iPon Cikkek

Warlock 2 – The Exiled

Dátum | 2014. 05. 19.
Szerző | Leon121
Csoport | JÁTÉK

A 2012-es Warlock: Master of Arcane ugyan nem hagyott mély nyomot a szaksajtóban, annyi bevételt tudott hozni a kiadó Paradoxnak (és a kacifántos nevű fejlesztőinek, az 1C:Ino-Co Plus-nak), hogy megérje folytatást készíteni hozzá. A „folytatás” szót már érdemes is rögtön idézőjelbe rakni, ugyanis amit itt pluszban kapunk, az inkább csak egy nagyra nőtt DLC. De ne szaladjunk ennyire előre! A Warlock 2 egy 4X játék, afféle varázslós fantasy körítéssel tálalva. Ha valakinek a Master of Magic neve ugrik be, akkor már jó felé kezdett el kapiskálni. A játék során egy varázslót, és rajta keresztül egy egész birodalmat irányítunk, miközben felfedezünk, terjeszkedünk, fejlesztünk, és más birodalmakkal (varázslókkal) küzdünk. A céljaink eléréséhez városokat alapíthatunk, csapatokat toborozhatunk, tábornokokat fogadhatunk fel és szerelhetünk fel vásárolt tárgyakkal, valamint természetesen űzhetjük a mágiát.
Birodalmunk gazdasága három erőforrásra épül: manna, élelem, pénz. Az egységeink és tábornokaink más-más ütemben fogyasztják, a városok egyes épületei pedig termelik ezeket. Manna a varázslatok elsütéséhez is szükséges, élelem pedig a városaink növekedéséhez. Ez utóbbi azért fontos, mert csak a növekedési szintek lépésekor tudunk új épületet építeni, ami így szokatlan módon nem is kerül külön pénzbe – viszont az épületeknek ezután folyamatos fenntartási költsége lehet. Az sem mindegy, melyik épületet a térképen hová rakjuk le, a terep ugyanis erősen befolyásolni tudja a rajta felhúzott létesítmények hatékonyságát. Az élőholt mágiával átitatott, mocsaras területen például kevesebb élelem nő, viszont több mágikus energiát lehet kinyerni onnan; lávás területen az épületek fenntartási költsége nő, cserébe... nos, cserébe nem kapunk semmit, szóval lávára ne építkezzetek, ha van máshol is hely! Sokat lehet ügyeskedni a területi adottságokkal, ráadásul nagy hatalmú varázslóhoz méltóan még terraformáló varázslatokat is elsüthetünk – nincs is jobb annál, mint mikor a homoksivatagot termőfölddé alakítjuk a farmjaink alatt. Emellett a világban elszórva speciális erőforrásokat is találhatunk, amikre különleges épületeket építhetünk, ráadásul sokszor választás elé vagyunk állítva: a talált ezüstre építhetünk bányát, amivel sok-sok pénzre tehetünk szert, vagy kovácsműhelyt, amivel az egységeink számára készíthetünk erősebb páncélt. Ez utóbbi lehetőség megvalósulása is megér egy kis kitérőt: egy-egy speciális épületet felhúzva a megfelelő típusú egységeknél (pl. vértek esetében harcosoknál) megjelenik egy opció, amit aktiválva némi pénzért cserébe felszerelhetjük őket a különleges felszereléssel. Ebből csak korlátozott mennyiség áll rendelkezésre, így nem lehet mindenkinek adni belőle.
Az erősebb egységek toborzásához fejlettebb épületekre lesz szükségünk, ezekhez egy sajnos meglehetősen nehezen átlátható építkezési fán előírt követelményeket kell teljesítenünk (fel kell építeni a megelőző épületeket is). Az sem mindegy, hogy milyen faj városának területére építkezünk, ugyanis más fajok városát elfoglalva más egységeket hívhatunk háborúba. Ha pedig nincsen szükségünk teljes értékű városra, akkor átalakíthatjuk „szabad várossá”, vagy egy-egy istennek szentelt településsé az adott várost. Ilyenkor nem építhetünk épületeket és nem gyárthatunk egységeket a város területén, cserébe fenntartani sem kell, csak pénzt, vagy az adott istentől függő egyéb erőforrást termel számunkra. De ami a legfontosabb: az ilyen városok nem tartoznak a teljes értékű városaink közé, ezek száma ugyanis korlátozva van. Ha ezt a korlátot átlépjük, a túlnépesedés miatt nőni fog az elégedetlenség, a magas elégedetlenség pedig mindenféle kellemetlen mellékhatással, lázadással, stb. járhat.
Az időnk nagy részében tehát városokkal terítjük be a térképet, egységeket gyártunk, és persze varázsolunk. A varázslatoknak a mannaköltség mellett varázslási idejük is van, ami néha akár több kör is lehet, ha mondjuk egy összetettebb terraformálást próbálunk elsütni. A rendelkezésre álló varázslatokat pedig egy kutatási fán tudjuk kifejleszteni, ami a hagyományos 4X játékokban megszokott, komplett gazdaságot befolyásolni képes tudományos/kutatási fát helyettesíti. Ez egy szakaszokra osztott, több oldalas könyvben jelenik meg, ahol az újabb szakaszokhoz a megelőző oldalról meghatározott mennyiségű varázslatot ki kell kutatnunk. Kifejleszthetünk ugyan néhány passzív jellegű képességet is, de ezek inkább a kivételt képezik, többségében aktív, elsütést igénylő varázslatokat találhatunk itt. A világban természetesen nem vagyunk egyedül. A semleges lények és városok mellett más varázslókkal is találkozni fogunk, akikkel nagyon egyszerű diplomáciai kapcsolatokat is ápolhatunk, kereskedhetünk, szövetséget köthetünk, vagy egész egyszerűen a földbe tiporhatjuk őket. A világban mászkálva időnként egy-egy küldetést is kaphatunk, ahol néha még döntési lehetőségünk is van: például ha vámpírok akarnak megtámadni minket, beáldozhatunk a népességből, hogy "békében" elmenjenek, fizethetünk nekik vagy le is próbálhatjuk győzni őket. Elég egyszerű küldetések ezek és sokat nem is adnak sajnos az élményhez. A küldetések mellett még egy minimális szerepjáték-élményt ad a seregek szintlépése, és az ilyenkor választható különleges képességek (perkek) rendszere, amivel kicsit jobban személyre szabhatjuk egyes csapatainkat.
Az eddig leírtak nagyjából az első részben is így voltak. Amivel a második rész kicsit többet ad, az egyrészt néhány új faj, valamivel szebb grafika, és az Exiled mód. Ez utóbbi egy történettel kicsit feszesebb keretbe foglalt játékmód, ahol kisebb sziget-világokon keresztülhaladva kell megtalálnunk és elintéznünk egy főmágust (bár egyéb győzelmi opciókat is bekapcsolhatunk). A normál játékmódtól leginkább ezekben a kis világokban különbözik ez a mód, ugyanis egy-egy teleportkapun átjutva sosem tudhatjuk, milyen típusú világba érkezünk. Vizes, lávás, fagyos, erdős? Másrészt a mód különlegessége, hogy a játék folyamán később is állandóan támadnak az egyre erősödő semleges lények. Ha védtelenül hagyjuk a városunkat, könnyen el is veszíthetjük. A Warlock 2 tesztelését ezzel a játékmóddal kezdtem – és milyen rosszul tettem! Az Exiled-mód ugyanis kifejezetten idegesítő. A seregek mozgatása roppant körülményes, a sok-sok teleportkapun keresztülvinni mindenkit, észben tartani melyik kapu melyik mini-világra visz, és melyik világon éppen mi is folyik, miközben egyre erősödő semleges seregek ostromolnak... roppant fárasztó volt. A hagyományos játékmód, a nagyobb, egybefüggő világokkal sokkal élvezetesebb és átláthatóbb, így részemről az egész Exiled-módot akár ki is hagyhatták volna.
A Warlock 2 másrészről is hagy még kívánni valót maga után, bár többnyire csak kisebb dolgokba lehet belekötni. Lehetne például összetettebb a diplomácia, több lehetőséggel. Az MI-re is ráférne egy alaposabb ráncfelvarrás, nálam elég sok furcsaságot produkált – szinte áthatolhatatlan akadályt képezett számára egy folyó, aztán megtámadott 1-2 alap szintű egységgel, majd békét ajánlott, aztán szövetséget, majd megint megtámadott... Az építési fa lehetne sokkal átláthatóbb, kisebb ikonokkal, de jobban összerakva. Ezek azonban inkább bosszantó dolgok, a játékélményt sokkal jobban zavarja, hogy a Warlock 2 legnagyobb kihívását a semleges lények jelentik, ráadásul sokszor elég bénán jönnek ki az ütközetek. A legvéresebb csatákat egy-egy szúnyogsereggel, vagy nagyra nőtt teknőssel vívtam, amihez képest egy vérfarkas vagy ogre eltörpült (még normál módban is, az Exiled fura mesterséges erősítésével még inkább). A kezelés se a legjobb, főleg a térképen való mozgásnál, de a csatáknál is produkált fura hibákat a program. Kissé zavaró volt a grafikai megjelenítés is, a térkép ugyanis egyszerűen túlzsúfolt. Sokszor nehéz kivenni, hol milyen egység van, vagy milyen terepen áll éppen. Grafikailag nem kimondottan csúnya a program, de az ilyen stílusbeli hibák akadályozzák a játékost. A hangokkal nincs ilyen probléma, bár azt nem értem, miért kellett vajon szinkronizálni a kilépésre rákérdező menüpontot, ilyet emlékeim szerint még sehol nem tapasztaltam... de ez legyen a legnagyobb bajom.
A fenti, nem kevés hibával együtt azonban a Warlock 2 mégis szerethető program. Rengeteg minden történik benne: harcok, fejlesztések, erőforrások kezelése, küldetések, építkezés, birodalom-menedzselés, többfrontos háborúk... Ha az ember kicsit belerázódik, akkor minden hibája ellenére nagyon könnyű órákat tölteni előtte, képes folyamatosan lekötni az embert. Ebből a szempontból tehát jól hozza a 4X műfaj sajátosságait. Ha nagyon ínséges időket élnénk, akkor minden további nélkül tudnám ajánlani a játékot annak ellenére, hogy szinte semmi újítást nem hoz az előző részhez képest. Mostanában azonban megjelent néhány jól sikerült cím a műfajban, mint a nemrég bemutatott Age of Wonders 3, vagy a kicsivel régebbi Fallen Enchantress: Legendary Heroes, amik a maguk nemében mindketten átgondoltabb alkotások. Így a Warlock 2-t csak a műfaj nagy rajongóinak tudom igazán ajánlani.
Platform: PC
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

5. KatonaKM
2014.05.19. 13:53
Szeretem az ilyen játékokat. Sajnos a Heroes a negyedik résztől egyszerűen szar, bárki is fog neki a következő epizódnak..Kellene végre egy HM&M trónörökös két dimenzióban, ahogy kell.
A leírt pozitívumok fényében cseppet kevés a 65%
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Leon121
2014.05.19. 15:38
Ennek nem sok köze van a Heroes-hoz, egészen más koncepciójú az egész. Akkor már inkább a cikkben is említett Masters of Magic, vagy, ha ismertebb nevet keresnék, akkor Civilization, csak fantasy-ben.

A 65% a pontozásunk szerint középszerű játéknak számít. Sajnos hiába az alapvető pozitívumok, ha sok kis apróságba folyton beleakad a játékos. Ráadásul az előző részhez képest szinte semmit nem változott, ami szintén von le az értékéből.

Azért ha szereted az ilyen játékokat, akkor rosszul nem jársz vele, csak éppen vannak nála jobbak is. Személy szerint én a Fallen Enchantress: Legendary Heroes-t ajánlom.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. KatonaKM Leon1...
2014.05.19. 16:16
Nem, nem, nem. Nem fogok kötözködni, de tulajdonképpen miért von le az értékéből, ha az előző részhez nem képest nem változott semmi?
Aki a második résszel találkozik először, a játékélményét nem rontja.
.
Nézd, mivel a 3D már szinte egyeduralkodó a stratégiai játékoknál, minden, ami hős-mágus-2d-várépítős-kószálda, az nekem már HM&M3 )
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. otherl
2014.05.19. 17:28
Szerintem nem olyan vészes azért az exile mód, bár én is jobban szeretem a simát, plusz hagytak ki ziccereket is. Sokkal kisebb a jelentősége a portáloknak, és a világok típusának mint kéne. Mekkora lett volna már, ha a portálrendszer másik oldaláról induló inváziós sereget kellet volna feltartani?

Akinek megvan az első rész, az is tehet vele egy próbát, mert bár nem sok dolog változott, de rengeteg dolog a helyére került a játékmechanikában. Viszont a stílus igazi rákfenéjét jelentő végjátékot itt se sikerült jól megoldani (mondjuk szinte sehol a 4X játékoknál).

Ami viszont szomorú, hogy sokkal szórakoztatóbb lett ez, mint az Age of Wonders 3 (főként a korszakokkal változatosabb egységek miatt).
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. tamaspolga...
2014.05.20. 13:10
ez is egy tipikusan paradox játéknak tűnik, amikor indul, fapad, de utána dlc-kkel szépen felhúzzák.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!