iPon Cikkek

Vessel - Folyékony kihívás

Dátum | 2014. 04. 11.
Szerző | farkas.balazs
Csoport | JÁTÉK

Friss PlayStation 3-tulajdonosként még mindig próbálok kiegyezni a PSN online boltjával: sok dolog, ami megtetszik, indokolatlanul drága, de azért az eddigi tapasztalatok többnyire pozitívak. Ezekhez hozzátett egy bájos, friss megjelenés, amely egyből megnyert szerény árával: ez a Vessel, PC-n talán már ismerős, ám kissé elhallgatott cím. Ami tényleg sajnálatos.
Röviden és tömören ez egy oldalnézetes logikai platformer; ebből ma már ezer és egy létezik, hol jobbak, hol rosszabbak, de ahol ez a műfaj erősíteni tud, az nem a grafika, hanem a látványtervezés és az innovatív játékmenet. A Vessel nem esett nagykanállal egyiknek se, de mindkettőből illő mennyiségben merít, és ezt a visszafogottságot most díjaztam. Annál is inkább, mert a játék designfilozófiája maga a flow. Az ember elindítja, és azt veszi észre, hogy egyszerűen játszik. Halad. Szinte kontextus nélkül, már-már zen-jellegű egyszerűséggel. Irányítása roppant egyszerű, négy irány, ugrás, interakció. És hogy a flow második, nem pszichológiai jelentését is megpendítsem: ez a játék a folyadékok terelésével és manipulálásával fűszerezi a játékmenetet, ami a már említett szerény innovációt próbálja a játékba csempészni, viszonylagos sikerrel.
Főhősünk, M. Arkwright létrehoz egy folyékony segítőtársat, amelynek neve Fluro, és ezt a vízelementál / vízgólem jellegű kreálmányt egyszerű munkafolyamatokra tanítja. Csakhogy ez a furcsaság megszökik (több is van belőle), és elkezdi piszkálni az addig olajozottan működő gépezeteket. Néha ezzel segít, de néha bonyodalmat okoz.
A játékmenet egy részében tehát nem csak arra kell figyelnünk, hogy játékosként milyen feladatokat oldunk meg, hanem arra is, hogy ezek a vízmukik éppen hogyan próbálják szabotálni (vagy segíteni) előrejutásunkat. Közelről megérintve ezek a Flurók szétesnek, és csak két szemgolyó meg egy tócsa marad utánuk. Ez egy kicsit szomorkás adaléka a játéknak, de azért megmosolyogtató is.
A feladványok között különféle ajtónyitó mechanizmusokat fogunk manipulálni, amelyek néha folyadékokkal működnek (ezeket különféle helyekről önthetjük ki), és később a folyadékfegyverrel ezt tovább lehet komplikálni. A játékban mi magunk is teremthetünk új Flurókat, akiket megfelelő útra terelgetve oldhatjuk meg a feladatokat. A Vessel világában a cél helyreállítani a nagy gépezet minden kis hibáját. Pazar steampunk-díszletek között tesszük ezt: rézszínű tekerentyűk, pumpák és fogaskerekek pörögnek folyamatosan, az árnyékba vesző elegáns parallax-effektusnak nagyon csinos 2.5D-s kinézete van, az animáció egyszerű, de élettel teli. A játékon érződik a mérnöki-művészi precizitás, nem akad meg, nincsenek kínos beragadások, rosszul szerkesztett, kiegyensúlyozatlan részek: látjuk az egész gépezetet, hogyan működik, honnan hová tartunk. A Vessel egy szerény koncepció, csiszolt végeredménnyel. Flow, na.
Talán a folyadékok modellezése miatt lehetne egyedül kifogásom, mert igazából apró gömbökről van szó, de ha a kinézetük nem is, legalább a fizikájuk a helyén van; az viszont bámulatosan életszerű. Elmondhatatlan élvezet játszadozni a vízzel (és a lávával), még úgy is, hogy az ember nem a feladatot oldja meg éppen. A fények-árnyékok is rendkívül hangulatosak, és ehhez hozzájárul az elektronikus, sejtelmes ambient zene is, ami tökéletesen passzol ehhez a steampunk-univerzumhoz.
Ilyen tehát a Strange Loop Games trükkös és csinos oldalnézetes játéka, amely egyszerre idézi fel a régi klasszikusokat, egészen az Another Worldig visszanyúlóan, de benne van minden, ami huszonegyedik századivá is teszi. A legfontosabb viszont az, hogy jól átgondolt és kiforrott munka, nem egy fércmű. Gyorsan, azonnal fogyasztható, de az agyunk fogaskerekeit is finoman megmozgatja. Története, narratívája kicsit minimalista, de az ilyen játékokat nem is ezért játsszuk: arra vágyunk, hogy kikapcsolódjunk, hogy ebben a kikapcsolódásban legyen némi gondolkodás és műkedvelés is.
A Vessel végül is ennyi. Egy baráti árú logikai platformer, mely egy kedvetlen hétvégén jól elszórakoztat. Nem egy Heart of the Darkness, nem egy Oddworld-cím, nem is egy LIMBO, de délcegen odaáll melléjük, és úgy tűnik, nincs mélységes szégyellnivalója. Ha ez a játék a fejlesztőcsapat ugródeszkája, nem sajnáltam tőlük a pénzt, ugorjanak nagyobbra. Platform: PC, Mac, PS3 Tesztplatform: PS3 Értékelés: 8/10
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!