iPon Cikkek

Twisted Metal – Elmebetegek a volán mögött

Dátum | 2012. 04. 15.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

Ha egy beszélgetés során szóba kerülnek a videójátékipar haldokló műfajai, akkor legtöbb embernek a szimulátorok és a point ’n click kalandjátékok jutnak eszébe. Valóban, ezeket a műfajokat manapság igencsak mostohán kezelik a kiadók, ám ne felejtsük el, hogy más stílusokra is ráférne egy kis vérfrissítés. Ilyen például a jobb híján „autós-harcos” játékoknak nevezett kategória is, amelybe olyan klasszikusok tartoznak, mint a Carmageddon, a Death Rally, az Interstate ’76, bizonyos mértékben a Re-Volt, illetve a Playstation konzolokra megjelent Twisted Metal. Utóbbi sorozat 1995-ben indult útjára a PS1-en, és a mai napig 7 teljes értékű folytatást és 2 mellékágat ért meg. A legutóbbi rész a Sony jelenlegi konzoljára kiadott Twisted Metal, mely elhagyta a számozást, így egyfajta rebootnak is tekinthető. A játék fejlesztését ezúttal az „Eat, Sleep, Play!” nevű stúdióra bízták, aminek alapítói között ott van a sorozat atyja, David Jaffe is, biztosítva, hogy az új rész méltó legyen a Twisted Metal névre. Az biztos, hogy a széria rajongói már ki voltak éhezve egy kis autós agymenésre, hiszen közel négy évet kellett várni, hogy újabb résszel bővüljön a sorozat.

Reméljük ilyen járgánnyal nem találkozunk a magyar utakon
Annyi már a nyitóképernyőből látszik, hogy a program megőrizte elődjeinek morbid, horrorszerű hangulatát, hiszen egy olyan karakter bámul ránk a főmenüben, aki mintha csak a rémálmainkból lépett volna ki. Ő Sweet Tooth, a széria jellegzetes szereplője, a bohóc álarcot viselő pszichopata sorozatgyilkos. De nem ő az egyetlen visszatérő karakter, hiszen találkozunk Mr. Grimmel, Dollface-szel és Calypso-val is (utóbbi nem játszható karakter). Sajnos valamilyen okból a sorozat korábbi részeiben feltűnő többi szereplő nem teszi tiszteletét, pedig akadt belőlük pár darab az idők során. Emiatt az egyjátékos mód sztorimódjába belépve csak Sweet Tooth, Mr. Grimm és Dollface történetet játszhatjuk végig, egy-egy hat küldetésből álló kampány keretében. Ezek egy nagyon egyszerű ötletre épülnek: mindhárom karakter azt szeretné, ha Calypso teljesítené egy kívánságukat, ehhez azonban meg kell nyerniük a Twisted Metalnak nevezett versenyt. Kibontakozó történetre ne számítsunk egyik szereplőnél sem, viszont a fejenként három-három átvezető videót mindenképpen érdemes megnézni, ezek ugyanis nagyon hangulatosra sikerültek. Élőszereplős felvételekről van szó, melyek a karakterek múltját, illetve a bajnokság megnyerését követően a kívánságukat mutatják be. A ’90-es évek horrorfilmjeinek stílusában készült kisfilmek tökéletesen bemutatják, hogy az általunk irányított karakterek milyen beteg, romlott emberek, akiket semmi és senki sem állíthat meg, ha a céljuk eléréséről van szó. Mivel az egyik átvezető videót is érinti, érdemes pár szót ejteni a cenzúráról is, ami a Twisted Metal európai piacra szánt verzióját érte. Úgy tűnik néhány jelenet túlságosan is erőszakos volt, ezért a fejlesztőknek meg kellett változtatniuk pár dolgot a játékban. Egyrészt Sweet Tooth sztorimódjának intrójában nem láthatjuk, amikor szemen szúrják kedvenc bohócunkat, másrészt a Meat Wagon nevű járgány speciális támadása során nem egy élő embert „lövünk ki” kerekesszékbe láncolva, hanem csak egy hullát. Amint látható, a cenzúra nem vészes, viszont az érthetetlen volt számunkra, hogy egy amúgy is 18+ besorolású programnál egyáltalán miért volt szükség rá.
 

A sztorimódban szereplő küldetések összességében változatosnak mondhatók, annak ellenére, hogy szinte mindegyik hasonló alapra építkezik, konkrétan a többi versenyző elpusztítása a cél. Azonban mindegyik feladatban van egy kis csavar. Egyik alkalommal például van a pályán egy kamion, ami folyamatosan termeli az ellenségeket, így először azt kell levadásznunk. Máskor egy meghatározott területen belül kell maradnunk, különben folyamatosan sebződünk. Arra mindenki készüljön fel, hogy a játék nem fogja a kezünket, és hamar bedob bennünket a mélyvízbe. Akadtak olyan szakaszok, amiket még közepes nehézségi szinten is csak sokadik próbálkozásra tudtunk megcsinálni, bőven nyújt tehát kihívást a játék. Néha talán át is estek a ló túloldalára a fejlesztők, mivel egyik-másik feladat már-már frusztrálóan nehéz tud lenni. Ebben nem kis szerepe van annak, hogy az irányítás meglehetősen összetett lett, a kontroller szinte összes gombját folyamatosan használnunk kell a pörgős harcokban, ami miatt néha úgy éreztük, hogy polip ujjakra lenne szükség. Miközben az analóg karokkal kormányzunk és a gyorsítást, lassítást, illetve a turbót szabályozzuk, a D-paddal az aknákat és a pajzsot adagoljuk, a vállgombokkal cserélgetjük a fegyvereket és tüzelünk, míg a négy alapgombbal a kamerát, valamint a speciális fegyverünket kezeljük. Na és amikor ezt mind egyszerre kell csinálnunk, akkor kezdenek a szerencsétlen játékosnak összegabalyodni az ujjai. Kell egy kis idő, amire az ember megszokja az irányítást, addig lesznek olyan szituációk, amikor nem biztos, hogy teljesen uraljuk majd a járművünket.

Bohócunk épp egy születésnapi zsúrra igyekszik
Ami a járgányokat illeti, a Twisted Metal korábbi részeihez hasonlóan az új epizódban is rengeteg szerepel belőlük, amiket csatasorba állíthatunk akár az egy-, akár a többjátékos módban. Előbbi esetében minden küldetés előtt három darabot kell kiválasztanunk, figyeljünk rá, hogy a harcok alatt ne törjék össze mindegyiket, mert akkor vége a mókának. Az egyes járgányok nagymértékben eltérnek egymástól, ugyanis egyrészt mindegyik más-más sebességgel és páncélzattal rendelkezik, másrészt eltérőek a speciális fegyvereik, képességeik is. Sweet Tooth jégkrémes autója például egy erőteljes rakétát tud kilőni, illetve át tud alakulni két lábon járó robottá is, a Reaper nevű motoron pedig láncfűrésszel hadonászhatunk, és RPG-vel támadhatjuk a jónépet. Ezzel még nem teljes a repertoár, ugyanis a pályákon még extra fegyvereket is fel lehet szedni (követő rakéta, időzített bomba, napalm lövedék, stb.), amikkel a legkülönfélébb módon apríthatjuk ellenségeinket. Összesen 17 jármű szerepel a programban, így a változatosságra nem lehet panaszunk. Ezeket egyébként a hadjáratmód során tudjuk megnyitni, mint ahogyan a különleges fegyvereket és az autófestéseket is. Ami a kocsik, motorok kezelhetőségét illeti, a korábbi Twisted Metal részekhez hasonlóan ezúttal is teljesen valószerűtlen, arcade jellegű lett az irányítás, de egy ilyen programhoz talán nem is illett volna a realisztikusabb megközelítés. Azt viszont megoldhatták volna a fejlesztők, hogy ne pattogjanak olyan könnyen a járművek, mert néhány ütközésnél olyan érzése lehet az embernek, mintha gumiautóban ülne.
 

Ha a végére értünk a körülbelül 6-7 órás egyjátékos módnak, belevethetjük magunkat a multiba, ami igazán próbára teszi képességeinket. Mármint akkor, ha sikerül életet lehelnünk bele, ugyanis a hálózati kód nem mindig áll a helyzet magaslatán. Megjelenéskor szinte lehetetlen volt becsatlakozni egy-egy játékba, és bár azóta sokat javult a helyzet, még mindig akadni fognak olyan szerverek, amikből egy hibaüzenet kíséretében rúg ki bennünket a program. Érdemes megemlíteni, hogy a Twisted Metálban lehetőség van 2 fős osztott képernyős multira is, ami sosem rossz dolog. No de lássuk a játékmódokat, amiket a többjátékos módban találunk. Ezekből hét szerepel a programban, melyek közül a Deathmatch, a Last Man Standing és ezek csapatalapú megfelelői gondolom nem igényelnek túl sok bemutatást, így beszéljünk inkább Hunted és Nuke módokról. Előbbi ismerős lehet más programokból, ebben mindig van egy játékos, aki a Hunted rangot tölti be, ő a célpont, akit a többieknek le kell vadászni. Aki viszont elpusztítja ezt a versenyzőt, Hunteddé válik, és onnantól kezdve az ő fejére utaznak majd a többiek. A Nuke mód tulajdonképpen olyan, mint a zászlórablás, csak épp van benne egy kis csavar. Ebben mindkét csapatnak van egy embere, akit a többieknek el kell rabolnia, majd ezt a karaktert el kell juttatni egy kilövőálláshoz, ahol feláldozhatjuk őt. És hogy ezt miként tehetjük meg? A Twisted Metal névhez méltó módon bele kell dobnunk szerencsétlent egy lángoló húsdarálóba. Ezt követően kilőhetünk egy rakétát, amit nekünk kell irányítanunk, nekivezetve azt az ellenség óriás szobrának. Ez persze nem mindig egyszerű, ugyanis repülés közben az ellenfél még megsemmisítheti a rakétánkat, ha nem vigyázunk rá.

Multiban senkinek sem kegyelmezünk!
A grafikai megvalósítás esetében azt biztosan állíthatjuk, hogy a Twisted Metal nem fog semmilyen díjat nyerni, ugyanis ebből a szempontból nem nyújt túl kiemelkedő teljesítményt a játék. Nem mintha ronda lenne, de túlságosan egyhangú és monoton lett a látványvilág. A legtöbb pálya színvilágára a szürke és a barna különféle árnyalatai a jellemzőek, ami miatt egy idő után eléggé lehangoló tud lenni a játék. Persze ez bizonyos szempontból jól illik a program témájához, de ettől függetlenül néha nem ártana valami változatosság ezen a fronton. A járművek viszont jók, nagyon eltérő is a kinézetük, nem fogunk csalódni bennük. A környezet kidolgozottsága inkább csak átlagosnak mondható, de a pörgős harcok alatt ez nem igazán feltűnő. Ha viszont megállunk, akkor láthatjuk, hogy az épületek, és a forgalomban közlekedő autók sem olyan részletesek, mint amit más felsőkategóriás játékokban láthatunk. A játék mentségére legyen mondva, hogy meglehetősen nagy pályákon, nem egyszer 16 versenyzőt kell kezelnie, akik folyamatosan zúzzák egymást. Repkednek a különféle rakéták, mindenfelé robbanások rázzák meg a pályák, az épületek pedig sorra semmisülnek meg (bár nem minden ház rombolható). A folyamatos pusztítás ellenére a játék egy pillanatra sem akad meg, legyen bármekkora a zűrzavar. A zenei rész pedig nagyszerűre sikerült! A sorozat témájához illően igazi kemény rockzenét hallhatnak a játékosok, amik szinte követelik maguknak a pusztítást. Szinkront csak a sztorimód küldetéseinél hallhatunk, de azokba sem köthetünk bele. A színészek által életre keltett elmebeteg karakterek már-már félelmetesek, különösen Sweet Tooth, a maga mély, dörmögő hangjával.
 

A játékban nem csak az utakat, de a levegőt is uralhatjuk
Az új Twisted Metal nem lett kiemelkedő alkotás, ugyanakkor nem is lett rossz játék. Egy haldokló műfaj szülötte, mely sok kellemes órát szerezhet a műfaj rajongóinak, így meg kell becsülnünk, ugyanis van egy olyan érzésünk, hogy nem fogunk túl sok hasonló programot kapni a jövőben. A játékmenet élvezetes, még ha néha kissé túlzottan kaotikus is, igaz a gyengélkedő többjátékos módra ráférne egy kis javítás. Reméljük hamar kipofozzák ezt a részét is a programnak, nagy szükség van ugyanis valami változatosságra, a tucatszámra készülő TPS-ek és FPS-ek mellett. Aki szerette a régmúlt autós-harcos játékait, annak szinte kötelező kipróbálni ezt az alkotást is, jópár élvezetes összecsapás vár rá a Twisted Metal kegyetlen világában.


Platformok: PlayStation 3
Tesztelt platform: PlayStation 3

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!