúcióhoz.
Bigby azért füstöl állandóan, mint a gyárkémény, hogy tompítsa az impulzusok káoszát, amik szuperérzékeny orrán át áramlanak folyamatosan...
Ugyanakkor minden játékuknak ugyanaz a típushibája is. Igazából nincsenek valódi választások a történeteikben, csak a választás illúzióját adják meg, a szálak ugyanoda futnak be, akárhogy is döntsünk az egyes helyzetekben. Leheletnyi különbségek persze vannak, a szereplők a szemünkre vethetik, ha például túl erőszakos módon oldottunk meg szituációkat, így döntéseink eredményeképp egyes karakterek jobban kedvelhetnek minket, míg mások kevésbé. A sztori vége fix, de mindez az első végigjátszásnál nem érződik, annál az élmény maradéktalanul kielégítő. A második nekifutásnál jöhetünk csak rá, hogy milyen trükkökkel élt a TellTale. Persze bizonyos szinten érthető, hogy miért csinálják, amit csinálnak. Egy túlzottan szerteágazó történet kidolgozása megsokszorozná a költségeket és a fejlesztési időt is, így drágább lenne a játék és többet kéne várni az epizódokra, a többszörös újrajátszás örömét pedig csak kevés ember értékelné, mivel a legtöbben jó, ha egyszer végigjátszanak egy játékot. Azt se felejtsük el, hogy a TellTale célközönsége pedig nem is kifejezetten csak a videojátékosok.
Miután tisztáztuk az alaphelyzetet, térjünk rá a lényegre, vagyis hogy mit kínálnak nekünk a Wolf Among Us-szal. Azt már az előző cikkünkben is említettük, hogy a Fables vagy magyarul Fabulák sorozat ismerete nem szükséges a játékhoz, sőt még előny is, ha nem olvastuk a képregényt, így ugyanis nem tudhatjuk már jó előre az egyes szereplők motivációit és jellemét (például Cranet a 22. füzetből elég jól ki lehet ismerni). A játék egyébként előzményt ad nekünk, de rögtön észrevehető az is, hogy a Wolf Among Us kissé más stílusú, mint a Fables. Nem a 40-es években játszódik, de van egy kis film noir beütése, kicsit szomorkás hangulatú és a karakterei is eltérnek valamennyire a füzetekben megismert szereplőktől, ami részben betudható annak, hogy ahogy már említettem, előzményről van szó. A Fables egy fokkal könnyedebb hangulatú, vannak benne poénok, előfordul, hogy csúnyábban beszélnek bennük a szereplők és másképp is néznek ki. Bigby a játékban sármosabb és komolyabban van véve a közösségben, mint a képregényekben, míg Snow ha lehet még naivabb és ártatlanabb, de ami rögtön szembeötlő, jóval kedvesebb és finomabb lelkű. A képregényben egy fontoskodó, arrogáns, ugyanakkor előkelő hölgy benyomását kelti a kezdetekben (később persze jobban kibontakoznak a karakterek, de az elején így ismerhetjük meg őket).
A képregényes 'Ordi' valamivel lepukkantabb alak
Nem lehet másképp fogalmazni, más a kettő hangulata, innentől pedig ízlés kérdése, hogy kinek melyik tetszik jobban. Mivel a videojáték változat animált, szinkronizált és zenei aláfestéssel érkezik, nyilván némi előnnyel indul a „szimpla” rajzokkal szemben, de nekem már pusztán Bigby és Snow ábrázolása is jobban tetszett. A lényeg az, hogy tökéletesen fogyasztható a játék Fables rajongóknak és azoknak is, akik tudnak értékelni egy jó sztorit és egy jó sorozatot. A Wolf Among Us márpedig kiváló történettel rendelkezik, garantáltan nem fogtok majd fölállni a tévé/monitor elől, amíg ki nem játszottatok egy epizódot, és akkor is maximum csak azért, mert már nagyon kihűlne a pizza. Én személy szerint reménykedem benne, hogy a Telltale egyszer összehoz egy valóban szerteágazó történetet, amit tényleg érdemes lesz 2-3 alakalommal is végigjátszani, de ez még nem változtat azon, hogy egyszer mindenképp ajánlott nekivágni a meséiknek. Amit vállaltak azt gyönyörűen tudják kivitelezni, ahogy már mondtam, tökéletes a sztori és a körítés is, ha nagyon kötözködni akarok, akkor hozzátehetem, hogy PS3-on néhány helyen kicsit szembetűnt pár alacsony felbontású textúra, de igazából ezekre is csak a második végigjátszásnál figyeltem fel. A történetben tényleg csak ici-pici dolgokba tudok belekötni, amit olyan vesz csak észre aki olvasott Fablest, szóval inkább nem is hozok fel példát.
Platformok: PC, PS3, PS Vita, Xbox 360, Xbox One, OSX, iOS Tesztelt platform: PS3
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

7. Lacroix
2014.07.16. 18:39
'MInt játék nem állja meg helyét (de ez igazából nem is fontos)'
Akkor legközelebb teszteljétek a krumplifőzelékem. Az is nagyon jó, és tényleg egy élmény, mindenki dicsérte eddig. Mint játék nem igazán helytálló, de ez most mind1. Nem lényeg.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. arn
2014.07.16. 18:51
nah jo, most mar johet a kovetkezo day of the tentacle a samnmax elso evadat vegigjatszottam anno 3dben, nem volt rossz, de azert vmi hianyzott a korai kalandjatekok hangulatabol. engem spec zavar ez az epizodosi.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Magrathea Lacro...
2014.07.16. 19:06
Ha olvastad volna a cikket, akkor értenéd mire céloztam.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Magrathea
2014.07.16. 19:16
Egyébként érdekes az emberek reakciója a két médium közé beeső dolgokkal kapcsolatosan. A TellTale cuccai ilyen interaktív képregény szerűek. Egyértelműen nem képregények, de nem egyértelműen videojátékok. Erre a nem 'gamer' azt mondja, hogy 'jajj mijezmár, nem kell, én nem játszok a számítógépen', a gamer meg ugyanez fordítva.

Meg kell próbálni nyitottnak lenni. Nevezzük is akárhogy Walking Dead vagy Wolf Among Us játékokat, szerintem élvezetesek és jó elütni velük pár délutánt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. DogTheDog
2014.07.16. 20:26
Little Jack Horner
Sat in the corner,
Eating a Christmas pie;
He put in his thumb,
And pulled out a plum,
And said 'What a good boy am I!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. grandesisk... Magra...
2014.07.16. 22:33
Én utóbbi kategóriába tartoztam, de miután rászántam a Telltale féle Walking Dead-re tíz percet egyszerűen beszippantott. Ahhoz képest, hogy videók, gémpléjek alapján gyengének tűnt életem egyik legjobb döntésének bizonyult játékok terén, hogy adtam neki egy esélyt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Magrathea
2014.07.17. 22:53
/off
<-nevet váltottam Pacmanről
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!