iPon Cikkek

Total War: Warhammer – Call of the Beastmen: Vadak ura

Dátum | 2016. 07. 29.
Szerző | Freelancer
Csoport | JÁTÉK

Bár még messze az évtized vége, a magam részéről több mint valószínűnek tartom, hogy ha valaki egyszer majd egy tartalmas cikkben összesíteni fogja ezen időszak legnagyobb játékipari baklövéseit, akkor a The Creative Assembly szerencsétlenkedése a Total War: Warhammer DLC-i kapcsán ha nem is dobogós, de bérelt helyet kap a listán. Először a választható oldalakat a káosz erőivel kibővítő letölthető tartalom borzolta az érdeklődők idegeit, mert sokan vérlázítónak találták, hogy pont a franchise történetének egyik leglényegesebb frakciójáért kell a zsebükbe nyúlniuk, ha nem rendelték elő a játékot. A reakciók azonban sehol sem voltak Blood for the Blood God körüli, már-már botrányszámba menő hercehurcához képest. Kismillió rajongó háborodott fel azon, hogy pénzt kell fizetnie azért, hogy a csaták brutálisak és vértől iszamósak legyenek, amikor az efféle grafikai opciókat a legtöbb játékban ingyen és bérmentve ki és be lehet kapcsolni. Bár az indoklás szerint erre azért volt szükség, hogy a játék megkaphassa az M besorolást és szélesebb közönséghez juthasson el, a húzás sokaknál kiverte a biztosítékot, így a DLC Steam-adatlapján kreatív és nem annyira szellemes sértegetések százait olvashatjuk el, a tiltakozók miatt pedig immár az alapjáték oldalán is mind több és több a panaszkodó hangvételű hozzászólás.
Mindezen előzmények tükrében igen kevés bizalommal vágtam bele a tizenhét és fél euróért kínált Call of the Beastmen tesztjébe, mert az első pillantásra nem sok jóval kecsegtetett. Az előzetes információk alapján ugyanis nagyon úgy tűnt, hogy a patás mutánsok népe lényegében egy nem túl kreatív utánérzés-egyveleg lesz, ami a káoszhordákhoz hasonlóan csakis lerombolni tudja majd a városokat, de egyes elemeiben az orkokra hajaz. Pár órányi, az új frakcióval való ismerkedés után azonban a legnagyobb örömömre megbizonyosodhattam arról, hogy bár valóban vannak átfedések, szerencsére nem a zöldbőrűeket vagy a romlottság bajnokait kaptuk meg kicsit más csomagolásban.
Bár többnyire nem szabad első látásra ítélni, a káoszbestiák külseje tökéletes összhangban áll a lelkivilágukkal. Ezek a torz testű és beteg lelkű kreatúrák rég elfajzott emberek elkorcsosult leszármazottjai, akik rövid és nyomorult életük során engesztelhetetlenül gyűlölnek mindent és mindenkit. Vezetőik Malagor, a csak Sötét Ómenként emlegetett, irtóztató erőknek parancsoló sámán és Félszemű Khazrak, fajtája egyik legkiválóbb harcosa, akit mióta Boris, Middenheim egyik grófja megcsonkított, még kegyetlenebbül ritkítja az embereket. Ahogy azt az előzetesekből le lehetett szűrni, a faj kiagyalása közben a fejlesztők nagyban merítettek korábban már látott ötletekből. A sötét istenek híveihez hasonlóan a szörnyetegek nomádok, akik egyetlen várost sem tudnak elfoglalni, csak elpusztítani, ezen kívül terjesztik a káoszt, felfordulást keltve a megtámadott régiókban. Az orkokhoz és goblinokhoz való hasonlóságuk is szembeötlő, hiszen ők is képesek nem ismert utakon járva megkerülni az akadályokat, ráadásul mindvégig ügyelnünk kell arra, hogy legyen kivel küzdeniük, mert ellenkező esetben seregünk tagjai egymást kezdik el ritkítani. Amennyiben viszont kielégítjük ádáz vérszomjukat, akkor új, minket követő, de néha önállóan is akciózó katonákkal lehetünk gazdagabbak. Ha viszont csak ennyit tudnának, valóban adná magát a következtetés, hogy aljas pénzlehúzással állunk szemben, de bőven vannak egyedi vonásaik is. Talán a legfontosabb ezek közül, hogy bár az egyes csordákon belül dúl az erőszak, a seregek között nincs összezördülés, ezért azok aktívan segíthetik egymást, így amennyiben bírjuk pénzzel, semmi sem szab határt annak, hogy hány haderőnk halad együtt a kitűzött cél felé. A lények káosszal való kapcsolata is rendkívüli. Egy új település kifosztása és porig égetése helyett megszentségteleníthetik azt, fokozva a régióban a démoni befolyást, ráadásul a káoszhold, Morrslieb fanatikus híveiként ocsmány rítusokat űzve megannyi különleges képességre tehetnek szert.
A lista igen széles: egyebek mellett megnövelhetik a harci dühüket, amivel felgyorsíthatják a segédcsapatok érkezését, elérhetik, hogy a veszteségeket szenvedett osztagok létszáma pillanatok alatt visszaálljon az eredeti mértékére, vagy egyszerűen csak nagyobb sebeket okozzanak a csatamezőn. Ezeknek azonban áruk van, például az, hogy drágább lesz a katonák fenntartásának költsége, lassabban tudnak csak haladni, vagy csökken a populáció. A csavar az egészben az, hogy ha a rémek ura fennen ragyog az égen, akkor kötelező választanunk és ha nem találunk az adott helyzetünkhöz illő opciót, az áldás átokká változik, a káosz természetéhez méltóan. Persze, nem ez a frakció egyetlen árnyoldala: a diplomáciához jóformán semmit sem konyítanak, emiatt szinte csak a többi törzzsel tudnak reális eséllyel megállapodásokat kötni, nem kereskedhetnek, ezen felül inkább ravasz, mint intelligens természetüket jól mutatja, hogy a legtöbb technológiájuk kifejlesztése megnöveli a későbbiekhez szükséges időt, és bár ez a hátrány részben ledolgozható, az nem olcsó mulatság.
A rémségek a harc terén is eltérnek a többségtől. Az üsd és fuss taktikát preferálják és számtalan aljas trükkel keseríthetik meg a kiszemelt préda életét. A többieknél nagyobb esélyük van arra, hogy meglepetésből tudjanak lecsapni, amikor pedig nem mozognak, hanem új egységeket képeznek ki, vagy táborukat fejlesztik, akkor nagyon nehezen lehet csak őket észrevenni. Egységeik is ehhez a stílushoz illeszkednek: gyors, pár kivételtől eltekintve gyengén páncélozott hordatagoknak oszthatunk parancsokat, akik vérgőzös természetük miatt nem kedvelik a távolról való gyilkolást, hanem gyors rohamokkal koncolják fel azokat, akik az útjukba kerülnek. Ebben nagyban segít, hogy a soraikat erősítő, gigászi szörnyeket leszámítva a legtöbbjüket az átlagos egységeknél szabadabban helyezhetjük el a térképen, egyes mutánsok pedig igen jól tudnak rejtőzködni, így kiválóan alkalmasak az ellenséges erők megosztására. Mindezek tükrében nem különösebben meglepő, hogy a vadon mágiájának iskolájába tartozó speciális bűvigéik leginkább a nagyobb seregek szétbomlasztását, illetve a velük azonos oldalon állók sebzésének növelését segítik elő, hősök ellen már kevésbé teljesítenek jól.
Összességében megkérdőjelezhető DLC-politika ide, fizetős véreffektek oda, a The Creative Assembly tagjai értenek választott mesterségükhöz. A káoszbestiák egy érdekes, új ötletekkel feldobott nép, ami után nehéz lesz nem érdeklődve várnunk, hogy a csapat vajon legközelebb mivel is rukkol majd elő. Külön öröm, hogy a bővítménnyel nem csak a választható oldalak száma bővül, hanem egy nem túl hosszú, de az egységek kezelésének elsajátításához tökéletesen alkalmas kampányt is kapunk, amiből Félszemű Khazrak vendettájának történetét ismerhetjük meg. Amennyiben tehát nem vagyunk a tárgyalásos megoldások hívei, vagy egyszerűen szeretnénk kipróbálni magunkat gerillaharcosként, mindenképpen érdemes beruháznunk az új fajba, mert remekül fogunk szórakozni vele.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!