iPon Cikkek

Wargame: Airland Battle – A hidegháború folytatódik

Dátum | 2013. 06. 09.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, akinek valamiféle perverz örömet okoz, amikor a modern, valós haditechnika gépszörnyei mindent elsöprő csatákban vesznek részt egy-egy valós idejű stratégiai játékban. Az RTS-ek műfaja sajnos nem sok ilyen játékot termelt ki magából az elmúlt években, nagy hirtelen csak a nagyszerű World in Conflict és a Eugen Systems alkotása, a Wargame: European Escalation jut eszembe, mint említésre méltó példa. Utóbbi kellemes fogadtatásban részesült mind a kritikusok, mind a játékosok oldaláról, így nem meglepő, hogy a fejlesztők egy újabb részt is kiadtak belőle, immár Airland Battle alcímmel. A játék még több egységet, még hatalmasabb térképeket, kiváló többjátékos élményt, valamint egy újfajta singleplayer lehetőséget kínált, így semmiképpen sem szerettünk volna lemaradni róla. A bétában szerzett tapasztalataink, valamint a végleges verzióval eltöltött órák után elmondhatjuk, hogy bár kissé még mindig csiszolatlan gyémánt jelleget ölt a program, semmiképpen sem szabad egy legyintéssel elintézni.

A Wargame széria legújabb része a hidegháború utolsó éveibe vezényel el bennünket, amikor a Varsói-szerződés országai (Pact) és a szövetségesek (NATO) néztek farkasszemet egymással Európa területén. Ám az Airland Battle ezen a ponton kissé újraírja a történelmet, ugyanis most nem omlik össze a Varsói-szerződés, hanem éppen ellenkezőleg, tagjai támadást indítanak a NATO ellen. A játék összesen 12 nemzet több mint 800 egységét vonultatja fel, közöttük szinte minden fontos típust az 1960-80-as érából. Bár a program nem törekszik szimulátorszerű részletességre, a fejlesztők nagyon jó munkát végeztek a katonák, tankok, járművek, helikopterek és repülőgépek lemodellezésével, hiszen mindegyikük hatékonyságát számos attribútum befolyásolja. Ezeket bármikor megtekintheti a játékos a főmenüből elérhető Armory menüpontban. Ajánlott alaposan tanulmányozni az egységeket, ugyanis nekünk magunknak kell összeválogatni belőlük a saját csapatunkat, melyet a harcok során használni fogunk. Akárcsak a European Escalationben, úgy az új Wargame játékban is egy úgynevezett deck-et (paklit) kell összeállítanunk, melyben mi döntjük el, hogy melyik típusú katonából, harci járműből hány darab található. Vannak persze előre elkészített sablonok, ám sokkal használhatóbb egy testreszabott darab. A saját paklinkat természetesen el is menthetjük, és később bármikor előhívhatjuk, így megtehetjük azt is, hogy minden országhoz különböző feladatokra szabott különítményt rakunk össze. Összességében elmondhatjuk, hogy nagyon jól, és egyszerűen használható az új Wargame-ben lévő csapatmenedzselés, mi csak azt sajnáltuk, hogy a Pact oldalán fele annyi ország szerepelt, mint a szövetségeseknél. Milyen szép lett volna a magyar hadosztályokat irányítani a csatában. No meg a vízi egységek mellőzéséért is jár egy alapos dorgálás a fejlesztőknek, nem kellene megvárni velük a harmadik részt.
A csapatépítő tréninget letudva már nyugodtan belevethetjük magunkat akár egy singleplayer, akár egy multis játékba. Mivel a csaták menete mindkettőnél hasonló, lássuk mit kell általánosságban tudni róluk. Az összecsapások minden esetben hatalmas térképeken játszódnak, még a legkisebb 1v1-es helyszínek is olyan nagyok, hogy percekig is eltart, amíg egy tank az egyik sarkából átér a másikba. Az egyes területek különböző régiókra vannak felosztva, melyeket el kell foglalnunk ahhoz, hogy utánpótlás pontokat gyűjtsünk. Ezek szükségesek ahhoz, hogy a paklikban lévő egységeket bevethessük a harcban. A dolgot az teszi érdekessé, hogy az egyes területek más-más pont hozammal rendelkeznek, plusz csak néhány olyan van, amelyiken utánpótlás vonal vezet keresztül. A dilemma tehát adott, azt a területet foglaljuk el, ami másodpercenként 4 pontot ad, vagy azt, amelyik bár csak 1-et hoz a konyhára, ám tartozik hozzá egy légi folyosó, ahonnan érkezhetnek a vadászgépek és a bombázók? Figyelembe kell venni a természeti adottságokat is, hiszen például a szántóföldeken keresztül még a tankok is csak lassan haladhatnak, a közúton viszont mindenki gyorsabban el tud jutni egyik helyről a másikba, így ajánlott inkább ott közlekedni (erre külön parancs van). Tovább bővítik a taktikai lehetőségeinket az erdők, amik elrejtik és megvédik az egységeket, vagy a pályán lévő épületek, melyeket elfoglalhatnak a gyalogosaink. Ember legyen a talpán, aki onnan könnyen ki tudja füstölni őket. Beszélhetnénk még az egységek lőszer és üzemanyag igényéről, a morálról, a gépek alkatrészeinek meghibásodásáról, melyek mind-mind figyelembe veendő tényezők, és amikre oda kell figyelnünk egy támadás során. Minden apróságot lehetetlen lenne egy cikk keretében felsorolni, így csak annyit mondanánk, az aprólékos játékmenet miatt a taktikai-stratégiai játékok szerelmesei bizonyára meg lesznek elégedve a programmal. A hozzám hasonló légierő bolondok pedig örülhetnek, mert a European Escalationből hiányzó vadászgépek most végre komoly szerepet töltenek be.

A csaták menete után érdemes beszélni kicsit az egyjátékos módról és a multiról is. Előbbi ezúttal nem csak egymás után következő küldetések sorozata, hanem egy dinamikus hadjárat, mely bár nem egyedülálló dolog a játéktörténelemben, azért nem túl gyakori elem. Külön dicséret illeti a fejlesztőket, hogy próbáltak valami újat mutatni. A dolog lényege, hogy minden hadjáratban van egy végső cél, amiért dolgozunk, ám azt nem szabják meg (vagy csak nagyon ritkán), hogy melyik csapatunkkal, melyik pályán melyik feladatot hajtsuk végre ennek eléréséhez. Tőlünk függ, hogy hova vezényeljük a hadosztályunkat, kit támadunk meg, vagy épp melyik terület ellen intézünk nukleáris csapást. Ám minden döntésünknek van valamilyen következménye, ami befolyásolja mind a saját, mind az ellenség helyzetét, lehetőségeit. Ha például elfoglalunk egy kikötővel rendelkező várost, akkor onnantól kezdve ott partra szállhatnak az alakulataink. Vagy azt is megtehetjük bizonyos pontokon, hogy egyik szövetségesünket utasítjuk csapatainak átcsoportosítására. Igaz, hogy így az egyik terület megerősödik, ám lehet, hogy a következő körben kapjuk a jelentést, miszerint szövetségesünk városa elesett, mert nem volt elég hadosztály a régióban. Azt pedig nem szabad elfelejteni, hogy az elveszített egységeknek örökre búcsút mondhatunk, ugyanis a hadjárat végéig minden végleges, a halál permanens. Ez a fajta dinamikusság sokkal élvezetesebbé teszi a hadjáratot, mintha csak szimpla küldetéseket oldanánk meg, de sajnos nem működik tökéletesen. Bár elég nagy szabadságot kapunk a játékmódban, sok minden mégis előre meghatározott, szkriptelt módon zajlik. Számos olyan esemény van, melyek mindenképpen megtörténnek, akármit is csinálunk. Hiányzik egy komoly mesterséges intelligencia a háttérből, ami megkeveri időnként a lapokat. Ezt a hiányosságot kiküszöbölhetjük, ha egy másik játékost is meghívunk a hadjáratmódba, ugyanis erre is lehetőségünk van. Így még élvezetesebb az egész, bár azt figyelembe kell vennie mindkét oldalnak, hogy a legtöbb csatában előre meghatározott módon egyik fél előnyből, míg a másik hátrányból indul (attól függően, hogy milyen nehézségű a kampány).
Bár a single mód összességében jól működik, úgy érezzük, hogy elődjéhez hasonlóan az Airland Battle-nek is inkább a multi a lelke, minden más csak körítés. Itt igazán nagy szerepet kapnak az általunk összeállított paklik, egy gyenge csapattal ugyanis esélyünk sincs egy rutinos játékos ellen. Ami a játéklehetőségeket illeti, 1v1-től kezdve egészen 4v4-es játszmákat is indíthatunk, vagy becsatlakozhatunk azokra a speciális szerverekre, amelyeken monumentális 10v10-es csaták folynak. Utóbbiakon az ember csak kapkodja a fejét a rengeteg résztvevő egység, a folyamatos robbantgatás és a hatalmas csatatér láttán. Ha már szóba kerültek a csataterek, a pályák számára nem lehet panaszunk, hiszen körülbelül egy tucat különböző térkép került be a játékba. A játékmódok esetében viszont már támadt egy kis hiányérzetünk, ugyanis jelenleg csak három szerepel a programban, melyek ráadásul alapvetően nagyon hasonlóak. A Destruction, Siege és Economy lehetőségekben is egy adott pontszám elérése a cél, csak épp más-más módon számolja a játék a pontokat, illetve eltérő a kiindulási pont. Az első Wargame-ben szereplő Conquest mód ezúttal nem kapott helyet a multiban, bár erre a későbbiekben még számíthatunk, ugyanis az előző résznél is egy ingyenes DLC-ként kapták meg a játékosok. A kissé szegényes felhozatal ellenére a multi hatalmas móka, mely komoly csapatmunkát, taktikus játékmenetet, és az egységeink pontos ismeretét követeli meg. Enélkül szinte lehetetlen kiharcolni a győzelmet. Szerencsére nem nehéz ilyen felfogású társakat találni, ugyanis már most is elég sokan játsszák az Airland Battle-t, így könnyen lehet szervereket találni.

Az eddig elmondottak grafikai megjelenítéséről az Eugen Systems saját fejlesztésű IRISZOOM motorjának legújabb verziója gondoskodik, amelynek segítségével egy pillanat alatt válthatunk a madártávlatú és a szuperközeli nézet között. Mindezt egészen kellemes, ha nem is kiváló részletesség mellett tehetjük meg. Az egyes járművek kidolgozása elég jól sikerült, minden modell úgy néz ki, ahogy a valóságban, ráadásul a robbanások és különböző effektek is elfogadhatóak. A környezet megjelenítése sem okoz csalódást, bár a háttérként szolgáló hegységek és az égbolt kicsi kidolgozatlannak, és gyakran szemcsésnek tűnik. Látszik, hogy ezek csak egyszerű képek, nem részletes 3D modellek. Természetesen ezt az esetek nagy részében nem fogjuk látni, hiszen a legtöbbször a magasból szemléljük az eseményeket, ahonnan még az egységeket sem látni nagyon, csak a kis lebegő címkéket vezényeljük jobbra-balra. A hangzás inkább átlagos, mint kiváló, de vérezni azért nem fog tőle a fülünk, hiszen a hangeffektek és a háttérzenék is megfelelőek, a stílushoz illőek lettek. Komolyabb szinkron nincs a játékban, de azt érdemes megjegyezni, hogy minden ország egysége a saját nyelvén szólal meg. Még egy pont az élethűségnek.

A Wargame: Airland Battle valószínűleg nem lesz egy kirobbanó üzleti siker, hiszen egy kis stúdió, keveset reklámozott alkotásáról van szó, de a multis stratégiai játékok rajongói bizonyára meg lesznek elégedve vele. Modern haditechnikás fronton jelenleg nem igazán van konkurenciája, így mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hiszen egy kellően összetett, komolyabb hibával nem rendelkező alkotásról van szó. Bízunk benne, hogy akárcsak elődjét, a fejlesztők ezt is támogatni fogják a jövőben, és sorra érkeznek hozzá az ingyenes DLC-k.

Platformok: PC
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

6. noPublicFG
2013.06.09. 16:22
Már is érdekel a dolog. Az elődjét valamiért kihagytam, oda se neki !
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. AgeOfVampi...
2013.06.09. 21:07
Nem lehet rossz De nekem lenne 1 még perverzebb örömöm: oldschool bázis építgetős modernkori rts...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Vazzee
2013.06.09. 22:22
Act of War, pl, de volt ennel egy sokkla realisztikusabb is, csak meg nem talaltam meg. Vmikor 2006 elotti a jatek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Vardar
2013.06.10. 07:22
Multira tényleg jó, de a single... az valami katasztrófa
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. meszes Vazze...
2013.06.10. 07:33
World in Conflict?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. ThompsoN
2013.06.10. 17:59
Nem tűnik rossznak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!