iPon Cikkek

Transformer Book - Óriástábla notebook köntösben

Dátum | 2013. 09. 02.
Szerző | Svindler
Csoport | NOTEBOOK

Az ASUS szeret kísérletezgetni, és ennek nagyon sok sikeres, és kevésbé sikeres koncepciót köszönhettünk az utóbbi években. A sikerek közé sorolható az androidos táblák frontján a Transformer sorozat, amit valószínűleg nem sok embernek kell bemutatnunk. A Transformer Pad-ek az ASUS felsőkategóriás tábláit takarják, amikhez (manapság sajnos csak opcionálisan) egy billentyűzet is társul, amolyan dokkolóként. Ez persze még nem lenne túl nagy extra, de a billentyűzet egy második tápegységet is rejt, és ennek köszönhető, hogy egy Transformer Pad könnyen bírja az egész napos gyűrődést is, ha szükséges. Később x86-os vonalon is továbbvitte az elképzelését az ASUS, az Atom processzorral szerelt Vivobook szériában, ezért úgy tűnhetett, hogy a Transformer név megmarad az Androidos gépeknek. Azonban az Atom processzorral szerelt Windowsos tabletek nem lettek túl sikeresek, ami jó eséllyel a gyenge vas (főleg GPU) és a magas ár kombinációjának volt köszönhető. Talán majd a következő generációs Atomok vagy a már jelenleg is kapható Temash APU-k az AMD-től megváltoztatják ezt a helyzetet, de jelenleg tény, hogy egyik első generációs Windows tábla sem lett sikeres, még a felsőházból sem, ahol már nem Atomokkal dolgoznak. Apropó felsőház, ez az a terület, ahol az ASUS eddig még nem próbálta ki magát, hiszen a 11,6 colos tábláiban is a fogyasztásbajnok processzorokat választotta. Várható volt tehát, hogy egyszer kijön majd egy erős tábla a cégtől, és bár mi Haswell processzorra számítottunk, az ASUS nem várta meg az Intel új architektúráját, és egy 22nm-es Ivy Bridge köré épített új gépet. Hogy már az induláskor felkapja rá mindenki a fejét, a gép megkapta a Transformer nevet, így lehet, hogy ezentúl a Windowsos csúcstáblák is ezt a márkanevet erősítik (ha erősítik). Az ASUS mérnökei az első Windowsos Transformerrel egy olyan hibridet akartak nekünk lerakni az asztalra, amilyet mástól biztos nem kapunk meg. Mivel túl sok mozgásterük nem volt, ezért a mérethez nyúltak, így megszületett a tabletek Godzillája, a 13,3 colos TX300-as, amit természetesen notebookként is használhatunk, hála a billentyűzetes dokkolónak.


A specifikáción végignézve úgy érezhetjük, mintha egy Ultrabookot egyesítettek volna egy táblával, és tulajdonképpen ez is történt. A kijelző leválasztható, ezért ebben van minden, ami a működéshez szükséges, plusz még egy hátlapi kamera is, de a billentyűzetes dokkolónak hála sok extra is van a listán. Kapunk két akkumulátort, két SD kártyaolvasót (egy microt és egy simát), két háttértárat (egy SSD-t a táblában és egy merevlemezt a billentyűzet alatt), valamint egy elég fejlett hangrendszert. A Core i5-ös processzor a legtöbb embernek elég kakaót biztosít a mindennapokhoz, legfeljebb a 4 GB memória miatt húzhatjuk a szánkat, bővíteni ugyanis nem nagyon lehet. A kijelző viszont piros pontot érdemel, mert IPS paneles, ahogy az elvárható, és Full HD felbontású. Már csak egy komolyabb tükröződés mentes bevonat választ el minket a boldogságtól, de úgy látszik, nem kaphatunk meg mindent egyszerre.
A Transformer Book egy nagyon stílusos, vékony dobozban érkezik, amit öröm kibontani, és a tartozékok listájára sem lehet panasz, hiszen még egy tokot is kapunk a géphez. Ha nagyon kötözködni akarunk, akkor már csak egy törlőkendő hiányzott a teljességhez. Egy táblához nem árt. Érdekességképpen viszont kapunk egy kábelkötegelőt, valamint a tápegység is mágneses csatlakozóban végződik, mint az Apple gépeinél, így nem ránthatjuk le az asztalról a Transformert, ha véletlenül belebotlunk a kábelbe. Tapasztalataink szerint ez a billentyűzetes dokkolóval tökéletesen működik, de a táblából a kialakítása miatt sajnos könnyen kijön, és képes egy kicsit ferdén is beleállni, úgyhogy oda kell rá figyelni.
A kép sajnos nem tudja visszaadni, de élőben elég impozáns látvány a Transformer Book tábla része, mintha egy obszidián tükörbe néznénk. Ebből következik, hogy sajnos tükröződik. Beltéren elég a fényereje a gépnek a kompenzáláshoz, kint viszont már időjárásfüggő, hogy mennyire látjuk a megjelenített tartalmat. Az óriási IPS panel alatt egy érintős Windows gomb várja, hogy használjuk. Amíg be van kapcsolva a gép, ez fehéren világít, de nem annyira erősen, hogy zavaró legyen. Tapasztalataink szerint van egy kis késleltetése a használatának, rajta kell tartanunk az ujjunkat egy másodpercig, hogy elérjük a kívánt hatást. A hátlap természetesen fémből van, így nem érződik törékenynek az ASUS gépe. Az illesztések rendben vannak, az anyagminőség kiváló, ahogy azt el is várjuk egy Zenbook-ra hasonlító hibridtől.

A dokkoló esetében az anyagminőség hasonlóan példás, és a billentyűzet is a jobbak közül van, csak a miniatűr iránygombokat kell szokni. A klaviatúra háttérvilágítást is kapott, ami nagyon jól jöhet sötét környezetben, de a bal felső sarokban talán egy kicsit több fény szűrődik ki a billentyűk körül, mint kéne. A tapipadról sajnos nem mondhatunk olyan jókat, az érzékenysége mintha kicsit változó lenne, és szokni is kell a használatát. A gombokat érdemes nagyon a sarkokban kezelni, és még akkor is előfordulhat, hogy mire a kattintás megtörténik, a kurzor már nem ott van, ahová mi állítottuk. Szerencsére a jobb és a bal gombos kattintás is kiváltható gesztusokkal.
Csatlakozókból szépen el vagyunk eresztve, de főleg a dokkolón. Jobbra van két USB 3.0-s port, egy mini-DisplayPort kimenet és egy gigabites hálózati csatlakozó, valamint egy microSD kártyaolvasó a táblán. Bal oldalt található az egyik töltési pont (a másik a tábla alján), és a normál méretű SD kártyaolvasó, itt a képernyős rész a sűrűbb. Azon ott figyel a füles kimenet, a micro-HDMI kimenet és a hangerőszabályzó gombjai is. A bekapcsológomb felül található, és egy kicsit könnyen benyomódik, sokszor teljesen véletlenül kapcsoltuk be a gépet.

Érdemes még kitérni egy kicsit a dokkoló és a tábla csatlakozási pontjára is, mivel sok gép itt bukik el, de nem a Transformer Book. Látszik, hogy az ASUS-nak van tapasztalata az ilyen gépekkel, a dokkoló stabilan tartja a táblát, mégis könnyedén kiemelhető a foglalatból.
Teljesítmény

Core i5-3317U már rengetegszer járt nálunk, akárcsak HD4000-es integrált VGA, így ezek bemutatásától ezúttal eltekintenénk (ha valakit nagyon érdekelnek az eredményeik, itt megnézhető az AIDA riportja). A memória szerencsére kétcsatornás üzemmódban működik, így nem képez gyenge keresztmetszetet a grafikus vezérlőnek, de ettől az még csak alkalmi játékra jó, ne ezzel akarjunk Crysis-ozni. Ezt leszámítva azonban szinte bármire használható a Transformer Book. Netezni, dokumentumokkal bűvészkedni, filmet nézni bőven elég erős. Ha tábla üzemmódban használjuk, akkor egy kicsit visszafogja magát, a Turbo nem kezd el maximumon pörögni, de a fenti dolgokra még így is bőven jó a gép. A hűtésnek sajnos még üresjáratban is van némi szélzaja, de ha nincs tökéletes csend a környezetünkben, akkor nem hallani. Terhelve viszont képes rendesen süvíteni, főleg ha mindent kihajtunk a processzorból. Az alapjáraton 50 fok körüli Core i5-ös ilyenkor könnyen 80 Celsius fölé megy, pedig már nincs is az a nagy nyári kánikula. A hátlap ilyenkor átmelegszik, de nem annyira, hogy eldobjuk a gépet.
Háttértárból kettőt is kapunk, ebből ami a rendszer szempontjából fontos, az a SanDisk U100-as SSD-je, ami a táblában található. Ahogy az a képeken is látszik, ez egy elég fürge megoldás, és ezt a Windows működésén is megérezni. Mindenre azonnal reagál, és ébredés után sem kell várnunk egy kicsit sem, míg normál esetben felpörögne a merevlemez. A dokkolóban lévő 320GB-os, adattárolásra szánt Seagate winchester USB 3.0-n keresztül csatlakozik a chipsethez, így az elérési ideje egy kicsit nagyobb az átlagnál, de mivel nem a rendszer van rajta, ebből nem fogunk semmit sem észrevenni.

A fenti eredményeket mind tábla üzemmódban kaptuk, a notebookos eredmények ugyanis elég különösen alakulnak. Arról nincsenek pontos információink, hogy a két akkumulátor külön-külön milyen kapacitású, így nem tudjuk, hogy ugyanakkorákról van-e szó, de jó eséllyel igen. Ettől függetlenül a dokkoló nem duplázza meg a mért időket, sőt, a legtöbb esetben alig mozdít rajtuk valamennyit. Némi próbálgatás után rájöttünk, hogy ez azért lehet, mert terhelés közben a dokkoló nem nagyon tölti a táblát, inkább a saját részegységeit (merevlemez, billentyűzet világítás, stb.) látja el energiával. Ezért például a teljes terheléses tesztnél semmivel sem húzta tovább a gép a dokkolóban, ám miután lemerült, felvillant rajta a töltés jelző, és mire kialudt, már 30%-on volt a tábla akkumulátora. Ha nem egyhuzamban használjuk a Transformer Book-ot, akkor az alvási időkben biztos visszatölt rá a dokkolója, de tippünk szerint nem oszt meg vele minden energiát, tartalékol magának is. Legalábbis ez logikus lenne, hiszen így szétcsatlakoztatásnál nem olyan lenne a merevlemeznek, mintha jönne az áramszünet. Tapasztalatok Azt már írtuk az előző oldalon, hogy a mágneses töltő csak a dokkolóban betonstabil, és hogy a bekapcsoló gombnak nincs túl nagy ellenállása, de bőven van még miről mesélni a géppel kapcsolatban. Fontos, hogy ne kezeljük úgy, mint egy passzív hűtéses táblát, mert ha olyan felületre rakjuk, ami hozzáidomul (pl. egy párna) és eltakarja a szellőző nyílását, akkor még a Windows asztalon ácsorgásból is túlélésért folytatott küzdelem lehet. Mivel a táblarész ugyanolyan nehéz, mint a dokkoló, ezért a súlyeloszlás notebook üzemmódban nem tökéletes. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy csak bő 100 fokban lehet hátrahajtani a kijelzőt. E fölött állandóan hátradőlne a gép, még az asztalon is. Hátrány még, hogy a tábla modulra nem került egy darab USB port sem, így egy pendrive-ot sem tudunk rádugni a billentyűzetes rész nélkül.

A képernyőnek elég szép képe van, még filmet nézni is jó rajta, multimédiás fronton mégsem ez viszi a prímet, hanem a hangrendszer. Már a táblán lévő két hangszóró is jóval az átlag feletti hangminőségen képes megszólalni, de ha csatlakoztatjuk a dokkolót is, akkor egyből megértjük, hogy miért van az ICEpower felirat a billentyűzet alatt. A notebookos hangkeltők között egyértelműen a legjobbak között van az ASUS megoldása. Még van két kérdés, ami biztos sok embert foglalkoztat: nem túl nagy a 13,3 col egy táblának? És nem túl nehéz a közel egy kilós súly? Az első kérdésre a válasz, hogy embere válogatja. A városban csak úgy előkapni nagy, de filmet nézni pl. nem, és ekkora méreten már nem olyan nagy probléma a Full HD-s felbontás sem, még asztali nézetben is van rá esélyünk, hogy azt találjuk el, amit szeretnénk. A súly viszont tényleg nagy. Tipikus táblás fogást használva, egy kézzel oldalt megfogva a Transformer Bookot külön edzésnek tűnik egy pár perces táblahasználat is, úgyhogy vagy két kézzel kell fognunk (de akkor nehézkes használni), vagy meg kell támasszuk az alkarunkon. A méret és az anyagfelhasználás miatt sajnos objektíven nézve a súly rendben van, ez alá nehéz lenne menni, de használni attól még nem könnyű, és ezért válhat csak rétegtermék az ASUS újdonságából.

Nem könnyű ítéletet mondani a Transformer Book felett, mert bár rengeteg dicsérhető oldala van, az óriástábla koncepciója a többség számára valószínűleg nem életképes. Pedig a kivitelezéssel semmi gond nincs, sőt! Az anyagminőség kiváló, a hangrendszer notebookos mértékrenddel nézve csodás, a kijelző is szép és még tokot is adnak hozzá, tehát azt kell mondjuk, hogy mindent összevetve még az ára is rendben van, hisz egy hasonló felépítésű ultrabook is ennyibe kerül manapság. Úgy gondoljuk, hogy néhány apró hibát leszámítva az ASUS kihozta ebből a koncepcióból azt, amit ki lehetett, de ajánlott minősítést nem adhatunk a gépnek a nehézkes táblás használat miatt, notebooknak pedig házon belül is ott vannak konkurenciának a Zenbookok. Azért reméljük, hogy a jövőben látunk még hasonló anyaghasználattal hibrid gépeket az ASUS-tól, kisebb méretben és Temash, vagy új generációs Atom processzorral, mert a körítésnek hála egy ilyen gép könnyen lehetne a Windows 8-as hibridek királya. Pro: + Fém ház + Szép kijelző + Jó billentyűzet (háttérvilágítással) + Kiváló hangrendszer + Notebook/tábla kialakítás Kontra: - Nehéz táblarész (nem könnyű tartani, és a notebookos súlyeloszlás sem jó) - Csak átlagos üzemidő - Rossz touchpad - Nincs USB csatlakozó a táblán Az ASUS Transformer Pad-et, az ASUS magyarországi képviseletétől kaptuk kölcsön. Ezúton is köszönet érte!
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

6. mtrx220
2013.09.02. 09:18
épp van egy cikk, hogy a pc piac döglődik.
most nem azért, de egy tablet, ami 100-150e; ki a ráknak kell ennyiért?
nem vagyok érdekelt egyik piacban sem, nem vagyok lefizetve vagy ilyesmi. csak ez nekem habosnak tűnik... spekulációnak
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Kirrr
2013.09.02. 09:50
Ha az alsó részben lenne egy dedikált videokari akkor nyertes ötlet lenne.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Atesz1987
2013.09.02. 13:40
330ból veszek egy 50 ezer forintos tábla gépet, meg egy 280 ezres fullos asztalit. Vajon melyik a jobb? :-)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. legyes
2013.09.02. 16:31
Táblagépben aktív hűtés... "Rászigszallagozok" a Codegen ház oldalára egy 19" TFT-t és egy 5000VA UPS-t, akkor az is táblagép lesz?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. nemlehet
2013.09.02. 17:28
Ez a vonal egyszerűen így nem életképes. Van fantázia egy X86-os tabletben, de ez is túl drága. Az addig remek, hogy teljes értékű laposként is használható, csak ahhoz meg kicsi a 13,3 col. Komoly munkára ez a a méret kicsi, tabletnek meg túl nagy. Nekem az otthoni 24"-es monitor után egy 15,6-os lapos használata is kényelmetlen, hát még ez milyen lenne.
Nem mellesleg azért egy iPad is "csak" 150 körül van. Egy 330k-s eszközt én nem nagyon szívesen hurcibálnék magammal úgy mint egy tabletet.
Szerintem az x86-os táblákat valami AMD APU-val kéne kihozni. Azoknak a fogyasztás/teljesítmény aránya jó, olcsóbbak az intel megoldásainál és tisztességes grafikus mag van bennük. Úgysem egy tablettől fog az ember világmegváltó teljesítményt várni, de a kompatibilitás bármikor jól jöhet.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. langward
2013.09.02. 22:08
Dell XPS 18
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!