iPon Cikkek

Troll and I - Altatómese

Dátum | 2017. 04. 02.
Szerző | Nephin
Csoport | JÁTÉK

A Troll and I már a megjelenés napján méltóvá vált a címére. Az történt ugyanis, hogy egy „apró” bugnak köszönhetően a lelkes vásárlók egy része, miután bezsákolta a játékot, telepítette, elindította, megnézett cirka három percnyi videót, semmit sem tudott csinálni. Az ok: nem lehetett tárgyakat használni, így pedig lehetetlen volt megoldani az első feladatot, vagyis nem tudtunk dárdát készíteni. Karakterünk jobb híján egy aprócska erdős területen bolyongott, de ennél többre nem volt képes.
A Maximum Games másnap javította a gondot, de kálváriánk ezzel sajnos nem ért véget. Hiába próbáltunk ugyanis belemerülni az új kalandba, a rossz dizájndöntések és a programhibák folyamatosan széttrollkodják az élményt. Ez még valamilyen tragikomikus módon viccesnek is tűnhetne, ha Otto és a troll barátságának unalmas története olykor szó szerint el nem altatna minket. Túlzás lenne persze azt állítani, hogy a Troll and I-ban semmi sem működik. Néhány ötlet egészen jó; ezek közé tartozik például a sztori kiindulási alapja, vagyis a második világháborúban családjával a skandináv vadonba menekülő Otto és a vadászok által üldözött troll találkozása, ami után közösen néznek szembe a veszélyekkel. Ezek nem csak a trollvadászok képében jelennek meg, de furcsa, mitikus lényekkel is szembe kell szállniuk. Sokszor csak úgy tudnak továbblépni, ha kombinálják képességeiket: szóló játékosként a két karakter közti váltogatással, de osztott képernyőn akár egy másik barátunkkal közösen is nekivághatunk, ez pedig remek dolog.
Az út során barátság szövődik Otto és a simán Trollnak nevezett troll között, de ezt sajnos alig érzékelteti a játék. A darabos és rövid filmbejátszásokkal tűzdelt történetvezetésből nagyjából annyi jön le, hogy a fiú és a troll összefutnak, aztán együtt mennek tovább az erdőben. Nincs semmiféle kibontakozás, az sem tiszta, hogy egyáltalán hová mennek így kettecskén, de még annak a megmagyarázására sem futotta, hogy érti meg azon nyomban az emberi nyelvet nem ismerő troll azt, amit a fiú mond neki.
Persze el kell ismerni, hogy a Troll and I megjelenése nem a legjobb időben történt. Óhatatlanul mindenki a viszonylag friss The Last Guardianhez hasonlítja, bár ezen a ponton akár a Brothers: A Tale of Two Sonst, sőt, a több, mint 15 éves ICO-t is megemlíthetnénk – bármelyiket választjuk, a Troll and I sajnos csúfos vereséggel kerül ki az összehasonlításból. Nem csak arról van szó, hogy kevesebb közös cselekvésre van lehetőség (a troll követi Ottot, a troll megáll, illetve fel tudja venni a vállára a fiút és ennyi), illetve a kommunikáció kimerül folyton ismétlődő, a helyzetekhez a legkisebb mértékben sem kapcsolódó mondatokban, de összességében is alig van interakció a két karakter között. Ez akkor sem változik, ha egyikük harcol: a másik néha ugyan beavatkozik, de általában csak ott álldogál valahol a környéken.
A játék nemcsak a történetmesélés terén teljesít rosszul, de a játékmenet is szörnyű és ezen nem segít az átláthatatlan környezet, vagy a lineáris eseményeket sajnos egyáltalán nem feldobó fegyverkészítés sem, pedig még robbanó nyílvesszőket is készíthetünk, melyekkel akár falakat is áttörhetünk – de sajnos ez is érdekesebbnek hangzik, mint amilyen valójában. Az erdőt átszövő ösvények annyira kuszák és egyformák, hogy nagyon könnyen eltévedünk. A térkép sem lesz segítségünkre, hiszen nem létezik, mint ahogy hiányoznak az utalások arra nézve is, hogy merrefelé kellene haladnunk. Az is előfordult, hogy Otto szerint megtaláltuk a kijáratot, csakhogy azt az utat már cirka egy órája bejártuk és ugyanoda jutottunk vissza. Mondanom sem kell, hogy az ilyen apróságok kifejezetten nehézzé teszik a tájékozódást. Ötletszinten jónak tűnt a meglepően nagy szabadságot adó karakterfejlesztés, melynek során Otto és a troll is különböző képességekre tesz szert. A lény például képes gyógyítani magát, láthatatlanná tud válni, Otto pedig tovább sprintelhet, vagy erősebbeket üthet. Sajnos ezek közül egyik sem teszi élvezetesebbé a buta gombnyomogatássá silányult harci helyzeteket, ahol az a leghatékonyabb, ha a trollal szétfasírozunk minden ellenfelet. Elméletileg Otto lopakodhatna, hogy rejtőzködés közben egyesével leszedje a rosszfiúkat, de ehhez sokszor hiányzik a takarónövényzet és egyébként is, sokkal kevésbé hatékony, mint társának ámokfutása. A troll mozdulatait sajnos nem tudjuk egészen pontosan irányítani: amíg a játék úgy nem dönt, hogy na, most jó irányban állunk egy szörny kilapításához, addig szépen mellécsapkodunk. Ennek ellenére szinte sosem válnak nehézzé a csaták és az egész katyvasz a legkevésbé sem szórakoztató. Ha már az irányításnál tartunk: hol a hajamat téptem, hol majdnem elaludtam miatta. Hőseink szörnyen mozognak, borzasztóak az animációk, emiatt pedig főleg a mászás válik egyfajta türelemjátékká. A mozdulatok nem állnak össze, így például meg kell várnunk, míg Otto teljesen felegyenesedik, ha újra lopakodni szeretnénk. Idegesítő az is, hogy még az olyan gyakori és hosszú animációk közben sem mozdíthatjuk meg a kamerát, mint mondjuk a troll vállára való felmászás. A kamerakezelés egyszerűen katasztrófa, sokszor kilóg a karakter háromnegyede a képernyőről, a maradék része pedig pont azt takarja ki, amit szemügyre vennénk.
Jó lehetett volna az a rész is, mikor Otto vaddisznókra vadászik, húsukkal pedig gyógyíthatja magát. Csakhogy a vadászatot borzasztóan gyatrán csinálták meg, az egész nagyon művinek hat. Az erdőben például egyáltalán nincsenek is vaddisznók! A játék akkor helyez oda egy, azaz egyetlen darabot, mikor Ottoval elvégeztük a „nyomolvasás” rituáléját (lopakodás + space): ilyenkor megjelennek nyomok, amik egyébként nem voltak ott korábban.
Borús hangulatomon további számos apróság sem segített. Ilyen például, hogy az animációk mellett a karakterek is rusnyák, de nagyon. Aztán: csak automatikus mentési lehetőség van, a billentyűzetkiosztáson pedig nem lehet változtatni. Az első javítócsomag után a játékban maradt egy olyan hiba, ami a képernyő közepére biggyeszti a kurzort és az ott is marad, bármit csinálunk – szerencsére a második update ezt javította. Az egér amúgy is olyan aprókat mozdít a látótéren, hogy egy jobbról balra való átforduláshoz köröket kellett futnom vele az egérpadon.
A Troll and I felkeltette a figyelmemet, mikor kijöttek hozzá az első videók, de ezt a játékot egyszerűen nem lett volna szabad így kiadni. Nemcsak a programhibákkal, a szörnyű irányítással és a grafikai problémákkal van gond, de az alapvetően jó ötlet, miszerint két, egymástól nagyon különböző karakter együtt kalandozik, elveszti minden varázsát a folyton ismétlődő, kusza és unalmas környezetben, illetve a buta, gombpüföléssé silányult harc közben. Ha ehhez hozzáadjuk a szereplők közti kémia totális hiányát, valamint a történetben és annak bemutatásában tátongó méretes lyukakat, akkor bátran kijelenthetjük: a Troll and I olyan alkotás, amitől minden jobb érzésű játékos sikítva menekül. Semmilyen szinten nem működik úgy, ahogy kellene, ráadásul 40 eurót kérnek érte - így azt javaslom, kerüljétek el ti is!
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

4. Meteoreso
2017.04.02. 13:20
Valahogy nekem ez a Moncsicsi képű troll nem félelmetes.
Ezért nem is jön át hogy ilyen bárgyú képpel hogy élhette volna túl eddig.
A Trollvadász áldoksi filmben jobban ábrázolták őket valahogy...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. noPublicFG
2017.04.02. 19:09
Köszönöm a tesztet, örülök, hogy kihagytam a játékot! :)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Qqtyin
2017.04.03. 10:33
Nem tudom mikor csillapodik már ez a kalandjáték-láz... úgy gyártják őket mintha mindenkit érdekelnének. A régi, egy kalandjáték/hónap ritmus jobb volt, nem is jött ennyi hulladék belőlük csak pár értelmesebb darab.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. bertapet
2017.04.03. 11:26
Nagyon vártam.. végre egy osztott képernyős cím. Fiammal akartam együtt nyomni, 20 percet bírtunk belőle. Nagyon sajnálom, trailer alapján jónak ígérkezett.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!