iPon Cikkek

Űridőjárás-jelentés

Dátum | 2012. 01. 29.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Jelentős méretű napkitörés történt a héten, amely a mérések szerint az elmúlt hét év legnagyobb ilyen eseménye volt. Az ilyen kitörések oka, hogy zavar keletkezik a napkorona mágneses terében, a térszerkezet hirtelen megváltozásával jelentős mennyiségű energia szabadul fel és a kiegyensúlyozatlan mágneses erőhatásoknak köszönhetően a korona anyagának egy része kidobódik a bolygóközi űrbe.

A körülöttünk lévő űr időjárását alapvetően meghatározzák a naptevékenység függvényében változó napszél, magnetoszféra, ionoszféra és termoszféra aktuális állapotai. Mindezek hatással vannak az űrben keringő eszközök teljesítményére és megbízhatóságára, továbbá aktív időszakban hatással lehetnek a földi telepítésű technikai eszközök működésére és ezen keresztül az emberek életére is.

A SOHO felvétele a napkitörésről
A Nap kétféle sugárzást bocsát ki: elektromágneses és részecskesugárzást. Az első melegíti az alsó légkört, az óceánokat és a szárazföldet, így felelős a hőmérsékletkülönbségek nyomán kialakuló légmozgásokért. A második fajta sugárzás töltött atomokból és szubatomi részecskékből áll, ezt más néven napszélnek nevezzük. A napszél részecskéi az egész Naprendszerre kiterjesztik központi csillagunk mágneses terét, ezt a területet nevezzük helioszférának. Állandóan áramlik és változik, intenzitása befolyásolja a sarki fény mértékét, de befolyásolhatja a földi és űrbéli kommunikációs eszközöket vagy például az energiaellátást is.

A napszél és a magnetoszféra

A napkitörés abban különbözik a napszéltől, hogy nem a Nap teljes felületén alakul ki. Ilyenkor nagyságrendileg egymilliárd tonnányi anyagmennyiség hagyja el a Napot 1000 km/másodperc sebességgel. Amennyiben a Föld felé mozog, két napon belül űrvihar alakul ki bolygónk körül. A Föld mágneses tere és a légkör minket megvéd az intenzív részecskesugárzás negatív hatásaitól, és a Nemzetközi Űrállomás űrhajósainak sem kell aggódniuk, amennyiben az állomás területén maradnak. Az űrállomás fala ugyanis nem engedi át ezen részecskéket.

Űrvihar a SOHO felvételén
Az űrhajósok életére sokkal nagyobb veszélyt jelent a napkitöréseknél a kozmikus sugárzás: ez főként a Naprendszeren kívülről származó nagy energiájú részecskéket tartalmaz, amelyek szupernóva-robbanásokkor, fekete lyukak keletkezésekor vagy más hasonlóan heves folyamatokban jöttek létre. Ezek ellen nincs ismert védekezési mód, így az asztronauták fokozottan ki vannak téve a kozmikus sugárzás hosszú távú káros hatásainak. A Nemzetközi Űrállomást szerencsére nagyrészt megvédi a Föld mágneses tere, a héten zajló űrvihar pedig további pozitív hatásokkal jár ebből a szempontból: megfigyelték ugyanis, hogy az aktív naptevékenység hatására a galaktikus kozmikus sugárzás lecsökken, mivel a Napból kiáramló részecskék „kiszorítják” a galaktikus eredetűeket a rendszerből. A jelenség neve Forbush-csökkenés. Így ironikus módon az űrhajósok napkitörés idején nagyobb biztonságban vannak, mint egyébként. Tervek vannak arra vonatkozólag, hogy a jövőbeli emberi részvételű űrexpedíciókat is naptevékenységi maximumokra fogják időzíteni, hogy kihasználják eme időszakok pozitív hatásait.

A 2005-ös napkitörés hatása a galaktikus kozmikus sugárzásra

A naptevékenység 11 éves ciklusokat mutat. Aktivitásának minimuma idején a Nap mágneses tere nagyjából dipólusnak felel meg. Az ezt követő 5‒6 éves időszakban a mágneses tér egyre bonyolultabbá válik, ennek során gyakori a kiegyensúlyozatlanságok kialakulása, ami intenzív naptevékenységhez vezet. A napmaximum után következő években aztán a tér visszarendeződik egyszerűbbé. A legutóbbi napminimum 2009‒2010-ben volt, így ismét intenzív időszakot élünk meg.

Napciklus (SOHO)
A napkitöréseket a földrengésekhez hasonló logaritmikus skálán osztályozzák a felszabadult energia mértéke szerint. Az A osztályú alig nagyobb csillagunk átlagos háttéraktivitásánál (10ˆ-7 W/négyzetméternél kevesebb a 100‒800 pikométeres hullámhosszon mért röntgensugárzásban a Föld közelében); a B és C kategóriájúak nem képesek befolyásolni a földi eseményeket (10ˆ-7 ‒ 10ˆ-5 W/mˆ2); az M osztályba tartozók rádiózavarokat okoznak, a sarkvidéken megnövelhetik a repülőgépeken utazók sugárterhelését (10ˆ5 ‒ 10ˆ-4 W/mˆ2); az X osztályúak pedig az ennél is nagyobb energiájú események. Az egyes osztályokon belül 9 alosztályt különböztetnek meg, így például egy X2-es kitöréskor kétszer annyi energia szabadult fel, mint egy X1-es jelűnél. A január 23-án bekövetkezett napkitörés M8,7-es besorolást kapott, ami igen erősnek számít.

Napciklusok az évtizedek folyamán (NOAA)
 

A 2003-as, legnagyobb mért napkitörés a SOHO felvételén
Az eddigi legerősebb megfigyelt kitörés 1859. szeptember 1-jén következett be. Ez szabad szemmel is látható volt egy fényvillanás formájában. Az ezt követő sarki fényt még Kuba és Hawaii magasságában is látták, és állítólag a mágneses viharban kigyulladtak egyes telegráfrendszerek. A napkitörés részecskéinek nyomai a mai napig detektálhatók Grönland jegében. A legnagyobb műszeresen megfigyelt kitörés 2003. november 4-én történt, és erősségére csak következtetni lehet, mivel a mérést végző GOES-műhold műszerei X28-nál felmondták a szolgálatot. Az ionoszférára kifejtett hatásai alapján utólag az X45-ös kategóriába sorolták.

Göran Strand felvétele Svédországból 2012. január 24-én
A napkitörések leglátványosabb következménye kétségkívül a sarki fény intenzitásának megnövekedése. A Föld mágneses tere a napszélből és a galaktikus kozmikus sugárzásból származó részecskék nagy részét eltéríti ugyan, de ezek a mágneses pólusok környékén bejutnak a légkörbe, ahol ütköznek annak atomjaival, ionizálják és gerjesztik ezeket, a gerjesztett atomok pedig látványos fénykisugárzással térnek vissza alapállapotukba. (A következő link az Aurora Sky Station élő webkamerájához vezet, ahol éjjelente bárki részesülhet a nem mindennapi látványban.) Erős naptevékenység idején egyrészt mennyiségileg is több részecske jut be a légkörbe, másrészt ezek mágneses vihart okoznak, amelynek hatására ideiglenesen megváltozik a magnetoszféra szerkezete, így a sarki fény alacsonyabb szélességi körökön is láthatóvá válik. A mostani napkitörés után Európában Oroszországból, Dániából, Skóciából, Angliából és Norvégiából volt észlelhető a sarki fény.

Peter Rosén képe Lappföld svédországi részén készült 2012. január 25-én
További sarki fény fotókért, illetve az aktuális űrbéli időjárásra és eseményekre vonatkozó információkért érdemes ellátogatni a spaceweather.com oldalra.

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

9. lorddiablo
2012.01.29. 11:45
"Így ironikus módon az űrhajósok napkitörés idején biztonságban vannak, mint egyébként."

Szerintem kihagytad a nagyobb szót: Így ironikus módon az űrhajósok napkitörés idején nagyobb biztonságban vannak, mint egyébként.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. felziusz
2012.01.29. 12:09
"Az eddigi legerősebb megfigyelt kitörés 1859. szeptember 1-jén következett be. Ez szabad szemmel is látható volt egy fényvillanás formájában. Az ezt követő sarki fényt még Kuba és Hawaii magasságában is látták, és állítólag a mágneses viharban kigyulladtak egyes telegráfrendszerek. "

Itt leborultam a székről
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Ronan
2012.01.29. 12:32
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. prohlep
2012.01.29. 17:54
Szep cikk.

"és állítólag a mágneses viharban kigyulladtak egyes telegráfrendszerek."

Ez hiheto. Villam eseten is jobban serul az, amibol antenna jelleggel kilog egy hosszabb vezetek. Megeltem ilyet erositovel is (vegfok ment ki, de csak amin hangfalhoz meno kabel is volt), es lokalis halozattal (a 60-80 meteres hazon beluli athidalasok ket vegen mentek ki a kabeleket fogado portok).
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Edviiin89
2012.01.29. 18:11
felziusz: Ezt miért találod viccesnek? Minél nagyobb egy mágneses vihar annál nagyobb kárt tud tenni. Egy igen erős mágneses vihar az egész bolygóra is kihathat és hazavághatja az egész áramellátásunkat mert kiég, zárlatot okoz a rendszerekben. Nagyon vicces tényleg.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Vendég-Ven...
2012.01.30. 01:24
Az északi fény létrejöttének okait a cikk is említi, ha valaki ettől leborul a székről, akkor vagy részeg, vagy nem értette meg. A kigyulladt távírórendszerek is érthetőek, hiszen azok egyes itteni hozzászólókkal ellentétben ismerik a mágneses indukciót.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Cukrosbacs...
2012.01.30. 16:25
Kár hogy az ilyet nem tudják megjósolni, mert akkor még én is kifeküdnék a tetőre és nézném
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. ABU86
2012.01.31. 09:59
Valamelyikőjüknek biztosan van indukciós tűzhely a konyhában, de azért poénkodnak a mágneses vihar tűzgyújtásán Ostobák.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. mikej95
2012.02.01. 17:06
Azért, aki gondolkozik, az rájöhet, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva a természet szeszélyének ilyen téren. Egy nagyobb kitörés tényleg kiütheti az elektromos hálózatot. Nem nem a végfelhasználókat (pl: a legtöbb elektronikus dolog táláramvédelemmel van ellátva), de a transzformátorokat semmi sem védi kint, ha kiégnek hónapokba is telhet pótolni őket!

Remélem "vicces" volt amit írtam és az is "vicces", hogy áram nélkül manapság már pék sincs!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!