iPon Cikkek

Toshiba Satellite P50-B: Jóképű, mégsem vonzó

Dátum | 2014. 08. 01.
Szerző | Alvin_ti4200
Csoport | NOTEBOOK

Nagyjából két héttel ezelőtt járt nálunk a Toshiba legújabb 17,3”-os notebookja, amely a szokásosnál jóval erősebb hardverével hívta fel elsősorban a figyelmet magára. Bár a Satellite S70-B-nek kétségtelenül voltak erényei, beárnyékolta az összképet a vártnál magasabb ár, az átlagnál alacsonyabb üzemidő és az elégtelen hűtőrendszer, melynek következtében a gép hajlamos volt túlmelegedni. Most a 15,6”-os P50-B-n a sor, hogy helyrehozza a cég renoméját.
Bár számozás alapján a két készüléknek nem sok köze van egymáshoz, hamar rájövünk, hogy a kinézeten és a képernyő méretén kívül szegről-végről igenis rokon a két Satellite. Van ugyanis harman/kardon hangrendszer, a specifikáció szinte egy az egyben ugyanaz és nem meglepő módon a gyártó nem sorolja be egyik gépet sem konkrét kategóriába, amolyan all-around (mindenre alkalmas) notebookként hirdeti őket, azaz nincs dedikált multimédiás felhasználásra vagy játékokra buzdító megjegyzés sehol. Szintén közös pont, hogy hazánkban mindkét típus jelenleg csak egyetlen változatban kapható, amik szinte megegyeznek egymással. A hangsúly a szintén van, ugyanis míg a S70-B egy TN technológiára épülő full HD kijelzőt kapott, addig a P50-B-ben egy ugyanilyen felbontással rendelkező, de IPS panel dolgozik, ez pedig nagyon fontos eltérés, legalábbis azoknak, akik értékelni tudják a szebb színekkel és a lényegesen szélesebb látószögekkel operáló LCD-ket, amelyek már csak a noteszgépek esetében számítanak ritkaságnak. Apropó ritkaság, a P50-B-t kérhetjük 4K-s kijelzővel is, amennyiben hajlandók vagyunk kicsit mélyebben a zsebünkbe nyúlni – más kérdés, hogy a Windows 8.1 nagyítási képességét és a mobil videokártyák teljesítményét ismerve ennek inkább presztízs értéke van, mintsem valós. Szintén lehetőségünk van érintés-érzékeny LCD-t kérni, tesztpéldányunk nem tartalmazta az ehhez szükséges plusz bevonatot, ennek ellenére a fényes rétegtől nem tágítottak a mérnökök.
Akik olvasták a Satellite S70-B-ről szóló cikkünket, azoknak kísértetiesen ismerős lesz a specifikációs táblázat. A kijelzőt leszámítva a hardver szinte megegyezik, a négymagos Core i7-es processzor ezúttal 100 MHz-cel alacsonyabb órajelen dolgozik, illetve a központi memória „csak” 8 GB. Az integrált videokártya mellett újfent az AMD egyik legerősebb középkategóriás 3D gyorsítója, a Radeon R9 M265X teljesít szolgálatot, az 1 TB-os merevlemez ugyanakkor most nem kapott kiegészítő SSD-t, azaz egy hagyományos, nem pedig egy hibrid kivitellel van dolgunk. Ugyanúgy megvan a 802.11ac szabványt is támogató olcsóbbik Intel WiFi kártya, illetve a csomag része még jó pár USB csatlakozó, egy HDMI aljzat és egy gigabites vezetékes hálózati kártya is. Szomorúan könyveltük el, hogy a 48 Wh-s akkumulátor helyett, amely a 17,3”-os S70-B-ben is éppen, hogy vállalható üzemidőt produkált itt csupán egy 44-essel van dolgunk. Bár a kijelző valamelyest kisebb, az eltérő technológia miatt (TN vs. IPS) minimálisan ugyan, de többet fogyaszt, nem meglepő, hogy a Toshiba is szinte percre azonos maximális üzemidőt ad meg a két gépre – az S70-B-re 4 óra 45 percet, míg tesztalanyunkra 4 óra 30 percet. A 2 éves jótállás számos formában bővíthető, kérhetünk plusz 1, illetve 2 évet is, de lehetőségünk van olyan 3 éves jótállásra is befizetni, amely magában foglalja az akkumulátor esetleges szervizelését, illetve cseréjét is. A szintén opcionálisan vásárolható (1, illetve 3 éves) „No matter what” jótállás pedig gyakorlatilag mindenre kiterjed, bármi is történjék a géppel (beleértve az adatvesztést és a lopást is), a Toshiba gondoskodik a probléma megoldásáról. Bár ezúttal is a csomag része a Windows 8.1 operációs rendszer, az S70-B-hez mért közel 60 ezer forintos felár enyhén túlzó (IPS kijelző ide vagy oda), figyelembe véve, hogy míg a 17,3”-os notebookoknál viszonylag kevés a konkurens modell, addig eggyel lejjebb ez már nagyon nem mondható el. Persze, a gyakorlatban a P50-B-nek lehetősége van arra, hogy szkepticizmusunkra rácáfoljon.
A termék mellé szokás szerint egy gyors üzembe helyezési útmutatót és egy 120W-os tápegységet kapunk.
Talán pimasz dolog volt tőlünk, hogy rögtön a hűtőrendszer tesztelésével kezdtük a géppel való ismerkedést, de még élénken él bennünk a testvér modell gyenge szereplése ezen a téren, így talán érthető a kíváncsiságunk. Nos, örömmel jelentjük, hogy a P50-B nem melegszik túl semmilyen körülmények között, így nem kell attól tartanunk, hogy a processzor terhelés hatására alaposan visszavenné az órajelét. Ettől függetlenül mégsem mondhatjuk azt, hogy a készülék hűtőrendszere megfelelő, ugyanis a legnagyobb igénybe vétel mellett megint belefutottunk a 90-92 fokos tartományba, ráadásul ebből a melegből ismét jutott a burkolatnak, úgyhogy a billentyűzet jobb oldalát és az alsó burkolat erre a részre eső felét óvatosan közelítsük meg, ha csúcsra járatjuk a masinát. A processzor választékról ismételten nem tudunk nyilatkozni, hiszen akárcsak a S70-B esetében, úgy a P50-B-nél is csak egyetlen kiszerelés kapható jelenleg – legalábbis hazánkban. Ezúttal viszont nem temetjük a négymagos processzorral rendelkező verziót, hiszen túlmelegedéssel nem kell számolnunk. Az Intel Core i7-4700HQ egyébként egy 2.4 GHz-en járó izomkolosszus, amely akár 3.4 GHz-en is képes dolgozni abban az esetben, ha maximum két magja kap 100%-os terhelést és a kombinált fogyasztási mutatója még így is belefér a gyárilag specifikált 47W-ba. Multimédiára (fotó és video vágás) és játékra egyaránt tökéletes, ami nem meglepő, hiszen egyike a jelenleg kapható leggyorsabb mobil processzoroknak.
A két memória foglalatba összesen 16 GB RAM-ot tehetünk, a készülékben lévő 8 GB egyetlen modulként van jelen, így a bővítés ebből a szempontból gyerekjátéknak tekinthető. Akárcsak a S70-B-nél, itt is az egyik legerősebb, AMD által gyártott mobil videokártyát kapjuk meg a processzorba integrált Intel HD Graphics 4600 mellé. A Radeon R9 M265X-ben található 640 shader egység a GCN (Graphics Core Next) 2.0 architektúrára épül, és 625 MHz-en működik, mellé pedig 128 bites sínen keresztül kommunikáló, 4 GHz-en repesztő GDDR5-ös memóriákat kapunk, összesen 2 GB mennyiségben. Az AMD Enduro technológiájának köszönhetően – hasonlóan az NVIDIA-féle Optimus-hoz – szempillantás alatt válthatunk az integrált és a jóval gyorsabb, de többet fogyasztó dedikált videokártya között. A döntést, hogy mikor melyik VGA-t használja a rendszer rábízhatjuk a Catalyst meghajtó programra, de természetesen mi magunk is eldönthetjük, hogy fixen az egyiket vagy fixen a másikat szeretnénk munkára fogni. Fontos különbség az Optimushoz képest, hogy mind akkumulátoros, mind hálózatról történő működés esetén lehetőségünk van erre, nem kell globális beállítást használnunk – hiszen nincs is.
Az 1 TB-os merevlemez pöröghetett volna percenként 7200-at a sztenderd 5400 helyett, ha már nem kapott kiegészítő SSD-t. Sebessége a kategória átlaga alatt van, még ha nem is sokkal, zajszintje minimális, melegedésére viszont nyáron érdemes odafigyelni, nálunk közel 50 fokon dolgozott, amikor a gépet éppen csúcsra járattuk. A harman/kardon hangszórók kísértetiesen hasonlóan szóltak, mint a S70-B esetében, így nem lennénk meglepve, ha ugyanazt a típust hallottuk volna mindkét gépnél. Összességében egy kellemes, semelyik tartományban sem túlerőltetett rendszerrel van dolgunk, amely a mélyhangokat ugyanakkor szinte teljes egészében nélkülözi. Ez azért probléma, mert ebben a kategóriában nem egy olyan készüléket tudunk mondani, amely hasonló teljesítmény mellett, ráadásul olcsóbban kínál lényegesen jobb hangzást – elég csak az Asus N550 és G550 típusú notebookokra és azok SonicMaster Pro rendszereire gondolnunk.
A gép külseje összecsukva nagyon hasonlít nagytestvérére, a fémmel kevert műanyag burkolat ezúttal is ezüst színben pompázik, jobb felső sarkában a nem túl hivalkodó márkalogóval.
A vékony borítás viszonylag nagy hatásfokkal áll ellen a külső behatásoknak, de azért egy macskát nem mernénk hagyni, hogy ráfeküdjön.
A S70-B még viszonylag könnyen szétszedhető gépnek tekinthető, ami nem mondható el jelen tesztünk alanyáról. Az akkumulátor ezúttal nem eltávolítható, illetve a különböző hardverelemekhez is alaposan le kell bontanunk a gép hátulját, nem biztos, hogy otthon erre sokan vállalkozni fognak.
A klaviatúra egy az egyben ugyanaz, mint a nagytestvérnél, ami jó hír, hiszen ott sem volt vele különösebb probléma, más kérdés, hogy a legjobbaktól azért picit messze van még. A gombok stabilak, ugyanakkor rövid úton járnak és nyomáspontjuk is viszonylag magasan van, így az embernek könnyen lehet olyan érzése, hogy csapkodja az ujjlenyomatokat erősen gyűjtő billentyűzetet. Háttérvilágítást ezúttal is kapunk, igaz, intenzitását most sem tudjuk szabályozni, de a Toshiba mérnökei viszonylag jól eltalálták a fényerejét.
A touchpad is gyanúsan hasonlít, aminek örültünk, hiszen egy kellemesen használható eszközt ismerhettünk meg benne az S70-B-nél és vonzerejéből semmit nem vesztett az azóta eltelt két hét alatt. Felülete viszonylag nagy, az anyaghasználata abszolút rendben van, könnyen mozgatja rajta az ember az ujját. Érdekes, hogy míg a nagyobb modellnél belefutottunk abba, hogy a bal és jobb alsó sarkot megnyomva picit behajlott a műanyag felület – vélhetően részben az alatta lévő üres tér miatt – addig ilyesmit itt nem tapasztaltuk.
A csatlakozók a szokásosak, USB-ből összesen négyet kapunk, további jó hír ráadásul, hogy mindegyik támogatja a 3.0-s szabványt. Mindig örülünk, ha TN-től eltérő technológiát felvonultató kijelzővel van dolgunk egy notebookban, hiszen mára ez az egyetlen olyan termék kategória, ahol ritkaságnak számít az ilyesmi – ellentétben a televíziókkal, a táblagépekkel és a mobiltelefonokkal. A 15,6”-os full HD IPS kijelző színvilága pazar, ám meglepő módon a látószögei azok, amelyekkel nem voltunk maradéktalanul kibékülve. Ezt elsősorban (sőt, kizárólag) annak köszönheti, hogy míg oldalról pontosan ugyanazt a képvilágot látjuk, mint szemből, addig fölülről és alulról szemlélve bizony kontrasztvesztéssel kell számolnunk. Ez van annyira jelentős, hogy megemlítsük, de nincs annyira komoly, hogy a mindennapi használatot érdemben befolyásolja. Ha ez az ára, hogy megszabadulhassunk a TN paneltől, ám legyen. Bevilágítási gondokkal nem kell számolnunk, viszonylag homogén az LCD LED-es háttérvilágítása, így filmnézésnél sem kell kitépnünk a hajunkat.
Mostanában viszonylag sűrűn fordult meg négymagos Core i7-es processzorral szerelt notebook a kezeink között, és figyelembe véve, hogy specifikációjuk merőben hasonló volt, a teljesítményüket is kívülről tudjuk – gyorsak, nem kicsit, nagyon. Akinek ezek a CPU-k nem felelnek meg, az pár évig még ne tervezzen notebook vásárlást. Múltkori cikkünkben megpendítettük, hogy a Radeon R9 M265X játékok alatt mutatott produkcióját ne vegyük készpénznek, mert elképzelhető, hogy a túlmelegedésre hajlamos processzor itt-ott beleszólt az eredményekbe.
1366x768
1920x1080
A P50-B tesztje után teljes magabiztossággal kijelenthetjük, hogy ez nem történt meg, ugyanis a két gép gyakorlatilag ugyanazokat az eredményeket hozta. Erős közepes, néhol annál még egy kicsit jobb is, játékra abszolút alkalmas összeállítás.
Az üzemidőtől nem vártunk sokat, ismerve mind a nagyobb testvér által produkált eredményeket, mind a P50-B-ben lévő telep kapacitását. Minimális terhelés mellett az alacsonyabb fényerőnek köszönhetően közel egy órás előnyre tudott szert tenni tesztalanyunk, de jól látható, hogy a másik két tesztben gyakorlatilag ugyanúgy szerepeltek – átlag alatt, nem is kicsivel. Sejtettük előre, hogy ez lesz a helyzet, akinek tehát a teljesítményen felül fontos a hosszú üzemidő is, az máshol nézelődjön.
Bármennyire is reménykedtünk abban, hogy a Satellite P50-B ellensúlyozva a S70-B gyengébb szereplését kiemelkedő produkciót tud nyújtani, sajnos csalódnunk kellett. Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy a keserű szájíz nem egy rossz termék miatt van. A P50-B ugyanis gyors, IPS kijelzővel rendelkezik és a beviteli eszközökkel sem áll rosszul. Ott van ugyanakkor a gyenge üzemidő, az elfogadható, de semmiképpen nem kiemelkedő anyaghasználat és mellé egy olyan árcédula, amelyet nem nagyon tudunk hova tenni. Amikor a hasonlóan erős, de hosszabb üzemidővel, jobb hűtő- és hangrendszerrel, valamint robusztusabb vázzal rendelkező Asus G550JK – operációs rendszer nélkül – 50 ezer forinttal olcsóbb, egyszerűen nincs miről beszélni. A Toshiba érezhetően magasabbra pozícionálja magát, mint ahova jelenleg valójában való és könnyen lehet, hogy ennek köszönhetően lesz sikertelen akár olyan, egyébként abszolút nem rossz termékekkel a repertoárjában, mint tesztünk főszereplője.
A cikkben szereplő Toshiba Satellite P50-B típusú notebookot a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, melyet ezúton is köszönünk! Pro: + full HD IPS kijelző (4K opció) + remek hardverek (processzor és videokártya) + jól használható beviteli eszközök + a billentyűzet háttérvilágítással is rendelkezik + 802.11ac szabványra épülő WiFi + 2 év garancia, amely sok féle módon bővíthető Kontra: - gyenge üzemidő - a hűtőrendszer lehetne egy kicsit hatékonyabb - egyszerűen túl drága Hivatalos honlap: Toshiba Vásárlás: Irány a webáruház
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. skarpeas25...
2014.08.01. 19:54
A nagybátyám 2009-ben vett egy A500, az még a mai napig nagyon jó. Én 2012-ben kaptam egy L750, az is jó, de a minőség már gyengébb. Azóta sokat romlott a márka sajnos. Az L széria meg is szűnt, a C meg nagyon gagyi hatást kelt. A P jó, de túl drága.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!