iPon Cikkek

Tudósok az olimpián

Dátum | 2012. 08. 05.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Ahogy telnek az évek, a tudomány egyre fontosabb szerepet tölt be az olimpiai és paralimpiai játékokon is. Atléták ezreinek kutatók segítettek megtalálni az optimális felkészüléshez szükséges elemeket, az edzési módszerektől kezdve, a napirenden és az étrenden át a felszerelésig mindenben benne van tudomány keze. És persze ne feledkezzünk meg az élsport kevésbé rózsás oldaláról sem: ahogy az idő múlásával egyre komplikáltabb teljesítménynövelő szerekkel próbálkoznak jobb eredményeket elérni egyes versenyzők, úgy fejlődik a csalókat lebuktatni szándékozó technológia is. Egy ilyen nagyszabású esemény hatalmas nézőközönséget is vonz, így szükség van a tömeg kézben tartásához szükséges technológiai eszközökre, figyelni kell a tisztaságra és az egészségre, valamint a biztonságra is. Az információra éhes tévénézők milliárdjai számára pedig biztosítani kell, hogy minél inkább úgy érezzék, mintha tényleg jelen lennének egy-egy versenyen.

Akárhova nézünk tehát, mindenütt a kutatók és mérnökök áldozatos munkájának nyomait látjuk, és bár emberfeletti teljesítményüket ezekben a napokban háttérbe szorítják az esemény fő látnivalói, a sportesemények, érdemes egy pillantást vetni a kulisszák mögé, hogy megtudjuk mivel járultak hozzá a tudósok ehhez az olimpiának (vagy paralimpiának) nevezett gigantikus emberkísérlethez.


A pszichológus

2000-ben a paralimpián az enyhén értelmi fogyatékosok kategóriájában a spanyol kosárlabda-válogatottat egyszerűen nem lehetett megverni. Minden meccsüket megnyerték, és haza is vitték az aranyat. Egyetlen „aprócska” probléma volt csupán ezzel: a csapat nagy része nem volt fogyatékos. A csalást egy újságíró leplezte le, óriási botrány lett a dologból, a csapatot megfosztották címétől, az értelmi fogyatékosokat pedig száműzték az esemény programjából. A Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) csak 2009-ben döntött úgy, hogy három sportágban (asztalitenisz, atlétika, úszás) ismét versenyezhetnek a 2012-es londoni játékokon.

Jan Burns, a canterbury-i Christ Church Egyetem alkalmazott pszichológiai tanszékének feje a felelős azért, hogy a korábbi csalás ne ismétlődhessen meg, vagyis valóban csak olyan sportolók álljanak rajthoz, akik beleesnek az értelmi fogyatékos kategóriába. A mentális állapot felmérése azonban nem egyszerű feladat, mivel a fizikai fogyatékossággal ellentétben ennek nincsenek külső jelei, és sokszor nagyon nehéz meghúzni a határokat.


A 2000-ben történt fiaskó fényében az IPC és az Inas (az értelmi fogyatékos sportolók nemzetközi szervezete) egy nemzetközi kutatócsoportot bízott meg azzal, hogy írják újra az alkalmassági követelményeket az értelmi fogyatékosok számára olyan módon, hogy azok alapján vitán felül megállapítható legyen, belefér-e egy adott sportoló a kategóriába. Az új kritériumrendszer el is készült, és nagy szerepet játszott abban, hogy az értelmi fogyatékosok visszatérhettek a játékokra.

Az új szabályok szerint a paralimpián olyan értelmi fogyatékos atléták indulhatnak, akiknél 18 éves koruk előtt fejlődési visszamaradottságot állapítottak meg, intelligenciahányadosuk nem magasabb 75-nél, és alkalmazkodóképességükben jelentősen korlátozottak (például társas interakcióikban). Az ezen kritériumoknak megfelelő sportolókat további teszteknek vetik alá, hogy lássák, valóban fogyatékosnak minősülnek az adott sportág szempontjából is. Egy úszónál először megvizsgálják azokat a készségeket, amelyek általában minden sportnál hasznosak, mint például a reakcióidő. Ezt követően úszóteljesítményét vetik össze a többi hasonló sportoló eredményeivel. Burns elmondása szerint vannak bizonyos jelek, amelyek nagyon árulkodóak lehetnek: az értelmi fogyatékos úszók a kutatások eredményei alapján például jóval több tempóval tesznek meg egy adott távolságot, mint ép társaik. A tesztek során tehát megállapítják a versenyző egységnyi távra eső tempóinak átlagát és megnézik, hogy beleesik-e abba a sávba, amely az értelmi fogyatékos úszókra jellemző. Mindezt alaposan dokumentálják, és több kutató is átnézni a tesztek eredményeit, hogy biztosan átverhetetlen legyen a rendszer.

Burns jelenleg nyakig van a munkában az augusztus 29-én kezdődő játékok miatt. „Mindenkit ellenőrzök, minden aktát átnézek, hogy biztos lehessek abban, mindenkiről eleget tudunk, aki átment az eddigi teszteken” – mondja. A versenyek kezdetével sem ér véget a munkája, folyamatosan jelen lesz, hogy bármilyen felmerülő problémára megoldást tudjon találni.

Időközben tovább folyik a munka annak érdekében is, hogy a 2016-os paralimpiai játékokon további sportágakban is indulhassanak az értelmi fogyatékosok. Ehhez minden egyes sporthoz új kritériumrendszert kell kidolgozni, fel kell mérni, hogy egy adott mozgásformához milyen készségek szükségesek, és hogy az értelmi fogyatékosság hogyan befolyásolja a teljesítményt. A csapatsportoknál mindehhez még összetettebb elemzésekre van szükség, mint egyéniben. Egyelőre úgy néz ki, hogy két sportág esélyes a visszakerülésre 2016-ban: az evezés, és amivel az új éra elkezdődött, a kosárlabda.


 

A doppingszakértő

A ma este megrendezésre kerülő százméteres síkfutás döntője minden idők legkiélezettebb versenyének ígérkezik. 1988-ban három világcsúcstartó mérte össze erejét ezen az eseményen: Carl Lewis, Ben Johnson és Calvin Smith. Este, ha valamennyien döntőbe kerülnek, a világ négy legjobb időeredményével rendelkező versenyző csap össze Usain Bolt, Tyson Gay, Asafa Powell és Yohan Blake személyében. És könnyen ott lehet köztük az a Justin Gatlin is, akit 2006-ban tesztoszteron használata miatt eltiltottak, és 9,77-es világrekordját is törölték, amellyel ötödik lenne az örökranglistán. (Most 9,80-as legjobbjával a megosztott hetedik helyen áll.)

Gatlin esetének felidézésével meg is érkeztünk következő állomásunkhoz. Az olimpia legkiélezettebb küzdelmei ugyanis nem a versenypályákon zajlanak, hanem 35 kilométerre az olimpiai falutól, egy harlow-i laboratóriumban. Itt csapnak össze a legújabb doppingszerek és -módszerek az ezek kimutatásán dolgozó szakértők vegyi arzenáljával.

Christiaan Bartlett és csapata tucatnyi különböző stimuláns, szteroid és egyéb tiltott szer nyomai után kutat a versenyzők szervezetében. Bartlett főként az olyan biológiai szerekre koncentrál, mint amilyen az eritropoietin nevű, vörösvérsejtek képződését elősegítő hormon, közismertebb nevén az EPO, illetve a növekedési hormon. A doppingszűréssel foglalkozók közismerten nagyon titkolódzók, Bartlett is azt mondja, hogy semmit sem árulhat el a londoni játékok alatt alkalmazott technikákról. „A lehető legjobb felszereléssel dolgozunk, és az elmúlt év során számos új módszert fejlesztettünk ki annak érdekében, hogy minden szóba jöhető területet egyforma alapossággal tudjunk vizsgálni” – mondja a szakember.

A labor 150 fős személyzete számára az első kihívást annak a töméntelen mennyiségű vizelet- és vérmintának a kezelése jelenti, amely a játékok ideje alatt beáramlik hozzájuk. A résztvevő körülbelül hétezer sportoló néhány nappal saját versenyszáma előtt, illetve versenye után közvetlenül is köteles mintát szolgáltatni. A mintákat elfelezik, és az egyiket rögtön tesztelik, míg a másik részt lefagyasztják, hogy meglegyen tartalékba, ha az első mintával történne valami. A labor a játékok alatt éjjel-nappal üzemel, mivel minden egyes mintát egy napon belül el kell bírálniuk.


A vizsgálatok túlnyomó többsége várhatóan nem fog találni semmit. Ha azonban valamilyen tiltott vagy gyanús anyag bukkan fel egy mintában, Bartlett és munkatársai azonnal értesítik a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, akik megkezdik az eset felderítését, majd döntenek a következményekről is.

A gyógyszercégek manapság már rendszeresen értesítik a doppingellenőrzéssel foglalkozó szervezeteket, ha olyan terméket dobnak piacra, amely esetlegesen teljesítménynövelőként alkalmazható. 2007-ben az FDA engedélyezett egy újfajta szert, amely az EPO-hoz hasonlóan elősegíti a vörösvérsejtek képződését. A kutatók a következő hónapok alatt kidolgoztak egy módszert a hatóanyag szűrésére. Ez ugyan túl későn lett kész ahhoz, hogy a pekingi játékokon be lehessen vetni, de az utólagos tesztek során már alkalmazták, és volt is eredménye: Rashid Ramzi, az 1500 méteres futás győztese bukott le, így meg is fosztották címétől.

Egyre több doppingoló versenyző keresi fel India, Kína és más országok illegális laboratóriumait, hogy olyan hatóanyagokhoz jussanak, amelyeket lehetetlen kiszűrni. Bartlett szerint csapata mindenre készen áll, EPO-tesztjük például a protein bármiféle genetikailag módosított változatára rábukkan, mivel ezek általában kevésbé savasak, mint a hormon eredeti, természetes verziója.

A londoni olimpián minden idők legkomolyabb doppingszűrésén mennek át a sportolók, ez azonban egyáltalán nem garancia arra, hogy a legtisztább verseny lesz a mostani. Bartlett óvatosan optimista. Egyre több országban szokás, hogy az olimpiára indulás előtt maguk is tesztelik a sportolókat, és számos sportágban bevezették a „biológiai útlevelet”, vagyis folyamatosan figyelik és rögzítik a sportolók vérében bekövetkezett változásokat, hogy bármiféle gyanús jelre lecsaphassanak. Bartlett szerint az üzenet egyértelmű, aki Londonba jön, jobban teszi, ha óvatos, mert különben pórul jár.



 

A hajóépítő

A pekingi olimpián 25 világrekord született úszásban. A legtöbben ezt a döbbenetesen nagy számot a high-tech úszódresszeknek, az úgynevezett cáparuháknak tulajdonították, amely lecsökkentette a test ellenállását a vízben. Ez tulajdonképpen nem lett volna probléma, ha mindenki ebben úszik, de mivel csak a gazdagabb országok engedhették meg maguknak az öltözetet, atlétáik tisztességesnek éppen nem nevezhető előnyre tettek szert a kevésbé szerencsés hátterű versenyzőkkel szemben. A hírhedt úszódressz használatát rövidesen be is tiltották, így a versenyzőknek más módszereket kellett találniuk teljesítményük növelésére. A brit úszók például Stephen Turnock-hoz, a folyadékok dinamikájának szakértőjéhez fordultak segítségért.

Turnock a hidrodinamikán belül elsősorban hajók tervezésével foglalkozott. Ehhez képest óriási változást jelentett, hogy az elmúlt három évben az emberi test viszonylatában vizsgálta a levegő és a víz áramlását a Southamptoni Egyetem sportlaborjában. A laboratórium korábban a brit kerékpárcsapattal dolgozott együtt, hogy megtalálják az aerodinamikailag optimális testtartásokat a versenyekre. Úgy tűnik, eredményesen dolgoztak, hiszen a britek 14 érmet hoztak el a pekingi kerékpárversenyekről. Most az úszók kaptak hasonló segítséget.

A dolog nem bizonyult egyszerűnek. A biciklistáknál egyszerűen berakták a versenyzőt egy szélcsatornába, és azt vizsgálták, hogy teste melyik pozícióban kelti a legkisebb ellenállást. Ez viszonylag egyszerű feladat volt, hiszen a kerékpárosok testének nagy része relatíve rögzített helyzetben marad, magyarázza Turnock. Az úszóknál azonban az egész test folyamatos mozgásban van, állandóan változik az alakja, a lábak és a kezek pozíciója. Az úszó ráadásul az őt körülvevő közeget befolyásolva, azt hajtva halad előre, míg a biciklist legfeljebb akadályozza a levegő. „Rengeteg különböző változóval kell számolni, és minden nagyon gyorsan történik, egy nagyon zajos környezetben. Szinte lehetetlen ugyanolyan körülményeket teremteni minden tesztfutamhoz” – mondja Turnock.

A labor dolgozói egy csörlőt használtak a tesztekhez, amelynek segítségével egy kicsit nagyobb sebességgel húzták végig az úszókat a medencén, mint ahogy normál esetben haladnának. A csörlő kötelére ható erő aktuális nagyságát mérték, és ezen keresztül vizsgálták a közegellenállás változásait, ahogy az úszó újabb és újabb pozíciókat próbált ki, vagy éppen csak a sapkáján igazított egyet. A végeredményeket pedig megosztották az edzőkkel és a versenyzőkkel, akik ezek ismeretében jobb stratégiákat dolgozhattak ki a felkészüléshez.

Turnock csapata egyéb kérdésekre is választ talált. Megállapították például, hogy a testszőrzet hiánya valóban mérhetően gyorsítja az úszót, illetve számítógépes modellek segítségével kidolgozták, hogyan lehet a leghatékonyabban végrehajtani a különféle úszásnemek során a mozdulatokat.



A járványkutató

Kamran Khan nem tartózkodik Londonban a játékok alatt, de több ezer kilométerre található kanadai laborjából árgus szemekkel figyeli az eseményeket. A szervezők előrejelzései szerint több millió ember fordul meg a játékok ideje alatt a brit fővárosban, és mindegyikük magukkal hurcolja saját vírusait és bacilusait. Khan az egyik tagja annak a nemzetközi csoportnak, amely a járványok terjedésének előrejelzésére alkalmazható stratégiákat tesztel, ahogy a tömegek a helyszínre érkeznek.

Valószínűsíthetően semmilyen jelentős dolgot nem fognak észlelni, de jobb az éberség. Volt már példa arra, hogy hasonló tömeges összejövetelek járványok kitörésével jártak. 2010-ben, a vancouveri téli olimpia alatt kisebb kanyarójárvány tört ki, 2008-ban pedig egy Sydney-ben megrendezett katolikus ifjúsági találkozó idején ugrott meg hirtelen az influenzás megbetegedések száma. A világ minden tájáról összegyűlő tömeg jelentős egészségügyi kockázatot jelent az olimpián is.

Khan a Bio Diaspora nevezetű programot használja a fenyegetés felmérésére, amelyet 2008-ban alkotott meg. A web alapú szoftver több milliárdnyi utazási információt egyesít, így betekintést enged a kutatóknak abba, hogyan áramlanak az emberek a világ körül. Ezt a rendszert a játékok idejére összekötik a Bostoni Gyermekkórház HealthMap nevű hálózatával, amely hírek, egészségügyi intézményi jelentések és a közösségi médiában terjedő információk alapján követi nyomon a betegségek terjedését. Ha például egy új influenzatörzs bukkan fel Kínában, Khan meg tudja jósolni, hogy milyen esélye van egy járvány kitörésének Londonban. Egy kellő időben megkapott előzetes figyelmeztetés pedig adott esetben kritikus lehet.

Khan reményei szerint az olimpia alatt gyűjtött adatok sokat segíthetnek abban, hogy a tudósok megértsék, milyen kockázatokkal kell számolniuk a hasonló rendezvényeken, és így a jövőben jobban felkészülhessenek a veszélyekre. „Ezek a rendezvények jelentős hatással lehetnek az egész világ egészségére, így nagyon fontos, hogy jobban megértsük a háttérben működő folyamatokat” – mondja a kutató.


 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

6. perempe
2012.08.05. 10:04
a növekedési hormon az úszóknál is nagyon megy, és már hazánk fiai is hozzáférnek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. brainstorm
2012.08.05. 12:00
Itt egy régi cikk, de ha valaki még nem olvasta akkor esetleg érdekes lehet (dopping témában; 3 részletben van felrakva a cikk).
http://www.szabadban.hu/cikk.php?aid=bcbcac40a50d3a7bff5bcdc&cat=116
Köszi a cikket!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Fzoltan
2012.08.06. 01:09
Sajnos élsport már nincs dopping nélkül... Hogy egy doppingszakértőt idézzek a Tour de France-szal kapcsolatban: "Ha valakit le akarunk buktatni, akkor az első 50-ből ki kell választani EGY versenyzőt..."
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Zabalint
2012.08.06. 08:31
Pedig egyszerű a megoldás a dopping problémára. Megvonni minden állami támogatást az élsporttól, most ezt nem magyar viszonylatban mondom, hanem világviszonylatban. Aztán ha így megmarad kizárólag szponzori támogatásból, akkor doppingoljanak kedvükre, legyen teljesen legális, ami sokkal igazságosabb, mint amikor "pult alatt" megy a dolog, aztán mehet életre-halálra a modern gladiátorviadal. Ha ez a rendszer nem lesz képes talpon maradni, mert érdektelenné válik, akkor meg még jobb, a sok tv előtt tespedő, olimpiai bajnokainkkal büszkélkedő, sörhasú puhány majd elmegy megismerni a sportot saját maga.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. franc0 Zabal...
2012.08.06. 08:55
Ezt jó hogy sikerült kiadni, szoríthatott rendesen
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. uristen
2012.08.07. 04:51
Azt hiszem mar a Discovery Channel is foglalkozik ezzel.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!