iPon Cikkek

Vegyen be két szőlőcukrot, és reggel hívjon fel

Dátum | 2014. 11. 16.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Egy napon − a nem túl távoli jövőben − előfordulhat, hogy ha az orvos rendelőjébe besétálva súlyos pánikrohamokra és depresszióra panaszkodunk, doktorunk egy egyszerű genetikai teszt alapján dönt arról, hogy antidepresszánst, szorongásoldót vagy esetleg szőlőcukrot írjon fel számunkra. Az elmúlt évtized során ugyanis számos klinikai teszt igazolta, hogy bizonyos betegek esetében a placebo, vagyis a hatóanyagot nem tartalmazó tabletták (vagy kezelések) hatásosabban működhetnek, mint a tényleges gyógyszerek. A vizsgálatok alapján az is kiderült, hogy ezen páciensek genetikai szinten eltérnek a placebóra nem reagáló népességtől, így szűrésük megfelelő eszközökkel elképzelhető lehet. A placebo alkalmazását komoly erkölcsi viták övezik, sokak szerint ugyanis a hatóanyag nélküli „gyógyszerek” felírása egyenértékű a beteg becsapásával. Ezeket az érveket ugyanakkor ellensúlyozza az a tény, hogy több klinikai vizsgálat is azt mutatta ki, hogy a placebo akkor is hat az erre fogékony betegeknél, ha a páciensek pontosan tudják, hogy farmakológiailag hatástalan anyagot szednek be. Meglepő módon az emberek jelentős része abban az esetben is hajlandó kipróbálni egy-egy anyagot, ha tisztában van vele, hogy placebóról van szó, mondja Walter A. Brown, a Brown Egyetem pszichiátere. Az úgynevezett placebo-reszponder személyiségek esetében a vizsgálatok alapján a tényleges terápia sokkal kevésbé lényeges a gyógyulásban, mint a személy saját elvárásai. Egy krónikus fájdalmaktól gyötört betegnél például megfelelő köntösben tálalva ugyanolyan hatásos lehet egy egyszerű multivitaminos keverék, mint a függőséget és súlyos mellékhatásokat okozó fájdalomcsillapítók. A lényeg az ilyen páciensek esetében a körítésben, a rituáléban rejlik.
A beteg elmegy az orvoshoz, ahol rögtön némi megnyugvást talál, hiszen jó kezekben van. Kap egy diagnózist, amely segít számára továbblépni. A fehér köpeny, a receptek, a tabletták és a többi rendelői faktor mind erősíti azt a belső meggyőződést, miszerint az orvos tényleges gyógyító erővel bír. Ezen tényezők együttesen segítenek a magabiztosság megerősítésében, enyhítik a szorongást és reményt keltenek a javulásra. A hatás azonban nem csak lelki szinten nyilvánul meg: a szervezetben a mentális változások hatására fokozódik egyes ingerületátviteli anyagok termelődése, amelyek a hatóanyagok jelenléte nélkül is hozzájárulnak a gyógyuláshoz. Mindennek tudatában tehát fontos lenne valamilyen módon kiszűrni, hogy kik azok, akik képesek hasonló módon reagálni a placebós kezelésekre, és kik azok, akiknél nem lép fel kimutatható hatás. A terület szakértői szerint a DNS tesztelése lehet ennek a kulcsa, hiszen a genetikai állomány vizsgálata szolgáltatja az első biztos támpontot arra, hogy ki hogyan reagál a placebóra. Howard Brody, a Texasi Egyetem orvosa szerint az elmúlt évek során a betegek hozzáállása is jelentősen megváltozott a témához. A páciensek sokkal pozitívabban viszonyulnak, ha azt hallják, hogy placebóra érzékenyek, mint korábban, és ezt a tényt hajlandóak gyógyításuk megtervezésekor releváns faktorként figyelembe venni. Az orvostudomány évtizedeken keresztül tisztán szubjektív jelenségként határozta meg a placebo-hatást. Az elmúlt években azonban bizonyítékok sora támasztotta alá, hogy a farmakológiailag semleges kezelések nagyon komoly fiziológiai és biokémiai változásokat képesek beindítani a szervezetben. Jelenlegi ismereteink szerint a placebók a neurotranszmitterek azon csoportjának termelődését fokozzák, amelyek egyebek mellett az agy jutalomközpontjának aktiválásáért felelnek. Ez pedig sok esetben elég ahhoz, hogy a beteg állapotában javulás álljon be. Nem mindenkinél egyforma azonban a kiváltott aktivitás. Bizonyos enzimeket kódoló génváltozatok hordozóiban a placebo hatására óriási mennyiségben kezdenek termelődni az ingerületátviteli anyagok, másoknál azonban szinte semmi hatása nincs a bevitt anyagnak. A placebo-hatás az arra reagálók közt is széles határok közt mozoghat, és komoly mellékhatásai is lehetnek a komoly depressziótól kezdve, a szorongáson át, az ízületi fájdalmakig.
Egy 2012-ben publikált tanulmányban Ted Kaptchuk és Kathryn Hall, a bostoni Beth Israel Deaconess Egészségügyi Központ munkatársai arról számoltak be, hogy a COMT nevű gén jelenlevő alléljai alapján megjósolható, hogy az irritábilis bélszindrómában (IBS) szenvedők milyen mértékben fognak reagálni a placebóra. A gén a katekol-O-metiltranszferáz nevű enzimet kódolja, amely a dopamin lebontását végzi a prefrontális agykéregben. A különböző génváltozatokat hordozókban az enzim eltérő hatékonyságú működése miatt igen különböző lehet a dopaminszint. Amikor a kutatók megvizsgálták, hogy 104 IBS-es beteg hogyan reagál a placebóként alkalmazott akupunktúrás kezelésre, kiderült, hogy az enzim kevésbé hatékony verzióját hordozók mutatják a legnagyobb javulást. Ugyanezek a betegek az aktív gyógyszeres kezelésre akár sokkal rosszabbul is reagálhatnak, mint a placebóra. Két független vizsgálat is kimutatta, hogy az egészséges, a COMT palcebo-reszponder változatát hordozó alanyok jobb kognitív funkciókról és emlékezetről tettek tanúbizonyságot, amikor egy gyógyszerészetileg semleges tablettát kaptak, mint amikor tolcapone-t (Tasmar) szedtek be. Ez utóbbit Parkinson-kóros betegekben a COMT-enzim gátlására használják. Azon génváltozatok hordozói, amelyek nem reagálnak hasonlóan a placebóra, ezzel szemben a tolcapone-t szedve értek el jobb eredményeket a teszteken. Ez azt sugallja, hogy a dopaminszintet szabályozó hatóanyagok az erre érzékeny betegekben komolyan befolyásolhatják a placebo-hatást, akadályokat gördítve a javulás útjába. Az ilyen páciensek esetében tehát kifejezetten ajánlatos lenne elkerülni a hasonló gyógyszerek alkalmazását. Annak érdekében, hogy ez lehetséges legyen, valamilyen szűrővizsgálatra lesz szükség. A COMT-státusz meghatározásához genetikai tesztelésre van szükség, szerencsére azonban napjainkban már a legegyszerűbb több gént vizsgáló panelek során is megnézik ezt a gént, mivel évek óta ismert, hogy a páciens által hordozott COMT-allél komolyan befolyásolhatja egyes depresszió elleni szerek, stimulánsok és más gyógyszerek hatásosságát.
Az eredmények érdekes hatással lehetnek a gyógyszeriparra és a gyógyszertesztelés jelenlegi módszerei is. A mostani gyakorlat mellett számos új hatóanyag azért nem megy át a klinikai teszteken, mert kevésbé bizonyul hatásosnak, mint a kontrollcsoport által kapott placebo-kezelések. A kísérleti alanyokat ugyanakkor mostanáig senki sem vizsgálta meg előzetesen olyan szempontból, hogy mennyire reagálnak pozitívan a placebós kezelésekre. A genetikai tesztelés tehát abban is segíthet, hogy a placebo-reszpondereket kihagyhassák a klinikai tesztekből, és a hatóanyagokat ténylegesen olyan pácienseken próbálják ki, akiknél az aktív gyógyszerek jelenthetik a legjobb megoldást. A placebóra adott reakció ismerete, ahogy a cikk elején említésre került, a mindennapi ellátás során is hasznos lehet. „Lesz egy doboz tabletta az irodámban, amelyet a placebo-reszponderek számára tartok. Azt mondom majd nekik, hogy bár ezek a kapszulák nem tartalmaznak aktív hatóanyagot, a velük egyforma genetikai jellegzetességekkel bírókon sok esetben képesek segíteni, valószínűleg azért, mert serkentik a szervezet öngyógyító mechanizmusait” – mondja Brown. A placebót támogatók táborának pozitív hozzáállása ellenére a téma továbbra is erősen megosztja az orvostársadalmat, és sokan kételkednek abban is, hogy genetikai tesztekkel ténylegesen megjósolható-e a hatás erőssége. A probléma gyökere, hogy a placebo-hatás az esetek többségében egyénenként nagyon eltérő lehet, és különbözőek a szervezetben beinduló mechanizmusok is. Kérdéses továbbá az is, hogy az orvosok hajlandóak lesznek-e egyáltalán kipróbálni a hagyományos kezeléstől eltérő módszert, ha ténylegesen beteg emberek kerülnek a kezeik közé. Ha ugyanis a placebo-terápia nem működik, az nemcsak a beteg, de az azt előíró orvos szempontjából is katasztrofális következményekkel járhat. Bizonyos esetekben, például pszichiátriai betegeknél, ugyanakkor a megfelelő, az adott betegnél ténylegesen működő gyógyszer megtalálása hasonlóan kockázatos vállalkozást jelent, így a placebo kipróbálása a megfelelő genetikai háttér megléte esetén akár bele is férhet a pakliba.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. mikej95
2014.11.16. 17:49
Én meg voltam győződve, hogy csak a beetetés adja a hatásosságát, nincsen valódi biológiai oka csak a fejben dől el. Ezek most gének a hiszékenységre? Ez megmagyarázhatja, hogy miért vesznek egyesek túlárazott, gyenge telefonokat.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. tokyofej
2014.11.17. 15:25
Oké, akkor terelem tovább: gén a hiszékenységre=vallásosság genetikailag kódolva.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Csimbee
2014.11.18. 13:15
hit <> hiszékenység
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!