iPon Cikkek

To the Moon – Emlékek szorításában

Dátum | 2012. 02. 07.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

Gyakran siránkozunk manapság azon, hogy nagyítóval kell vadásznunk az eredetiség szikrájára a mai felsőkategóriás videójátékokban, hiszen a programok jelentős része csak folytatás, mely ezerszer látott sablonokat használ fel újra és újra. Ha valami friss, innovatív ötletekkel megspékelt játékra vágyunk, gyakran nem a nagy stúdiók alkotásai, hanem a független fejlesztők művei között kell keresgélnünk, melyekből szerencsére egyre több és több jelenik meg. Az iPon oldalain már eddig is próbáltunk minél több olyan játékot bemutatni, amiket a kisebb stúdiók készítettek, ám most egy igazi ínyencség került utunkba, melyet egy alig pár fős csapat, a Freebird Games készített. Jellemző a stúdió programjaira, hogy rendkívül történetorienáltak, a hangsúlyt a mesélésre helyezik a játékmechnikával szemben. Ezt a koncepciót legújabb alkotásuk, a To the Moon esetében sem adták fel, így valójában nem is egy játék, sokkal inkább egy interaktív regény, egyfajta „visual novell” tárul szemünk elé, amennyiben adunk egy esélyt a programnak. A játék a fejlesztők hivatalos oldaláról szerezhető be 4.000 forint ellenében.


Amint az imént is említettem, a To the Moon egyáltalán nem tekinthető tradicionális videójátéknak, így nem egyszerű meghatározni a műfaját sem. A fejlesztők előszeretettel nevezik klasszikus (NES korszakbeli) RPG-nek a játékaikat, ám ez valójában csak a látványvilág esetében helytálló, ugyanis egyáltalán nem fogunk szerepjátékos elemekre bukkanni a To the Moon végigjátszása során. Sőt, az első percekben maga a játék fogja kiparodizálni a régi, körökre osztott japán RPG-k harcrendszerét (pl. Final Fantasy). A sztoriközpontúság miatt nevezzük inkább kalandjátéknak a programot, annak ellenére, hogy a zsánerre jellemző logikai feladványok sem jellemzőek erre az alkotásra. No de lássuk konkrétan mit is kínál nekünk a Freebird Games? A játék kezdetén hamar megismerkedünk „hőseinkkel”, Dr. Neil Watts-cal és Dr. Eva Rosalene-nel, akik egy Sigmund Corp. nevű cég alkalmazottai. Nem véletlen az idézőjel használata a hőseink szó esetében, mert bár a játék során ezt a két karaktert fogjuk irányítani, az igazi főszereplő egy Johnny nevű férfi, aki körül az egész történet forog. A két doktor egy olyan vállalatnak dolgozik, amely képes akármilyen emléket elhelyezni az emberek elméjében, és ezáltal új emlékeket generálni számára. A legtöbben most valószínűleg az Eredet (Inception) című filmre asszociálnak, nem véletlenül, hiszen az is hasonló alapötletre épül (de említhetnénk az Emlékmás elejét is). A haldokló öregember, Johnny azzal bízza meg az általunk irányított szereplőket, hogy kreáljanak számára egy olyan emléket, amiben ő elutazik a Holdra.

A játék kezdetén természetesen még egyáltalán nem ismerjük Johnny háttértörténetét, nem tudjuk, miért szeretné, ha emlékei között szerepelne ez az utazás. De ahogy haladunk előre a sztoriban, az apró emlékfoszlányokból összeáll a kép, és mindenre fény derül. A fejlesztők egészen érdekes módon, visszafelé mesélik el a történetet, ugyanis ahhoz, hogy a doktorok elhelyezhessék a szükséges emléket, vissza kell menniük Johnny egyik legkorábbi, gyerekkori emlékéig, és azt megváltoztatni. Viszont nem ugorhatnak vissza rögtön a kívánt időpontra, ehhez először mindig találniuk kell egy tárgyat az adott emlékképben, ami valamilyen módon kötődik egy korábbi emlékhez. Ez az úgynevezett mementó, amit mindig egy burok védelmez. Hogy ezt feltörjük, minden „pályán” össze kell gyűjtenünk öt darab memória gömböt. Utóbbiak megszerzése igazán nem jelent nagy kihívást, hiszen ehhez nem kell mást tennünk, mint bejárni a pályákat, beszélgetni az ott lévő személyekkel, illetve szemügyre venni a fontosabb tárgyakat. Ha megvan az öt gömb, akkor feltörhetjük vele a mementó védőburkát, majd használatba vehetjük a tárgyat. Ezt követően egy papírhajtogatós minijáték következik, amit ha teljesítünk, akkor visszaugorhatunk egy korábbi emlékképbe. Nem túlzás, amikor azt mondom, hogy ennyiből áll a To the Moon játékmenete, ennél összetettebb feladatokra, logikai feladványokra ne is számítsunk.


Ugyanakkor azt el kell mondani, hogy a fejlesztők szándékosan nem bonyolították túl a játékmenetet, tulajdonképpen minden cselekedetünk csak arra szolgál, hogy még több részletet tudjunk meg a sztoriból. A pályák felfedezése során folyamatosan párbeszédekbe fogunk bonyolódni, melyek apránként egyre több dolgot árulnak el nemcsak Johnny-ról, hanem az ő feleségéről, Riverről is, illetve a doktorok személyiségébe is bepillantást nyerhetünk. Bár utóbbiak esetében szemtanúi lehetünk jópár humoros megnyilvánulásnak, illetve kikacsintásnak más játékok és filmek felé, többnyire inkább a drámai, érzelemdús események lesznek jellemzőek a történetmesélés során. A legfontosabb téma Johnny és River kapcsolata, akiknek rengeteg nehézséggel kellett megküzdeniük az életük során. A fejlesztők dicséretére legyen mondva, hogy nagyon komoly témákat érintenek a játékukban, mint például a magány, a veszteség, a betegséggel szembeni tehetetlenség, melyeket érett módon prezentálnak a játékosok felé. Mivel minden pályán csak morzsákat tudunk meg az ő történetükről, gyakran eluralkodott rajtunk a „csak még egy pályát” érzés, hiszen így újabb és újabb dolgokat tudtunk meg a sztoriról. Ennek fényében talán nem meglepő, hogy nem tartott sokáig, míg a To the Moon végére értünk, hiszen a játékidő mindössze négy órás. Ugyanakkor nem éreztük egy percig sem becsapva magunkat, a játék minden pillanatát élveztük. Ráadásul egy indie címtől nem is olyan rossz, az a négy óra.
 

A látványvilág és a zene esetében az előbbiről nem igazán lehet mit mondani. Mindenki láthatja a képeken, hogy egy minimalista, NES korszakot idéző programmal van dolgunk. Nem egy technológiai csoda a program, de mi ezt nem bántuk, nem vagyunk ellenére a retro stílusnak, főleg ha maga a játék élvezetes. Márpedig a To the Moon estében abban nem volt hiba. A zene ráadásul minden dicséretet megérdemel. A túlnyomó részt zongorát és hegedűt használó dallamok nagyszerűen passzolnak az amúgy is emocionális töltetű történethez, így téve igazán emlékezetessé a játékélményt. A zenei aláfestésen kívül viszont ne számítsunk másra, így szinkronra, és komolyabb hangeffektekre se.


Nem mindennapi játékot tett le az asztalra a Freebird Games csapata, és őszintén szólva nem ajánlható mindenkinek a program. Aki a játékmenetet fontosabbnak tartja a történetnél, az messzire kerülje el a To the Moont, mivel ezen a fronton nagyon gyengén teljesít a játék. Aki viszont kíváncsi egy nagyszerűen megírt, komoly hangvételű sztorira, az bátran vágjon bele, nem fogja megbánni. És bár a történet szépen lezárul, az utolsó jelenetek alapján biztosak lehetünk benne, hogy érkezik majd folytatás a játékhoz. Alig várjuk.
 

 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

7. Zoe01
2012.02.07. 19:38
Mikor befejeztem a játékot, utána napokig gondolni se tudtam (akartam) a To The Moon-ra. Nem is igazán azért, mert rossz érzelmeket keltett volna bennem (valamilyen szinten igen, de az inkább "pozitívabb" irányban értendő) a játék, hanem mert fájdalmas volt visszagondolni az egész történetre, a szereplőkre, s hogy ők min mentek keresztül - na jó, szóval mégis csak rossz volt visszagondolni rá...

Azt hiszem ez az az érzés, amikor az ember érzelmileg "kimerül". Igen, rám ekkora hatással volt River és John története. Ezt tényleg nehéz szavakba önteni, játszani kell vele, át kell élni. Amúgy a fejlesztő is azt mondta, hogy ne úgy fogjuk hozzá, mint egy játékhoz vagy könyvhöz..

Ha már történet: nem kis írói tudást sejtet, ha valaki képes egy cselekményt visszafelé elmondani. Ráadásul úgy, hogy nincsenek túl nagy "lyukak" benne. És itt erről szó nincs, a történet végén minden puzzle a helyére kerül. Nem rágják a játékos szájába, sokszor ki lehet következtetni is akár, hogy mi fog történni, de ha nem tudjuk, akkor sincs nagy baj: a következő emlék "darab" begyűjtésével újabb és újabb dolgokra derül fény. Én mindig azért "sírok", hogy a mai játékiparban mennyire kevés igazán jó történet mesélő van, és tessék, puff, itt van egy srác, aki nagy, "AAA" játékokat megszégyenítő (vagy inkább földbe döngölő) story-val áll elő. A másik dolog meg, hogy én még egy olyan játékkal sem találkoztam, ami ilyen szinte tudta volna keverni a drámát és a humort - pedig ugye 2 teljesen különböző dologról beszélünk.

Plusz ehhez jön a mindent elsöprően hangulatosra sikeredett OST (díjat is nyert, ha jól olvastam), és az egyszerű, de stílusos grafikai körítés. Na minek ide a sok milliós marketing, meg a technológia mazlag???

Annyi mindent el szeretne mondani az ember, pl. beszélni arról, hogy John és River két mennyire eltérő személyiség, vagy például, hogy Watts-al mi történik a végén... ááá, nehéz megállni.

Nem sok olyan játékkal játszottam, ami ennyire hatott volna rám, de tényleg. Az a pár is inkább a kalandjátékok között keresendő. Olyannal meg még kevesebbel (talán ez a 3. olyan játék), amit időnként meg is könnyeztem.

Ez pedig ilyen, egy igazi mestermű.

Most ez lehet elég "elemzőre" sikeredet (néhol kissé csöpögősre talán ), bocsánat érte, de nem tehetek róla, annyira megfogott. S ez még csak az episode 1.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. homeware
2012.02.07. 21:04
99%, hogy program RPG Maker XP-vel készült.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. SShadow82
2012.02.07. 22:23
Elolvasva a leírást már letöltöttem a demót )))

Végre egy olyan játék ahol az ötlet többet ér mint a körítés.Az ilyen csapatok miatt érdemes pénz áldozni egy játékért.
A grafika nálam elsőre eszembe jutatta gyermekkorom kedvenc játékát a LEGEND OF ZELDA LINK'S AWAKENING-etDD
Már csak ezért is muszály kipróbálnom amolyan "jó emlék" DDDD
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. djbundy
2012.02.08. 23:43
Nagyon szépen kérem, hogy fordítsa le aki tudja!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. chriske
2012.02.12. 11:37
Zseniális történet

@djbundy: egy srác már felvette a kapcsolatot a fejlesztőkkel, hogy magyarra fordítsa. Mindjárt beszállok hozzá én is. Szerencsére nagyon kedvesek a fejlesztők, mindent odaadnak, amire szükség van a lokalizálásra. Azt ne kérdezd, hogy mikor kerül bele a játékba, de lesz magyar, ez tuti
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Arzen_84
2012.12.26. 23:13
Mikor először láttam a játékról videót, azt hittem megint vmi is bugyuta próbálkozás. Aztán a videó egyre többet mutatott, majd kikapcsoltam és muszáj volt megszereznem! A grafika nálam amúgy sem indok egy játékra (COD meg hasonlókat nagy ívben leszarom grafikájuk miatt....) meg nem is igazán jellemző rám, hogy ilyesfajta játékkal játszak... De mikor elkezdtem, nem tudtam abbahagyni, a történet egyszerűen magával ragad és nem enged el. Tényleg ötvözi a drámát és a humort ahogy előttem is írták. Nem vagyok egy érzelgős fazon, de a történet, a zene és a kivitelezés együtt durván hat az ember érzelmeire... Az egész játék gyönyörű tényleg nehéz leírni... Ezzel tényleg játszani kell!!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. jusplathem...
2014.11.14. 00:48
Üdv!

Elkészült a To The Moon játék és a (rövid) Holiday Special kiegészítő magyarítása.
Hír/hozzászólások: http://magyaritasok.hu/hirek/4415/to-the-moon-es-holiday-special
Letöltések: http://magyaritasok.hu/magyaritasok/to-the-moon/3558

A magyarítás Windows rendszer alatt lett tesztelve, Steam-es és GOG-os verzióval.
Nagyon remélem, hogy mindenki örömét leli benne.

Jó játékot!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!