iPon Cikkek

Virginia - Álmomban álmodtam

Dátum | 2016. 09. 29.
Szerző | villanyi.gergo
Csoport | JÁTÉK

1992 mozgalmas év volt. A Hidegháború hivatalosan is lezárult, Barcelonában olimpiai játékokat rendeztek, új államok jöttek létre és kaptak hivatalos elismerést, a délszláv háború tovább pusztított. Egy álmos amerikai kisvárosban pedig bejelentik Lucas Fairfax, a tini korú kisfiú eltűnését. Az első meglepő furcsaság, hogy az ügy az FBI-hoz kerül, a körülmények pedig enyhén szólva is zavarba ejtőek. Soha jobb alkalom, hogy az ügynökség fiatal tehetségét, Anne Tarvert állítsák rá az ügyre, aki még társat is kap a feladathoz. Elkezdődik a nyomozás, ahol hamar kiderül, nemcsak a szálak gubancolódtak össze, de a háttérben is félelmetes erők szövik terveiket.
„Egy furcsa álommal kezdődött. Vártak rám, sokan, de az egész olyan megrendezett, olyan élettelen volt. Amikor beléptem taps zúgott fel, de mozdulni sem tudtam, a taps pedig csak tovább robajlott, mintha soha nem akarna véget érni. És ott volt az az ajtó, ami mögül szembántóan vörös fény szűrődött ki. Elindultam felé, de sosem értem már oda, mert felébredtem. Sebaj, a legrosszabb rész legalább kimaradt. Amikor magamat látom az ágyon fekve, kiszolgáltatva, védtelenül. Olyan gyenge és elesett az a törékeny test a párnába fúrt fejjel, a félig lelógó paplannal együtt. Tudom, hogy történni fog valami, és nem leszek képes megállítani. Az ajtó elérhetetlen marad, a vörös fény pulzálni kezd, a képek pedig egyre furcsábbak és egyre kevesebb értelmet tudok kihámozni belőlük. Üzenni akarnak valamit? Vagy egyszerűen csak kezdek megőrülni… ?” Amerikai kisváros, furcsa eltűnés, még furcsább álmok, nyomozás, FBI. A legtöbbeknek erről a Twin Peaks fog beugrani, esetleg a hasonlóan híres Fargo. Néhol misztikus, máskor pedig szürreális történések borzolják az idegeinket, miközben a nyomozás halad, a nyomok gyűlnek, de a rejtély mégsem akar megoldódni. A felszín a valóság, a tudatunk rendezett, logikus világa, az összes többi pedig a tudattalan mélyéről feltörő szimbólumok és jelentések áradata, ami összezavar és túl félelmetes ahhoz, hogy ne akarjuk minél gyorsabban újra elfojtani. Kevés a magyarázat, az események pedig csak pörögnek, fogynak a hét napjai és egyre inkább olyan érzés kerít minket a hatalmába, hogy csak sodródunk az árral, de a miértek nemhogy fogynának, egyre csak gyűlnek.
A játékot nem túlzás séta szimulátornak nevezni. A helyszínek, az interakció pontjai és a haladás mind előre meg van tervezve. Tévedni nem tudunk, igaz felfedezni se nagyon. Olyan ez, mintha egy interaktív történetbe csöppentünk volna, ahol – kis túlzással – gombnyomásra pörög tovább a cselekmény és a helyszínváltás. Kinézetre festményszerű, kissé szögletes, de részletgazdag és hangulatos a Virginia világa. Nemcsak a tájak, de a helyszínek és a szobák is. Filmszerű vágásokkal haladunk előre, vagyis a folyosóról átkerülünk a lépcsőházba, onnan pedig a szoba ajtaja elé, ahova elindultunk. Ez kezdetben meglehetősen fura, de attól még jól működik. A készítők egyszerre akarták folyamatossá és unalmas közjátékoktól mentessé tenni a történet folyását, és ez egész jól sikerült nekik. Az első pár „teleportálás” után pedig megszokjuk, hogy egy „filmbe” csöppentünk. Az egész koncepció csak ott kezd el sántítani kicsit, hogy amíg nem találjuk meg a továbbvezető eseményt/tárgyat, addig keresgélünk mindenütt. Leggyakrabban egyértelmű a továbbhaladás, de pár helyen eltartott egy kis ideig, míg tovább gördültek az események. A társunkkal kapcsolatban is feltűnnek apróságok, de kinek van igaza vajon? A fiú eltűnése csak egy ürügy, a nyomozás csak látszat, és ez az egész egy teszt? A feszültség folyamatos, a kérdések pedig értetlenségbe csapnak át, a szereplők, a megmagyarázatlan kérdések pedig egyre csak feszítik a húrt.
„Az ajtókat bedeszkázzák, az égen a csillagok olyan sebességgel mozognak, mint vihar idején a felhők, az autópálya pedig üres és sötét. Nagyon sötét. Egyre kevésbé értem az álmaimat, néhol pedig egyenesen ijesztőek. De mi lehet az ajtó mögött, és miért olyan fontos ez?” A játék zenéje nagyon szép, Lyndon Holland tehetségét dicséri, és a Prágai Filharmonikusok segítségével rögzítették a felvételeket a híres Smecky Music Studióban, ahol többek között a Lost Highway és a Mulholland Drive zenéi is készültek. Ez nemcsak azért lényeges, mert igényes és hangulatos művekről van szó, hanem azért is, mert a játék olyan, mint egy némafilm. Vagyis párbeszéd egyáltalán nincs a Virginiában. A testbeszéd, a mozdulatok, a különféle iratok, dokumentumok és maga a kontextus által nyernek értelmet a történet mozaikjai.
„Egy folyosón sétálok, de a falon levő képek üresek. A papírlapok a hírfalon tiszta fehérek. A lépcsőházba jutok, és emeletről emeletre haladok lefelé, kis köröket leírva, mintha sosem fogynának el a fokok. Az alagsorban pedig alig pislákol pár égő, árnyék borítja a falakat és a sarkon túl ott van az a szoba. Az ajtónál megtorpanok, és csak ekkor látom: nincsen rajta kilincs, pedig tegnap még volt, emlékszem rá…”
Nehéz egy interaktív történetet játékként értékelni. Nemcsak azért, mert pusztán a figyelmünket kívánja a végigjátszás (vagy végigjárás), hanem azért is, mert abban amit nyújt, egyszerre nagyon jó és túlságosan egyszerű is. Olyasmi, mint egy hangos könyv, amihez még olvasni sem kell tudni, csak a nyelvet kell érteni. Az élményt, a történetet, a szép fogalmazást, a hangsúlyokat és a szereplőket pedig mind megkapjuk ugyanúgy. Kevesebb lenne, mint a papír illatú, kézbe fogható betűhalmaz és keményborító, amit mondjuk pár évente újra és újra előveszünk? Korántsem. A legjobban talán akkor járunk, ha azt mondjuk, hogy más élményt ad, és nem a megszokottat. Érdekes dolgokkal kísérletezik a Variable State fejlesztőcsapata. Azok, akik örömmel – vagy épp rajongással – követték David Lynch munkásságát, értően fognak hümmögni a játékot látva. A többiek pedig kérdő tekintettel, néhol a fejüket rázva merednek a monitorra, azon merengve, hogy mi is történik. Nincs szájbarágás, és még igazi válasz sem. A rövid kis történet beszippant és nem ereszt. A kérdés már csak az, hogy a végére járunk–e a rejtélynek?
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

6. magerg
2016.09.29. 09:35
Megint egy "majd megnézem a Youtube-on" alkotás.
Pedig nem lehetetlen a történetmesélést összeegyeztetni a lebilincselő játékmenettel...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Meteoreso
2016.09.30. 10:25
Én egy büdös szót nem értettem a játkból, nálam maradt összefüggéstelen jelenetek sora...
Olyan az egész mint valami demenciás naplója.
Annyira nem lehetetlen történetmeséléssel lebilincselni hogy a firewatchból film is készül, ami ott viszi a hátán a történetet az itt meg sem jelenik az pedig a szinkronszínészek tehetsége ugye,..
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. mikej95
2016.09.30. 14:49
Én már elkövettem azt amit magerg említett, tényleg egy nagy zagyvaság az egész, nem lehet tudni, hogy 1-1 ugrás időben mekkora volt, csak tippelni lehet (ugye filmekben a nagyobb ugrásná tesznek valami vizuális jelet arra, hogy éppen mikorra és hova kerültünk valamilyen felirat vagy a környezet formájában). Az meg aztán végképp ködös, hogy mi akar valóság lenni és mi az álom. Az pedig külön szép amikor a cellában elképzeli milyen jövő várhat rá és inkább eltolja a kollégája ellen bizonyítékkét begyűjtött LSD-t. Megintcsak tipikus esete annak amikor pár magát művésznek gondoló se az alkotáshoz, se a játéktervezéshez nem értő kis különc pénzt akar csinálni. Ilyenből 12 egy tucat, aztán eltalálhatták a zenét bármennyire. Az ilyen grafikát pedig mostanra inkább asszociálja az ember a budget nemtörődömséggel, mint a művészi döntéssel.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. svas
2016.10.03. 12:38
Én asszem nagyjából össze tudtam rakni a story-t. Vannak benne ködös foltok azért nem mondom...

Tehát adott a főhősnő akit 2 ügyre is ráállítanak kapásból amint ügynökké avanzsálják, megkeresni az eltűnt Fairfax gyereket és a saját társára is ráállítják úgymond, Maria Halperint figyleni és jelenteni róla, mint belső elhárítás meló.
Sok a jelkép amit nem egy az egyben szó szerint kell értelmezni.

Fontos a törött kulcs :
A faterja táskájában valami korrupt titok rejlik amit a főhős csaj eléget a haldokló apja kérésére, de sosem tud szabadulni a gondolattól, mi lehetett benne.Cipeli mint terhet egész életében.
A kályha :
többször visszatér a gyerek fényképei körülötte az úton, jelképezve a párhozamot a csávó eltűnése és a doboz elégetése között, mind2 olyan volt hogy valakinek jobb volt ha eltűnik a képből örökre. A fotózás egy veszélyes hobbi is lehet. Kiderül hogy az apjának valami viszonya is volt azzal a fiatal fruskával akit ő maga is környékezett.
A bölény :
egyfajta maszkuláris erőt jelképez, lehet ilyen feminista izéhozé hogy a férkiak úgy általában, lásd bárjelenet pl.
A kicsi madár: szabadság.
A társának a nyakában az anyja képe lóg, akit LSD használata miatt száműztek az FBI-tól . Tehát az közös a két nőben hogy a szüleikkel kapcsolatosan vannak lezáratlan dolgaik, pl amikor a saját apja kalapja van álmában Halpern asztalán az alagsori irodában, a nyakék helyett, ez erre utal sztem.
Az UFO-t nem értem igazán, és arra sem tér ki hogy valójában a titkos társaság miben mesterkedett, de biztos valami nagyon csúnya dolog lehet
Lehet hogy LSD-n több értelme van a story-nak...passz.

Twin Peaks, egyéb David Lynch feeling, pl Mulholland Drive (a kávézó), X-akták hatások egyben.
(alagsori iroda mint Muldernek aki LSD-t is nyomott valamelyik részben BTW)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. mikej95 svas
2016.10.03. 23:03
Mulder nem nyomott LSD-t csak Scully elhitette vele, hogy hallucinogén anyagot kap. Így valami placebo hatás által szellemi kapcsolatot létesístett a kómában lévő terroristával, aki nyomra is vezette őket, ha jól emlékszerm.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. antapeti
2016.10.04. 20:15
Szerintem zseniális. Aki a lényeget össze tudja rakni az élvezni fogja.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!