iPon Cikkek

This War of Mine – Háború más szemszögből

Dátum | 2014. 12. 11.
Szerző | Magrathea
Csoport | JÁTÉK

Számos filmet láttam és nagyon sok könyvet olvastam ilyen és hasonló témában, de fogalmam sincs, milyen lehet háborús övezetben élni. Nagyon sok mindent át kéne értékelnem hozzá az eddigi életemben. A This War of Mine alkotói sajnos megtapasztalták azt, amit mi üveges szemmel követünk csak nyomon a híradókban, és ez érződik is a végeredményen. Mai tesztünk alanyát az 1992 és 96 között lefolyt szarajevói ostrom inspirálta, mely a modern hadviselés eddigi leghosszabb ostroma volt, háromszor olyan hosszú, mint Sztálingrádé. Még a leningrádi ostrom elszenvedőinél is 1 egész évvel tovább kellett kitartaniuk az ott élőknek. Ez a játék pedig nem arról szól, hogy miért tört ki a boszniai háború, vagy hogyan szűnt meg létezni Jugoszlávia és mi történt azután a nagypolitikában és a csatamezőkön. Ez a játék a kisemberekről szól, akik minden nap a túlélésért küzdenek a háború sújtotta övezetben. Az élelem hiánya, a hideg és a betegség az ők igazi ellenségei. No meg persze a többi túlélő, akik olyan döntéseket kénytelenek meghozni a saját megmaradásuk érdekében, ami azelőtt elképzelhetetlen volt nekik is és áldozataiknak is. A This War of Mine-ban a feladatunk, hogy életben tartsunk 3-4 jobb sorsra érdemes embert. Ezúttal viszont nem a megszokott TPS/FPS lövöldözős műfajt rántották nekünk elő a kalapból a fejlesztők, hanem egy oldalnézetes akció-kalandjátékszerű roguelike-ot. Ha nem ismernétek a kifejezést, a roguelike lényegét a procedurálisan generált (random) pályák és a permadeath adják, vagyis a halál végleges és visszavonhatatlan benne. Ha valaki meghal, az meghalt. Nincs visszatöltés, ha eltoltuk a dolgot és túlélőink sorsa megpecsételődni látszik. Ilyenkor kezdhetjük elölről egy másik csapattal.
Egy romos házban indítunk, a játék véletlenszerűen kiválaszt nekünk 1-4 embert a 12 túlélőből (leggyakrabban hármat), akiknek más-más tulajdonságai vannak, köztük hasznosakkal és kevésbé hasznosakkal. Magyarán szólva vannak jó erőben lévő, életre valóbb szereplők és középkorú vagy idősebb, depresszióra hajlamos vagy függőségekkel küszködő hendikepesek is. Kezdő csapatunk tehát valamennyire meghatározza a nehézséget, amihez hozzáadhat az is, ha télen és nem nyáron indítunk. A téli hideg még a betegségre kevésbé fogékonyakat is alaposan próbára teszi, a fűtés pedig elég komoly plusz terhet jelent a rettentően kevés erőforrásra, amivel gazdálkodnunk kell. Javaslom, hogy az első néhány próbálkozás alkalmával, amíg még ismerkedtek a játékkal, kezdjetek rögtön újat, ha télen indultok.
Adott tehát egy romos ház, melynek számos falán hatalmas lyuk tátong, és néhány egymásnak idegen ember. Az első napon azzal kezdünk, hogy körülnézünk a több szintes épületben, abban bízva, hogy talán maradt még benne valami, amit hasznosítani tudnánk. Egészen biztos, hogy a romok feltakarítása közben találunk néhány alkatrészt és faanyagot, amivel el tudjuk kezdeni a ház lakhatóvá tételét. Ha hosszútávon meg akarunk maradni, szükségünk lesz számos használati tárgyra. Első körben készítenünk kell egy műhelyet fa és fém megmunkálására, valamint egy sparheltet főzéshez. Ahhoz, hogy embereink kipihentek legyenek, ácsolnunk kell ágyakat is, amiben alhatnak. Ezek a legfontosabbak, de később a munkaállomások fejlesztésével több lehetőség is megnyílik előttünk. Építhetünk esővíz gyűjtőt, kisállat csapdát, gyógynövény kertet és feldolgozót, alkohol lepárlót, illetve ezek közül sok van, amit tovább is fejleszthetünk. Minden egyes nap túlélése kihívás. Napközben a lakhelyünkkel és az embereink létfenntartáshoz szükséges dolgokkal kell foglalkoznunk, vagyis a főzéssel, esetleges betegségek, sérülések vagy depresszió kezelésével, továbbá építkezéssel. Éjszakára ajánlott egyvalakit őrködni hagyni, egy emberünkkel beszerző körútra menni, a többivel meg aludni egy jót. Az éjjel merőben más játékmenetet hoz. Ez a rész teret enged agresszív és relatíve békés játékstílusnak is. Az éjszaka kezdetén a fosztogató karakterünkkel eldönthetjük, hogy hová megyünk portyázni. Vannak veszélyes és kevésbé veszélyes helyek, ezt a játék jelzi is, mint ahogy azt is, hogy milyen és nagyjából mennyi zsákmányra számíthatunk az adott helyen. Az idő haladásával sorra tűnnek fel új zónák, ahova elmehetünk. Karaktereink egyik legfontosabb jellemzője, hogy mennyit tudnak cipelni. Az átlag nagyjából 10 slot (1 slotba 2 fa vagy 4 alkatrész, illetőleg 10 egység víz fér például), de van egy olyan túlélő is, aki 17 hellyel rendelkezik, viszont cserébe nagyon lassú és nehéz vele elfutni, ha megtámadnak. Amennyiben fegyvert, feszítővasat, vagy fűrészt is viszünk magunkkal, a begyűjtésre használható slotok száma tovább csökken.
Az már más kérdés, hogy taktikánkat nem építhetjük pusztán a számokra és a logikára, bármennyire is úgy hangzott az előző oldal alapján. Nem véletlenül írtam az elemzés elején, hogy a játék depresszív. Nem lehet ugyanis elmenni amellett, hogy az általunk mozgatott karakterek emberek. Ha megkapjuk Cvetát a csapatba, akinek mindössze 8-as tárhelye van és annyit „tud”, hogy szereti a gyerekeket, akkor hagyjuk meghalni? Mert nézhetünk rá úgy is, hogy egy gyenge láncszem, még egy száj, amit etetni kell… A This War of Mine-ban nem zombikkal küzdünk és nem szörnyektől rettegve kell az árnyékok közt bujkálnunk. A portyák során összefuthatunk emberekkel, akik sokszor egyáltalán nem ellenségesek. Találkozhatunk például egy pappal, aki a templom alagsorában bújtatja a menekülteket. Tudjuk, hogy otthon a beteg Zlata, Cveta és a sérült Anton számít ránk, hogy hozzunk élelmet, gyógyszereket és kötszert. A védtelen papnak és a menekülteknek van egy kevés. Mit teszünk? Kiraboljuk őket vagy hazamegyünk némi fával és pár alkatrésszel, amit a templom előtt guberáltunk… Talán holnap több szerencsénk lesz, egy másik helyen. Másnap egy elhagyottnak tűnő épületet célzunk meg. Ezúttal egy idős házaspárt találunk, tele hűtővel, némi gyógyszerrel a szekrényben és jó adag egyéb nyersanyaggal a pincében. Az asszony elég rossz bőrben van, a férje pedig fegyvertelen, nem tudja megvédeni. Zlata betegsége rosszabbodott. Anton 2 napja éhezik és a sebesülése nem akar magától rendbe jönni. Ha most nem sikerül valamit hazalapátolni, a kis csapatunk szétesik. Pavle döntést hoz. Kirabolja az idős pár házát, az összes fellelhető gyógyszert és élelmet elviszi. Az öreg kiabál, az asszony az emeletre menekül, amíg Pavle a padlást rámolja ki. Elég kell legyen. A háború előtt sportoló karriert befutott Pavle arra ér haza, hogy az ő házuk hasonló sorsra jutott az éjszaka, mint az idős házaspáré. Anton meghalt, miden mozgathatót elvittek. Zlata megkapja a gyógyszert. Talán felépül. Cveta mély depresszióba esik, Anton halála miatt és az idős házaspár sorsa felett érzett bűntudatában. Pavle is közel áll az összeomláshoz, még ha fizikailag nincs is baja. De legalább 2 nap után végre ehettek. Most már csak egy kicsit éhes mindenki. Másnap 2 gyerek kopogtat az ajtón, az apjuknak kérnek gyógyszert. Zlata felépülőben, de minden gyógyszer elfogyott, nem tudunk nekik segíteni. Cveta elküldi őket. Talán ez volt nála az utolsó szalmaszál. Következő próba. Tél van. Talán Marinnak, Borisnak és Emiliának több szerencséje lesz… Ez a This War of Mine és ez a háború. Itt most nincsenek hősök, országhatárok vagy oldalak, csak emberek. A játék minden mozzanata, az, hogy bármikor összeomolhat minden, amit addig felépítettünk, emlékeztet arra, hogy voltak és mindig vannak is a világban emberek, akik éppen most ilyen bizonytalanságban és körülmények között szenvednek. El tudjátok képzelni, hogy a szembe szomszédotok, akivel néhány hónapja még összejártatok kártyázni, bekopogtat, Ti ajtót nyittok neki, ő beengedi magát és kirámolja a hűtőtöket? Az arca beesett, nem néz a szemetekbe, nem szól semmit, csak feltart egy kést. Az ember szépen lassan kénytelen rájönni, hogy létezik az az éhség, ami az emberi méltóságunk feladására visz minket.
Ja, igen, Boris és csapata történetét nem mesélem már el, de a 6. nap tájékán Boris azt hiszem egy iskola környékére ment portyázni, ahol tudta, hogy veszélyes alakok ólálkodnak. Nos, az előrejelzés nem tévedett. Amint megközelítette az épületet, kiabálást hallott. Benézett egy kulcslyukon és látta, amint egy nőt az iskola udvara felé rángatnak a hajánál fogva. Ha az az undorító féreg elviszi a nőt, nem marad őr a következő szobában. Van ott néhány érdekesnek tűnő tároló… Boris kezében van egy feszítővas, az erőszakolónál egy pisztoly. Ha mögé érne, mielőtt elővehetné a pisztolyt, akkor talán… Boris aznap hajnalban nem érkezett meg a portyáról.
A This War of Mine-ban tehát nagyon sok dolog van, amivel számolnunk kell. Nem csak az élelem, egy fűtött ház, ágy és gyógyszerek kellenek a túléléshez. Nem szabad megfeledkeznünk embereink lelki állapotáról sem. Vannak, akik jobban hajlanak a depresszióra, mások rezisztensebbek a betegségre és olyan túlélők is, akik függőséggel élnek együtt (kévé vagy dohány). Boris például tud harcolni és nem is igazán szokott kétségbeesni semmitől, de békés természet és egyáltalán nem szívesen öl embert, még banditákat és fosztogatókat sem. Sokat találkozhatunk olyanokkal is, akik hajlandóak cserekereskedelmet folytatni velünk. Ritkán juthatunk előnyös üzlethez, de a szükség nagy úr, ha kell az élelem, bármit odaad érte az ember. Az alkohol lepárló egyébként jó befektetés, az alkoholt jó áron szokták beszámítani. Idővel rengeteg apró trükkre jöttök rá, ami segítheti a következő csapatotok túlélési esélyeit, de természetesen a véletlenszerű események olykor még az optimálisan kijátszott helyzetekből is pillanatok alatt a teljes megsemmisülésbe taszíthatják a csapatotokat.
Új kezdet, ismerős csapat...
Igazságtalan a játék? Az. De az élet is az, szóval nem igazán tudjuk felróni neki ezt hibaként. A legfontosabb az üzenet, de ne legyenek kétségeitek afelől sem, hogy a This War of Mine emellett egy nagyon jó játék is, mert az. A játékmechanikák jól működnek, művészetileg is ott van minden a helyén és hibát sem igazán találtam benne. A This War of Mine alkotói tisztában voltak azzal, hogy a játékukat majd sokan le fogják tölteni, ezért felmentek a most épp megszűnni látszó Pirate Bay-re és saját maguk kezdtek el az ottani felhasználóknak ingyen kulcsokat osztani. Cserébe nem kértek mást, csak hogy osszák meg a barátaikkal, ha tetszik nekik a játék. A végeredmény: a This War of Mine két nap alatt visszahozta a fejlesztési költségét. Mi is a legjobbakat kívánjuk a 11 bit studios tagjainak és gratulálunk az alkotásukhoz. Értékelés: 10/10 Platformok: Windows PC, OSX, Linux
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

12. Atesz1987
2014.12.11. 08:20
Érdekes ötlet, lehet megérne egy próbát.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. grafika95
2014.12.11. 08:55
Érdekesnek tűnik, bár kicsit túlárazott. 2000 Huf-ot még adnék is érte, de ez a közel 20€ kicsit sok
Mondjuk baromi jófejség tőlük, hogy osztogattak ingyen kulcsot és így többen nem letöltötték hanem -megkapták, cserébe osztották. Mindig is tudtuk, hogy a baráti reklám többet ér, mint a képedbe villogó médiafelület tolakodása Úgyhogy öt csillag a csapatnak, egyébként tetszik a game. Szeretem a túlélős játékokat
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. benczeb90
2014.12.11. 09:03
Nagyon jó. Remélem lesz hozzá több tartalom a jövőben.
Hmm, nekem ilyen nagyi tipusú emberek nem voltak, csak fiatalok. Háromszor toltam, egyszer végig.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. Csiki1991
2014.12.11. 09:17
Engem még mindig az érdekelne, mert sajnos sehol nem kaptam érdemben választ, hogy van valami története is a játéknak? Mármint arra gondolok, hogy háttérinfókat kapunk-e közben vagy valami... Vagy csak élj túl és kész?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. hcsa
2014.12.11. 09:44
Meg aztán mi a "vége" a játéknak? Az ostrom végéig életben maradunk, több télen-nyáron át, oszt ennyi? Ez jó cél, de kéne biztosan tudni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. benczeb90
2014.12.11. 10:19
A való életbeli háborúkban sincsen jutalom a végén azon kívül, hogy túlélted. Minden egyebet nem tudsz befolyásolni.
Igen vannak háttérinfók. Annyi, amennyit egy-egy mit sem sejtő, az életét élő állampolgár tudhat, amint hirtelen belekeveredik a háborúba és elkerülhetetlenül az elszenvedője lesz.
A végén ilyen slide szerűen összefoglalja a játék, hogy a lépéseidnek milyen következményei lettek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. gezu1025
2014.12.11. 10:25
@Csiki1991: konkrét történet nincs, de kapunk hattérinformációkat, utalásokat, van rádió ahol naponta jelentenek a harcokról. Lényegében lineáris történet nincs, de bőven eleget átad a játék az atmoszférán keresztül, hogy akár csak a karakterekért megérje játszani ilyen szempontból is.

@hcsa: Olyan ~ +- 50 nap körül vége a játéknak, annyival, hogy vége a háborúnak. Majd kapunk egy kis szösszenetet arról, hogy mi lett a karakterekkel, ki találta meg a családját, ki nem, kiből mi lett, túl tudott-e lépni.stb.


Amúgy a játék zseniális alkotás, az ember menet közben veszíti el a saját morális értékeit, és rabolja ki az idős házaspárt, értékeli át mi a rossz, és a jó, egy idő után azt sem fogjuk tudni ki ellenség, ki barát.

Annyi negatív dolgot meg kell említenem, hogy a játék túl könnyű tud lenni. Ha az ember ráérez, csont nélkül, halál nélkül végig lehet vinni. Két kulcspont van a játékban. Először is 2 naponta kell nekik "enni adni". Másodszor is az állandó kereskedés azzal aki jön boltolni. Én legtöbbször gyógyszert, fegyvert, piát cseréltem alapanyagért.

A játék többi része ( legalább 2 patkánycsapda, mindig legyen őr, hamar be kell falazni a házat, kell a biztonsági ajtó is, a végnapokban napi 10 lőszer kell éjjelente) jött magától.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. benczeb90 gezu1...
2014.12.11. 12:32
Nekem szerencsém volt, és csak a 2. héttől jött a hideg így első nekirugaszkodásra sikerült végigvinni.
Ugyan mindenki túlélte nálam, de nem tudtam fejlesztgetni a sütőn kívül semmit, mert sose volt fából meg materialból "fölöslegem", így pl a biztonsági ajtó nekem nem mond semmit. na majd nekiveselkedek még egyszer, a tanulságok alapján.
Vigyázni kell azzal is, hogy mit hova építesz, illetve azt, hogy kivel mivel kereskedsz. Bizonyos dolgok csak bizonyos "tradereknek" kellenek igazán (kaja, gyógyszer), míg mások másért adnának több mindent (cigi, pia).
Én próbáltam, de 2-nél több egércsapdát nem enged telepíteni.
Egyetlen hiba amit észrevettem, hogy a tél elmúltával (nekem utolsó pár nap) az összegyűjtött havat nem lehet már felolvasztani, hogy felhasználható legyen, illetve fura, hogy soha nem olvad fel magától de ez legyen a legkisebb probléma.

Ha morálisan döntesz, nem viselnek majd meg annyira a játékbeli következmények.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. gezu1025 bencz...
2014.12.11. 13:01
A fejsze a legjobb dolog. Viszonylag hamar tönkremegy, de a bútorokat (otthon is, de máshol is) fel lehet aprítani és rengeteg tüzelőt és fát ad.

Amikor tehettem minden egyes alkalommal megvettem minden alapanyagot a kereskedőktől. Amivel nem foglalkoztam az a gógyszer készítés, és alkohol lepárlás (ezeken kívül minden maxos volt).
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. gombabacsi
2014.12.11. 16:41
"El tudjátok képzelni, hogy a szembe szomszédotok, akivel néhány hónapja még összejártatok kártyázni, bekopogtat, Ti ajtót nyittok neki, ő beengedi magát és kirámolja a hűtőtöket?"

El.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. benczeb90 gezu1...
2014.12.11. 17:47
Azta, ezt se láttam a játék során Köszi
Amint időm újra engedi, nekirugaszkodok még egyszer.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. YellowFlas...
2014.12.11. 21:31
Nagyon jó játék, nálam a best ebben az évben. Az mondjuk idegesítő, ha elmész Scavengelni sérülten, vagy a helyszínen megsérülsz, és találsz Bandage-t, akkor nem tudod magad ott, a helyszínen bekötözni. Ilyen apróságokat javíthatnának egy patchben, de ettől függetlenül 10/10.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!