iPon Cikkek

Toshiba Satellite U840W: Van képe Hozzád

Dátum | 2013. 02. 08.
Szerző | Alvin_ti4200
Csoport | NOTEBOOK

Újabb különleges géppel folytatjuk legújabb Ultrabookokkal foglalkozó sorozatunkat. Bár nem terveztünk bemutatni ennyi készüléket, viszont a gyártók ontják magukból a vékony noteszgépeket, így nem mehetünk el mi sem szó nélkül a tények mellett. Múlt héten a Dell érdekes megoldása mutatkozott be, bizonyítékul szolgálva arra, hogy nem mindenki temeti még az optikai adattárolókat és az integrált videokártyákkal se éri be minden gyártó. A Toshiba most egy egészen más oldaláról közelítette meg az Ultrabook kérdéskört. Az U840-es Satellite mellett (amely egy „mezei” Ultrabook) ugyanis piacra dobták az U840W-t is, amelyhez hasonlót – ilyen méretben – még egyetlen gyártótól sem láttunk.


A cég ugyanis megpróbálta elképzelni, hogy a célközönség mire használja valójában ezeket a vékony gépeket azon kívül, hogy böngészik vele az internetet: Facebookoznak, leveleket olvasnak, és valószínűleg nagyon hamar eljutotnak a multimédia világának két sarkalatos pontjához, a filmnézéshez és a zenehallgatáshoz. Az U840W valójában azoknak készült, akiknek az egyik, de lehetőleg mindkettő közel áll a szívéhez és napi rendszerességgel ütemezik be őket a szabadidős naptárba. A legfurcsább Satellite extra széles kijelzővel és prémium hangrendszerrel kívánja felkavarni az Ultrabookok piacát.


Korábban a Sony már próbálkozott betörni a moziélményt kínáló, 21:9-es LCD-vel rendelkező notebookok piacára, de a jóval kisebb kijelzővel rendelkező masina túlságosan drága volt, ráadásul az extra nagy felbontást akkoriban nem díjazta annyira a közönség, mint manapság (akkor még senki nem tudta, hogy szereti a „Retina” kijelzőket, bezzeg most!). A 14,4” az U840W esetében egy elfogadható kompromisszumnak tűnik, hiszen ne felejtsük el, hogy széltében ez a masina gyakorlatilag akkora, mint egy átlagos 15,6”-os gép, kompenzálni a magasságával próbál. A furcsának tekinthető 1792x768-as felbontás teljesen érthető, hiszen az 1366x768-at próbálták meg kibővíteni úgy, hogy kijöjjön belőle a 21:9-es oldalarány. Az alap Ultrabook platform teljes egészében megmaradt, tehát ezúttal is egy alacsony fogyasztású Core i5-tel van dolgunk, a megjelenítésért pedig a benne lévő Intel HD Graphics 4000-es vezérlő felel. Legnagyobb meglepetésünkre az U840W nem kapott teljes értékű SSD-t, helyette egy kisméretű SSD-vel és egy nagyobb kapacitású merevlemezzel operál. Előbbin az operációs rendszer gördülékenyebbé tételéhez használt fájlok foglalnak helyet, valamint szintén ezt a tárolót használja a gép, ha alvó állapota tesszük a gépet, így érhető el, hogy mindössze alig pár másodperc alatt használni tudjuk azt, miután felkeltettük álmából. A 4 GB memória manapság nem tűnik egy egetverő mennyiségnek, de tulajdonképpen nem panaszkodhatunk, szinte bármire elég, főleg egy Ultrabooknál. Ugyanakkor, ha bővíteni szeretnénk, akár 10 GB-ig is megtehetjük mindezt, mert bár az egyik RAM modul az alaplapon található, a másik cserélhető. A 100 Mbites Ethernet kártyáért lassan tényleg mindenkinek kijárna egy verés, de tekintettel arra, hogy jó eséllyel az esetek 99%-ában a készülék vezeték nélküli hálózaton fog lógni, így keserű szájízzel ugyan, de legyinthetünk rá. Természetesen van Bluetooth és USB 3.0 támogatás is, ezen ma már meg sem lepődünk, előbbiért viszont ugyanaz a chip felel, mint a WiFi-ért, így ha egyszerre szeretnénk használni a kettőt, számolnunk kell azzal, hogy a sávszélességünk csökkenhet. Tekintettel arra, hogy ez a típus hazánkban ebben az egy kiszerelésben érhető el, így nem kell foglakoznunk más változatokkal, a tesztben szereplő készülék az egyetlen, amit meg lehet vásárolni. A 283 ezer forintos végfelhasználói ár elsőre elég soknak tűnik, hiszen se a 2 év garancia, se egy nagyméretű SSD nem indokolja a vaskos árcédulát. Van viszont egy olyan tényező, amelyet nehéz lenne elvitatni az U840W-től: ő az egyetlen extra széles kijelzővel rendelkező Ultrabook, amely ráadásul az átlagnál – papíron – sokkal jobb hangrendszert is kapott. Arról nem is beszélve, hogy mindezt alig 1,6 kg-os tömeg mellett sikerült eléni. Az optimista árkalkuláció nem lehet a véletlenül műve, ennek járunk a végére.


A fekete doboz fizikai méretét tekintve akár egy szintetizátort is rejthetne, hiszen meglehetősen széles. Bár a termék nála jóval kisebb, meglepő módon alig találunk valamit, ha benézünk a csomagolás alá. A 45W-os táp nem igyekszik olyan roham tempóban feltölteni a négycellás akkumulátort, mint általában, de ez érthető is, hiszen kevés olyan Ultrabook van, amelynek telepe 50Wh-nál nagyobb kapacitással bír.
Essünk túl rögtön a feketelevesen, azaz a készülék hűtőrendszerén, amely közel sem olyan klassz, mint amennyire vártuk. A probléma ott kezdődik, hogy már alacsony terhelés esetén sem volt mindig csendben, néha-néha fel-felpörgött, annak ellenére, hogy erre a hőmérsékleti értékek (48-50 fok) alapján semmi szükség nem lett volna. Ha pedig a szükségesnél jobban terheltük, akkor pedig szó szerint hangos volt, ráadásul a magas zajszint mellett produkált 83 fokos processzor hőmérséklet nem nevezhető annyira jónak (sőt), hogy értsük, amit hallunk. Szerencsére zenelhallgatás alatt csendben van, nagyfelbontású filmek nézése közben viszont már megjön a ventilátor önbizalma.


A Windows 7 beépített teljesítményértékelő rendszere semmi különöset nem mutat és a HWInfo táblázatától se dobunk majd hátast, ez borítékolható. Tény, hogy a gyártó nem bonyolította túl a hardver kiépítést, de mentségére legyen mondva, hogy filmnézéshez tényleg a ma kapható egyik legjobb videokártya a Ivy Bridge architektúrára épülő Core processzorokban lévő HD Graphics 4000. Mellesleg, ha játékra adnánk a fejünket, nem árt tudnunk, hogy bármennyire furcsa ez az extra széles felbontás, az alkalmazások döntő többsége képes kezelni, más kérdés, hogy programtól függ, hogy valódi 21:9-es képet kapunk majd vagy pedig a 16:9-est húzzák szét (nem változik a látószög). Legrosszabb esetben játszhatunk 1366x768-ban, így kapunk ugyan egy-egy fekete csíkot a panel jobb, illetve bal oldalán, cserébe megszabadulhatunk az említett problémától.
















Az apró SSD a gyakorlatban elég jól teljesít, de a RAID tömbös kialakítás miatt olykor be-becsúsznak érdekes mérési eredmények mind nála, mind pedig a merevlemez esetében, amely a 80-85 MB/mp-es maximumnál nem nagyon tud többet önmagában, nem is értjük, miért nem tett a gyártó egy gyorsabb HDD-t az SSD mellé.

A hangrendszer viszont kétség kívül az egyik, ha nem a legjobb az utóbbi évek sztereó hangszórópárjai közül. Először is külön mélynyomó nélkül is végre hallhatjuk a nyomát némi mélyhangnak, van, akinek már ez is elég lenne önmagában, de a harman/kardon kombó ennél azért jóval többre képes. Először is brutálisan hangos, de tényleg, nem is emlékszünk, mikor hallottunk utoljára notebookot ennyire ordítani. Ami az egészben a legszebb, hogy még maximális hangerő mellett is alig torzít, igazán jó minőségű zenével megkockáztatjuk, hogy szinte semennyire. Az összes tartomány remekül szól már alapértelmezett beállítások mellett is, végre nem érzi rögtön az ember a kényszert, hogy a grafikus hangszínszabályzó után nyúljon – ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet még többet kihozni a rendszerből, de dobozból kivéve is hozza azt, amit az ember elvár egy h/k rendszertől. Bár SRS WOW 3D effektek is rendelkezésre állnak (sőt, alapból be is vannak kapcsolva, úgyhogy tegyük meg magunknak a szívességet és kapcsoljuk ki), ezek leginkább filmnézésnél jöhetnek jól, de az igazat megvallva, mi a napi sorozatokat is sokkal jobban élveztük a snassz 3D nélküli beállítással. Külön kiemelnénk a Sleep-and-Music szolgáltatást, amely látszólag nem tűnik nagy durranásnak, hiszen a mikrofon bemenetre csatlakoztatott zenelejátszón játszott dalokat szólaltatja meg a notebook hangszóró rendszerén, ám ezt akkor is tudja, ha a gép alszik vagy kikapcsolt állapotba van. Jól jöhet még a Sleep-and-Charge szolgáltatás is, melynek segítségével a jobb oldali USB csatlakozóra aggatott eszközt tudjuk tölteni hasonló kondíciók mellett.

Kétség kívül furcsa látvány a szemnek a nyúlánk noteszgép, ám, ha ezen az anomálián túltesszük magunkat, akkor észrevesszük, hogy egy kifejezetten jó minőségű anyagokkal megépített eszköz van a kezeink között. Bár unalmasnak nem nevezhető a barna festésű alumínium burkolat, mindenképpen elegáns, ahogy a mérnökök megtörték azt egy kis mintás, enyhén gumírozott műanyaggal, igazán stílusos. A gépet megfordítva szembesülhetünk vele, hogy nem ezen fogjuk kiélni a házi barkácsolások iránt érzett szenvedélyünket. Szintén apró, de annál elegánsabb részlet a gumitalpakat körülvevő ezüst gyűrű – mindig is díjaztuk, ha valaki ad az efféle részletekre. Az alsó burkolat egyébként pontosan ugyanabból a gumírozott műanyagból készül, mint a felső egy része, a minőségérzet gyakorlatilag elsőosztályú. A zsanér elég erős, majdnem megtartja mindenféle mágnes és mechanikus zár nélkül a felső burkolatot a kijelzővel együtt, ha a gépet fejjel lefelé fordítjuk. Nincs az embernek olyan érzése, hogy fél éven belül elfárad és a szervíz nyakára fog járni a nyeklő-nyakló szerkezet miatt. A gép egyébként tényleg könnyűnek érződik, az 1,68 kg vélhetően stimmel.


A billentyűzet ismét egy olyan pont, amelyre ráfért volna egy újragondolás. Nem mondanánk rossznak, hiszen meg lehet szokni, de a gyenge alátámasztás és a szükségesnél kisebb magassággal rendelkező gombok nem éppen segítenek hozzá a pontos és hibátlan gépeléshez. Ehhez jön még hozzá a tény, hogy a gombok rövid úton járnak és nagyjából megértjük, hogy miért nem áll össze a kép egy pozitív egésszé. Enyhítő körülmény, hogy a klaviatúra háttérvilágítással rendelkezik, ezt viszonylag kevés Ultrabook mondhatja el magáról ebben az árkategóriában. Piros pont jár továbbá azért, hogy a mérnökök nem nyomorították össze a kurzor gombokat, jól megtermett férfi ember is tudja végre használni őket. A némításért felelős F11 gomb egy apró LED-et kaphatott volna, hogy jelezze, mikor van a gép elnémítva és mikor nem, de ez már inkább kukacoskodás.


A touchpadből kihozták, amit lehet, legalábbis méretét tekintve. A 21:9-es kijelző egyik nagy hátránya, hogy az ilyen oldalaránnyaal rendelkező panel nem túl magas, ergo az a notebook, amelybe beleteszik, szintén elég alacsony. Ennél fogva, ha egy normális méretű billentyűzetet szeretnénk belepasszírozni, akkor relatíve kevés hely marad a touchpadnek, gyakorlatilag annyi, amennyit a képen látunk. Meglepő, de ez elegendő is a mindennapi használat során, az egyetlen problémát a jobb gomb funkciójának kiváltása fokja okozni, ugyanis ez és a bal is elég nehezen nyomható, ami részben annak köszönhető, hogy integrálták őket az eszközbe. A nagyon széles kép miatt az átlagosnál több vízszintes mozgásra készüljünk, amely az enyhén téglalap alakú tapipad miatt sok ujjfelemelést von maga után.


Csaltakozókból tulajdonképpen megkapjuk mindazt, amit elvárhatunk és amire szükségünk lehet egy Ultrabook esetén, a három USB-vel talán egy kicsit többet is. A Sleep-and-Charge és Sleep-and-Music szolgáltatásokról már esett szó korábban, így azokat itt most nem részleteznénk. A BIOS-ban lehetőség van a natív USB 3.0 portok Legacy módba állítására, amely akkor jöhet jól, ha másik rendszert szeretnénk telepíteni a masinára, ugyanis e nélkül a Windows 8 előtti operációs rendszerek elképzelhető, hogy nem tudják kezelni a csatlakozókat a megfelelő driver telepítéséig.

A 14,4”-os kijelzőről nem sok újdonságot lehet elmondani azon kívül, hogy kivételesen nem 16:9-es, hanem 21:9-es képaránnyal bír. Szemből nézve a szélek felé szerencsére nem változik számottevően a képminőség (ami nem csoda, hiszen széltében egy mezei 15,6”-os LCD-vel van pariban), a függőleges látószögek már nem annyira jók, de tekintettel arra, hogy a panel alacsony, ennek hátrányát nem érezzük majd számottevően. A fényerő nagy lépésekben és viszonylag kevés lépcsőfokban állítható, ettől függetlenül mindig sikerült megtalálnunk az éppen szükséges értékeket. A színvilág tulajdonképpen már a dobozból kivéve is rendben van, egyik színcsatornát sem éreztük annyira túlerőltetettnek, hogy rögtön feltűnjön, valami nem stimmel. Filmnézéshez ugyanakkor picit melegebb árnyalatok kellenének, de ezen bármikor segíthetünk a Windows beépített kalibráló szoftverével. Figyelembe véve a felbontást, a Toshiba fejlesztői készítettek egy alkalmazást, amellyel beállíthatjuk, hogy milyen módon dobja szét a rendszer a lekicsinyített ablakokat, ha az erre alkalmas gombra kattintunk. Hasznos funkció, kár, hogy nem minden alkalmazással tud együtt működni, így előfordulhat, hogy lesznek olyan programok, ahol ezt a funkciót nem fogjuk tudni használni. A széles kijelző felett szinte elveszik a webkamera apró optikája, de ez nem is baj, mert teljesítményével inkább csak az átlagot üti meg, annál se többet, se kevesebbet. Ha az éjszakai módtól eltekintünk, akkor folyamatosan és elfogadható képminőséggel képes feldolgozni az általa érzékelt képet.

Az U840W hardvere abszolút ismerős lehet már olvasóink számára, hiszen az alacsony fogyasztású Core i5-tel szerelt Ultrabookok közül nem ez az első, amely nálunk jár. Ahogy a grafikonokról is leolvasható, hozza azt, amit a korábbi tesztek alapján vártunk tőle, így ugorjunk is gyorsan tovább a videokártyára, amelyet először eresztettünk össze nála sokkal erősebb versenyzőkkel is.


A HD Graphics 4000 sosem volt a játékos lelkű felhasználók álma, a grafikonokra pillantva talán megértjük, miért. Ritkán sikerül elmozdulnia az utolsó helyről, legtöbbször az összes ma kapható modern integrált megoldás megelőzi, talán a Haswell architektúra érkezésével változik majd a helyzet egy kicsit, bár ehhez nem csak a sebességnek, hanem a meghajtó programoknak is fejlődniük kell.


Üzemidő tekintetében az átlagot tudja megütni az U840W, amely egyben azt is jelenti, hogy a gyártó által prognosztizált 7 óra 45 perc összehozható, igaz, nagyon alacsony fényerő és gyakorlatilag minimális használat szükséges hozzá. A nagy felületű kijelző és a magas fordultaszámával a szükségesnél többet fogyasztó ventilátor a legkomolyabb terhelés mellett már némi leszakadást hoz a többiekhez képest, de ez nem több szűk negyed óránál.
A doboz nyitogatása során nem tudtuk, mire is számítsunk majd pontosan a Toshiba extra széles kijelzőjével megáldott Ultrabookjával kapcsolatban, ám nem ez volt az első kézfogásunk, hiszen az Intel által szervezett Ultrabook 2.0 sajtórendezvényen már bemutatkoztunk egymásnak. Az első randevúról meglepő, de a kiváló hangrendszer volt az, amely elsősorban megmaradt és az együtt töltött egy hét alatt kiderült, hogy nem véletlenül. A harman/kardon által szállított megoldás az egyik legjobb sztereó hangszórópár a piacon, amelyet ma notebookokba szerelnek, ezt bátran ki merjük jelenteni. A 21:9-es kijelző igazából csak akkor jön jól, ha tényleg extra széles vásznú filmet nézünk, különben egy 12”-os 16:9-es kijelzővel lesz dolgunk némi fekete sávokkal a két szélen. Böngészésénél semmilyen extra élményt nem kapunk, így tényleg kijelenthető, hogy nem csak papíron, de a valóságban is csak azoknak érdemes közel merészkednie az U840W-hez, akik komolyan gondolják a filmnézést. Az ergonómia sajnos ezúttal sem lett tökéletes, a billentyűzet bár megszokható, az igazán jó nem ilyen és sajnos nem ez az első alkalom, hogy a Toshiba mérnökei által megálmodott klaviatúrával elégedetlenek vagyunk. A touchpad egy erős közepes szintet megüt, nem fognak többen problémázni rajta, mint a klaviatúrán, ez biztos. A hűtőrendszer normál terhelés mellett főleg akkumulátoros használat esetén képes halkan dolgozni, bár, tekintettel arra, hogy ezeket a gépeket elsősorban hurcolászásra találták ki, némileg kevésbé jelent gondot, hogy töltés közben már könnyedén nő meg a zajszint. Szomorú, hogy az U840 (amely a Toshiba éppen aktuális 16:9-es Ultrabookja) dizájn szempontjából köszönőviszonyban sincs az U840W-vel, mert kivételesen maradandót alkotott a cég tervezőgárdája. Azoknak, akiknek a gyártó ezt a gépet szánja, valószínűleg tökéletes élményt nyújt majd a széles kijelző és a tényleg kiváló hangrendszer. Azok pedig, akik elsősorban tartalommegosztásra és előállításra használnak egy Ultrabookot, nyugodtan lépjenek egy polccal arrébb és nézelődjenek máshol.

A Toshiba Satellite U840W-t a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, köszönjük!
 
Pro:
+ a harman/kardon sztereó hangrendszer fantasztikus
+ minőségi anyagok használata
+ hátulról megvilágított billentyűzet
+ filmmániásoknak az esetek többségében tényleg jól jöhet a 21:9-es kijelző
+ Sleep-and-Charge és Sleep-and-Music szolgáltatások
+ említettük már, hogy a hangszórók remekül szólnak?
 
Kontra:
- a hűtőrendszer valójában csak akkumulátoros üzemmód esetén képes csendben maradni
- a billentyűzet továbbra is csak középszerű
- a speciális vásárló közönség miatt elképzelhető, hogy a hazai ár túl magas lesz a sikerhez
 
Hivatalos oldal: Toshiba
Vásárlás: iPon webáruház
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

13. carraroxt
2013.02.08. 10:10
Mobil moziélmény 280-ért? Hülyének is megéri!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. hpeter105
2013.02.08. 10:17
vajon mi fog fixen ezen a fura felbontáson futni?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. Kirrr
2013.02.08. 11:16
Ennyiért egy akármilyen 1080p-s noti jobban megéri.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. Alvin_ti42...
2013.02.08. 16:25
Kirrr: miért jobb az 1080p? Milyen az akármilyen noti?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. DombovariZ...
2013.02.08. 17:46
Az ázsiaiak saját szemükhöz igazítják a monitorokat .
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. tyaty
2013.02.08. 17:55
Alvin
Mert a 768 soros felbontás közel használhatlan munkára (legaábbis számomra), függetlenül attól, milyen széles.
Az egyetlen szálesvásznú felbontás amiben hajlandó lennék szélesvásznú monitort venni, az 1920*1200, vagy valami nagyobb
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Asagrim tyaty
2013.02.08. 19:14
Akkor el kellene olvasni legalább az első pár bekezdését a cikknek ... nem munkára készült ilyennek!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. sleepingdr...
2013.02.08. 19:50
Nem is tudom... Inkább vennék egy 17"-os FullHD-s notit, és nagy duzzogva nézném felül meg alul a két fekete sávot filmnél. Majd fele ennyiből. Vagy hol tévedek?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. carraroxt
2013.02.08. 21:27
Maradjunk annyiban, hogy filmre (talán) jobb, mint a normál notik, de minden másra viszont sokkal rosszabb. Ennyi pénzért szerintem elég hülye vicc az egész...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2013.02.08. 23:43
Attól még hogy nem arra készült, még lehetne arra használni, minthogy egy munkára készülttel is lehet játszani, filmet nézni. Ez az legfőbb előnye a PC-nek, hogy potenciálisan mondenre használható.

768 soros felbontás nethez is rossz egyébként, mivel az ember lefelé olvas sorokat.
A jól olvaható szöveges tartalmak keskenyebbek, mint 1000 pixel, a weboldalak oldalsó részei szélesvásznú kijelzőkön az aktív figelemből kiesnek.

A filmnézést leszámítva ez a képarány jó lenne programozáshoz(hosszú sorok miatt), és Photoshop szerű programokhoz(sok eszközpaletta elfér az oldalsó holttéren),
ha nem lenne 768 soros a felbontás.
Így a 16:9-es filmekhez ia túl keskeny, és mivel nem FULL-HD ezért a Cineamsope formátum nyújtotta "moziélmény" értelmét veszti.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Prof01
2013.02.09. 00:10
32GB SSD? Ez valami rossz vicc?
Még tabletbe is kevés, nem hogy egy teljes értékű PC-be...
Na meg ilyen szélesség mellett simán beleférhetett volna egy numerikus billentyűzet is.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Axekiller
2013.02.09. 18:13
Fényes led...hogy vakuljon meg aki kitalálta!!!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. pidzse
2014.11.26. 16:02
Jó lenne ez ha 2560x1080 lenne a felbontása az már elég széles volna és persze 17" matt kijelzővel ips panellel és gamer laptop formájában meg is venném ha volna de sajna sehol nem találok még de remélem lassan elindul a laptop is a 21:9 felé sokkal nagyobb látotér játékra nagyon jo és a szélesvásznu filmek is nagyobbak lennének erre miért nem gondoltak már hamarabb?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!