iPon Cikkek

Toshiba Satellite C55: Szürke eminenciás

Dátum | 2014. 05. 05.
Szerző | Alvin_ti4200
Csoport | NOTEBOOK

Nemrég láttunk neki az alsó-középkategóriás, játékra is alkalmas notebookok vizsgálatának, utoljára a Lenovo IdeaPad Z510 járt a kezeink között, melyről az a konklúzió született, hogy az olcsóbb variánsoka érdemes szemügyre venni, de a drágább példányok helyett inkább az IdeaPad Y510p javasolt. Mai alanyunk kategóriájának egyik legolcsóbb típusa, ennek megfelelően az említett Z510-nél is olcsóbb, nem is kevéssel, így nem kell őstehetségnek lennünk ahhoz, hogy megjósoljuk, valószínűleg sokak látókörébe került már a Toshiba C55-ös Satellite-ja.
Ha másért nem, hát amiatt, hogy Windows 8-nál régebbi operációs rendszert egyszerűen lehetetlen telepíteni rá, legalábbis a Bay Trail alapúakra, de nálunk most egy Core i szériás procival szerelt változat járt. A C55 egy igazi mindenes és nem csak a felhasználás jellegét tekintve. Ezzel a típussal a gyártó gyakorlatilag a teljesen belépő szinttől kezdve az alsó-középkategóriáig mindent lefed, hiszen találkozhatunk alig 90 ezer forintba kerülő Celeronos változattal ugyanúgy, mint 160 ezer forintos Core i3 processzorral és középkategóriás dedikált videokártyával rendelkező variánssal. Nekünk utóbbihoz volt szerencsénk, amely a második legdrágább példány egyébként, ennél feljebb már csak a Core i5-ös verzió van, igaz, lényegesen gyengébb VGA-val (GeForce GT 710M), így mondhatjuk, hogy a tesztre kapott példány ennél biztosan jobb vételnek tekinthető. Az ár egyébként lényeges különbség a kategória többi szereplőjéhez képest, amelyek mellőzik a túl olcsó modelleket, cserébe kínálnak pár kifejezetten drágát. Furcsa módon a legjobb vételnek számító példányok mégis ugyanott helyezkednek el – a 160-180 ezer forintos ársávban. A C55 kategóriája egyik legolcsóbb modelljének számít, egyedül a Dell Inspiron 3537 képes vele versenyezni, viszont az a típus gyengébb videokártyával rendelkezik.
A specifikáció nem tartogat számunkra semmi érdekeset, leszámítva az árat, amely ugyan valamivel magasabb egy hasonló felszereltségű Lenovo IdeaPad Z510-nél, viszont a tesztelt Satellite C55-höz már jár egy Windows 8.1 is. Harmadik és negyedik generációs Intel Core architektúrájú processzorokkal egyaránt megvásárolhatjuk a típust, GeForce GT 740M-et viszont jelen pillanatban csak ebben az egy kiszerelésben találunk. A 48 Wattórás akkumulátor abszolút sztenderdnek számít, viszont a harmadik generációs Core i3-3110M üresjárati fogyasztása magasabb, mint a jelenleg futó Haswell-es példányoké. Ettől függetlenül a Toshiba által megadott 4 órás maximális üzemidő tapasztalataink szerint túlzottan pesszimista, méréseinkkel igyekszünk majd ezt megmutatni.
A termék mellé némi dokumentációt és egy 65W-os tápegységet kapunk, pedig – mint majd látni fogjuk – egy antisztatikus törlőkendő (szett) elkéne pluszban.
Bár se alacsony fogyasztású processzor, se visszafogott teljesítményű videokártya nem könnyítette meg a hűtőrendszer feladatát, ettől függetlenül tisztességgel helyt állt a szerkezet, hiszen maximális terhelés esetén se érte el egyik alkatrész hőmérséklete se a 80 fokot, éppen, hogy csak alulról közelítette azt. Ennek megvan ugyanakkor az a negatív hatása, hogy komolyabb használat mellett a Satellite C55 már távolról sem nevezhető halknak, zajszintje némileg magasabb a Z510-es Lenovo IdeaPadénál. Komolyabb melegedéssel nem kell számolnunk, bár hosszabb játék után a billentyűzet jobb oldala picit át tud melegedni, illetve az alsó burkolat is ezen a részen haladhatja meg a langyos szintet. Harmadik és negyedik generációs Intel Core architektúrára épülő processzorokból egyaránt válogathatunk, amely Celeron, Pentium, Core i3 és Core i5 modelleket jelent, alacsony fogyasztású variánsokat viszont hiába keresünk a palettán, ha ilyenre vágyunk, akkor be kell érjük a Bay Trail platformmal. Fogyasztás szempontjából egyébként az újabb modellekkel némileg jobban járunk, ugyanakkor a most futó generációból kizárólag a Core i5-4200M-et preferálhatjuk, más ugyanis nincs a kínálatban. Ha ilyen CPU-ra fáj a fogunk, akkor a 150 ezer feletti régióban nézelődjünk, a GeForce GT 740M típusú videokártyát pedig felejtsük el, ugyanis jelen pillanatban a kettő együtt nem létezik a C55-ös családban.
Pedig a GT 710M annyira felesleges, hogy kár dedikált vezérlőként beletenni a gépekbe, a processzorokban lévő integrált videokártya sem sokkal lassabb, sőt, az újabb processzoroknál simán partiban van az NVIDIA belépő szintű grafikus gyorsítójával. A GT 740M ellenben már egy olyan VGA, amelyet könnyedén használhatunk frissebb játékok futtatására is, hiszen a múltkor nálunk vendégeskedő Lenovo IdeaPad Z510-ben is láthattunk, mire képes. Sajnos, ahogy ott is, úgy most is a gyengébbik változathoz volt szerencsénk, amely a memória sávszélességen érhető tetten. A 64 bites sínszélesség és a GDDR3 modulok viszonylagos alacsony órajele nem túl jó kombináció egy olyan grafikus mag esetében, amely azért kellően jó számítási teljesítménnyel bír. Bár a tesztben szereplő készülék egy Core i3-3110M típusú processzort kapott, a Z510-ben pedig egy négymagos Core i7-4702MQ dolgozott, aligha fogunk látni drasztikus eltéréseket a két modell között – legalábbis, ami a játékok alatt mutatott teljesítményt illeti.
Merevlemez terén a Toshiba sosem szokott fukarkodni, a polcról ezúttal egy 750 GB-os példányt vettek le, igaz, arra nagyon figyeltek, hogy indokolatlanul gyors azért ne legyen. A percenként 5400-at pörgő HDD kategóriájának inkább az aljához, mintsem a tetejéhez van közel, a helyzetet pedig tovább rontja, hogy működés közben egy picit hallani is lehet, hogy belül komoly munka folyik. A gyártó a legtöbb modellbe ezt a merevlemezt teszi, de a készülékek elérhetők 500, illetve 1000 GB-os vinyókkal is, SSD, valamint hibrid HDD opció nincs. A hangrendszer nem különösebben ütős, sajnos egyre távolabb kerülünk a jó kis harman/kardon korszaktól. Hangerejével nincs gond, ellentétben a hangzásával, amelyben túlságosan erős a közép tartomány, a mély meg gyakorlatilag nem is létezik. Elsősorban sorozat nézéshez tudjuk elképzelni, zenehallgatáshoz erősen ajánlott valami külső hangkeltő vagy fejhallgató használata.
A C55 külsejéről rögtön a Hewlett-Packard Pavilionjai ugrottak be nekünk, ugyanis rég nem láttunk ennyi csillogó felületet egy rakáson. A hátlapon kívül gyakorlatilag minden fényes műanyag ruhába burkolózott és ez mérhetetlenül csökkenti a minőség érzetet, amellyel sajnos mostanában egyébként sem áll jól a Toshiba. A fedőlapon kíméletlenül meglátszik nem csak az ujjlenyomat gondolata, de még a legapróbb porszem is karc formájában, ráadásul nem kell túl nagy erőt kifejteni ahhoz, hogy deformálódásra bírjuk – egy szóval, meglehetősen sérülékeny. Akinek túl komor a fekete szín, az választhat fehér burkolatot is, a tesztben szereplő felszereltséggel rendelkező C55 viszont egyelőre csak feketében érhető el (sőt, a GeForce GT 740M-mel szerelt példányok kivétel nélkül feketék). A hátlapot egyetlen csavar kitekerése után könnyedén eltávolíthatjuk (bár némi óvatosság nem árt, nehogy eltörjük a műanyag burkolatot a feszegetésnél), így hozzáférhetünk a memória modulokhoz, illetve a merevlemezhez egyaránt. A zsanérok nem különösebben erősek, de a viszonylag könnyű kijelzőt könnyedén elbírják.
A klaviatúráról messziről ordít, melyik gyártótól származik, de amíg pár évvel ezelőtt lelkesedtünk a Toshiba billentyűzeteiért, addig manapság inkább szomorkodva tekintünk rájuk. A C55-tel ezen a téren több probléma is van. Egyrészt a gombokat alig lehet benyomni és itt nem arra kell gondolni, hogy nagy erőt kell kifejtenünk, hanem arra, hogy a mozgásterük erősen korlátozott, ez nagyjából egy millimétert jelent függőleges irányban. Bár a gombok stabilitása elfogadható és az alátámasztás is tűrhető, az alsó sorban lévőket elég nehéz nyomkodni, ugyanis az egész klaviatúra süllyesztve van és a gombok teteje egy szinten van a touchpadet körülvevő burkolattal, tehát egyáltalán nem emelkednek ki, amely megnehezíti a lenyomásukat. Különösen igaz ez a szóköz billentyűre, amely szokás szerint elég kicsi és pontosan a touchpad felett helyezkedik el.
A felett a touchpad felett, melynek mérete a gép fizikai paramétereihez képest meglehetősen szerény, ráadásul a felülete olyan anyagból készült, amely – a burkolattal összhangban – elég könnyen gyűjti az ujjlenyomatokat és alapból is némileg fényes. Ez egyik oldalról némileg megkönnyíti a használatot, hiszen könnyebben tudjuk mozgatni rajta az ujjunkat, másik oldalról viszont pár hónap után valószínűleg elég csúnyán fog kinézni. Nem úszta meg a fényes bevonatot a bal, illetve jobb egérgomb se, melyek ugyanúgy gyűjtenek mindent, ami a közelükbe kerül, viszont halkan és pontosan működnek, semmi instabilitás vagy kattogás.
Csatlakozókból nem állunk se jól, se rosszul, az átlagot biztosítja számunkra a C55. Szívesen mondanánk, hogy modelltől függően változik, hány USB 2.0 és hány USB 3.0 csatlakozót találunk rajta, de sajnos ez nem így van. Előbbiből kettőt, utóbbiból egy portot találunk, a képen jól megkülönböztethetők a fekete, illetve a kék műanyagbetéteknek köszönhetően. A kártyaolvasó elöl kapott helyet és tekintettel arra, hogy süllyesztve is van, a használata nem éppen a legkényelmesebb. A kijelző színvilága meglehetősen kellemes, a látószögek ugyanakkor tudatják velünk, hogy egy klasszikus TN panellel van dolgunk. Fényerőből van tartalék, viszont a minimális érték lehetne egy kicsit alacsonyabb, el tudunk képzelni olyan élethelyzetet, amikor még ez a beállítás is túl sok.
Az előző generációs Core i3 simán felveszi a versenyt a jelenlegi típusokkal, hiszen lényeges változás teljesítményben azonos órajelen nem történt. Természetesen a Turbo Boost hiánya miatt olykor jelentősen elmarad a Core i5-ös modellektől, de akinek szüksége van jobb teljesítményre, az könnyedén megkaphatja – egyelőre erős videokártya nélkül sajnos.
Ugyanis a GeForce GT 740M GDDR3-as változata bármennyire visszafogott, azért még így is könnyedén elbír a legújabb játékokkal is, ha hajlandóak vagyunk némi kompromisszumra. Ahogy azt sejtettük, a négymagos Core i7-tel felvértezett, egyébként ugyanilyen videokártyát tartalmazó Lenovo IdeaPad Z510-hez képest nem történt jelentős visszaesés, sőt, vélhetően az új meghajtó programnak köszönhetően egy-két játékban még jobban is teljesített a C55.
Az üzemidő a Toshiba szerint maximum négy óra, amelyre nem csak tapasztalataink, de méréseink is kellően rácáfoltak. A hat órás maximum persze még így sem tekinthető túlságosan acélosnak, de mégis csak másfélszer annyi, mint amennyit a gyártó kommunikál. A két és fél-három óra körüli filmnézős teljesítmény is inkább átlag alatti, ahogy a valamivel kevesebb, mint egy órás maximális terheléses teszt is.
Talán túlságosan is szomorú lecsengése lett a tesztnek, de fontos kiemelnünk, hogy a Toshiba Satellite C55 nem egy rossz gép. Nincs igazi ordító hibája, csak sok olyan kisebb-nagyobb apróság, melynek köszönhetően egyértelműen a konkurens modellek mögött végez. Ilyen a fényes műanyag borítás, amelyet az alsó burkolaton kívül mindenhol máshol megtalálunk, ilyen a nem túl komfortosan használható billentyűzet, de ide sorolható a bizonyos modellek esetében fellépő Windows telepítési probléma is, amely figyelembe véve, hogy a C55-ös modellek döntő többsége operációs rendszer nélkül érkezik, nem elhanyagolható. A hűtőrendszer egész hatékony és többnyire csendes is, a touchpaddal a méretén és anyaghasználatán felül nem lehet problémánk. Az USB csatlakozókból csak az egyik támogatja a legújabb szabványt, és ez sajnos a negyedik generációs Intel Core processzorokkal szerelt készülékek esetében sem változik. Az üzemidő inkább átlag alatti, de ez betudható a processzornak, a frissebb CPU-val szerelt modellek egy picit tovább bírják és úgy már könnyedén hozzák az átlagot. A C55 legnagyobb problémája talán az, hogy semmilyen téren nem tud egyértelműen jól teljesíteni miközben pár fontos téren egyértelműen rosszul áll a szénája és a konkurens modellek vagy olcsóbban nyújtanak hasonló minőséget vagy picit drágábban egyértelműen jobbat. Előbbire az Acer Aspire E1 szériája talán a legjobb példa, ahol – operációs rendszer nélkül – 137 ezer forintért megkapjuk a GT 740M-es modellt, utóbbira pedig a Lenovo IdeaPad Z510 hasonlóan erős változata, amely – szintén rendszer nélkül – jelenleg 148 ezer forintért kelleti magát (nem beszélve a 133 ezres verzióról, amelyben már egy Windows 8 ára is benne van, csak átmenetileg nem kapható). Igyekszünk hamarosan megkaparintani a Hewlett-Packard 15”-os Pavilionját, a Lenovo M5400A-ját, illetve az Asus X550-jét, hogy teljes legyen a kép, de egyelőre úgy tűnik, a kategória legjobb vételét a Lenovo tudhatja magáénak a Z510-zel.
A cikkben szereplő Toshiba Satellite C55 típusú notebook a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztre, melyet ezúton is köszönünk! Pro: + többnyire csendes hűtőrendszer, az átlagosnál némileg alacsonyabb hőmérsékletekkel párosítva + a kijelző színvilága a többségnek biztos, hogy tetszeni fog Kontra: - csillogó, sérülékeny műanyag használata gyakorlatilag mindenhol - a klaviatúra használata nem igazán komfortos - Windows 8 előtti operációs rendszerek nem minden kiszerelésre telepíthetők fel Hivatalos honlap: Toshiba Vásárlás: Irány a webáruház!
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. hympyke
2014.05.07. 12:27
Respekt a cikkírónak, de az ilyen gépekről szerintem felesleges cikket írni. Annyi jó van benne hogy nem forró és fekete...?
Tűzrevaló szemét. Volt nálam egy i5-ös verzió amit az Euronics árul nagy lelkesen, win 7 arra se ment fel, az ára hasonlóan rossz ár/érték arányt mutatott.
A Toshiba valamivel általában drágább volt minden másnál, de adott is némi többletet. Ez viszont nem ad semmit. Nincs ok, amiért megvenné valaki.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Zabalint hympy...
2014.05.07. 13:47
Az, hogy ez egy olcsó, gagyi gép, az miért jelenti azt, hogy felesleges cikket írni róla? A legtöbb vásárló árérzékeny, ezért ezt a kategóriát veszi, ezért teljesen ésszerű, hogy ezekről is készüljön teszt, nem csak a business class-ról.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. nemlehet Zabal...
2014.05.07. 21:45
Mondjuk 160-ért nem is olcsó ilyen felszereltség mellett....
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!