iPon Cikkek

White Night – Ca fait mal…

Dátum | 2015. 03. 27.
Szerző | Magrathea
Csoport | JÁTÉK

Egy újabb túlélő horror írta fel magát az elmúlt néhány év egyre terebélyesedő listájára. Hogy hoz-e új színfoltot a palettára? Azt egészen biztosan nem, hiszen egy fekete-fehér darabról van szó, ami úgy döntött, hogy szó szerint hozza a film noirt. A műfaj minden stílusjegyét magán viseli, a hangulattól a narráción át a szereplőkig: van egy detektívünk, egy halálesetünk és egy domináns női karakter is feltűnik, aki egyszerre angyali és végzetes. Selena ellenállhatatlan főszereplőnk, a nyomozó számára, még úgy is, hogy az tökéletesen tisztában van azzal, hogy nagy valószínűséggel a halál vár rá, ha követi a nő különös és túlvilági látomását. Látomás alatt pedig magát Selenát értem, hisz a bájos és varázslatos hangú jazz énekesnő már rég halott, mi pedig a szellemét követjük, mint fényesen ragyogó lámpást a sűrű fekete éjszakában. A történet szerint a mi mélabús hősünk egy isten háta mögötti helyen autóbalesetet szenved és súlyosan meg is sérül, így nincs más választása, mint segítség után nézni a közelben. A kietlen környéken nem talál mást, csak egy elhagyottnak tűnő öreg kúriát, aminek hiába kopogtat az ajtaján, nem jön válasz… Magyarán szólva a horror történetek felütéseinek legősibbjével nyit a White Night. Első feladatunk, hogy bejussunk a házba, ami aztán nem is ereszt minket, amíg fel nem göngyölítjük szomorú és vérfagyasztó történetét, és az ott történt gyilkosságot vagy gyilkosságokat(?).
Mivel a játék leginkább a műfaji klasszikusokat próbálja idézni, így játékmenetében sem hoz túl sok újdonságot a francia OSome stúdió alkotása. Hasonlóan kell elképzelni, mint a régi Resident Evil-öket: fix kameranézet, szobáról szobára mászkálunk, tárgyakat szedünk fel és használunk, hogy tovább jussunk a következő helyszínre. Itt a lőszer helyett a gyufákat kell beosztani, amikből egyszerre 12 lehet nálunk. Ha ugyanis fényforrás nélkül maradunk a sötétben, pár másodperc alatt megőrülünk, és már tölthetjük is vissza a legutóbbi mentett állásunkat. Persze nem a kátrányos sötétség az, amitől ami detektívünk igazán tart, hanem a benne lakozó „démonok”. A játék nem tart minket túl sokáig bizonytalanságban, hamar bedobja ellenünk a szellemeket, amikből aztán jó sok lesz.
A sötétben ólálkodó jelenéseket nem tudjuk legyőzni, a kis gyufánk halovány világa nem riasztja el őket, kizárólag a lámpák biztos és erős fénye árt nekik és oszlatja el a torz manifesztációkat. Lámpát azonban nem hordhatunk magunknál, a ház mozdíthatatlan fényforrásait kell hasznosítanunk. A hangok és a zene nagyon sokat adnak a hangulathoz, a feszültségérzést többé-kevésbé végig fenntartja a játék. A fény és sötétség éles kontrasztja (még szürke árnyalatok sincsenek, minden vagy fekete, vagy fehér), a szinte tapintható árnyak és a zsebünkben vészesen fogyó gyufák arra késztetnek, hogy mindig legyünk nagyon óvatosak. Ha elkap egy szellem, azonnal végünk, tölthetjük vissza az állást. Megjött a kedvetek a játékhoz? Akkor most gyorsan elveszem, az OSome sajnos nem nehezítette meg túlzottan a dolgomat ebben. Először is a játékmenet a régi darabok legsúlyosabb hibáit is örökölte. A legrosszabb a fix kameranézet, mely itt átkozni valóan idegesítő, mert mindahányszor váltás van (kimegyünk a képernyőről), annyiszor változnak az irányok is. Ennek oka természetesen az, hogy általában más szögből látjuk a hősünket és az adott helyiséget. Ez nem lenne baj – sőt még adhatna is a narratív élményhez, mert a különös kameraállások a film noir fontos stilisztikai eszközei -, ha nem lenne a kismillió szellem, amik mellett vagy módszeresen el kéne slisszolni, vagy ha már üldöznek, elfutni előlük. Ennél fogva, hacsak nem rendelkezünk villámgyors reflexekkel és helyzetfelismerő képességgel - vagy jegyezzük meg módszeresen képernyőről-képernyőre, hogy hogyan vált a kamera -, számtalanszor beléjük fogunk futni, mivel karakterünk hirtelen nyom egy hátraarcot, vagy a fekete-fehér „dzsuvában” lassan ismerjük fel, hogy hol is vagyunk és merre kéne menni az akadályokkal teleszórt szobákban. Ha már itt tartunk, akkor azt is megjegyezném, hogy az indokolatlanul sok szellem azért is rossz, mert hamar bekövetkezik, hogy már csak akadályként tekintünk rájuk, és nem a félelmetes gyilkos lidércet látjuk bennük, ergo sérül a horror élmény. Nem egyszer fogunk amiatt is idegeskedni, hogy szenvedhetünk újra végig egy hosszabb részt, mert instant meghalunk, ha kontaktusba kerülünk velük (a mentési helyek kissé hanyagul vannak ledobálva).
Megbocsátanám, hogy langyos a horror, ha legalább a sok halál abból fakadna, hogy a játék nehéz és kihívást nyújt, de itt inkább arról van szó, hogy egy jó adag szerencse kell az előrehaladáshoz, mert sokszor nem látjuk, hova megyünk, és az irányítással is folyamatosan küzdünk. Menteni foteloknál tudunk, amibe megfáradt detektívünk ledobja magát pihenni, miután eloltotta a gyufáját… Vagyis a mentés egy gyufába kerül. Nem mondom, hogy a fotelok túl ritkák, de valahogy mégsem sikerült jól eltalálni a rendszert, én néhány kritikusabb pontnál tettem volna be automentést, hogy egy váratlan szorult helyzet miatt ne kelljen annyi mindent újra csinálni feleslegesen (és végignézni ugyanazokat a bejátszásokat). Az egyébként, hogy be kell osztani a gyufákat, jó is lehetne, mert növeli a feszültséget, de az insta killer szellemekkel együtt inkább azt az érzést keltik, mintha ez a szerencsétlen játék büntetné a felfedezést. Ezt ki-ki döntse el magában, hogy jó-e vagy rossz, ha nagyon akarjuk, felfoghatjuk úgy is, hogy egy szellemjárta ódon kastélyba nem kiruccanni jár az ember. Engem inkább csak frusztrált a dolog.
A rejtély felgöngyölítése persze nem csak abból áll, hogy szellemeket kerülgetünk. Különböző naplórészletekből, újságcikkekből, fotókból és egyéb papír fecnikből megismerhetjük a háttértörténetet, hogy hogyan futott be a fiatal és tehetséges, norvég származású jazz énekesnő, Selena Kaliforniában, és miként jutott meg nem érdemelt sorsára. A nyomozás viszonylag egyszerű puzzle-ök megoldásából áll, melyek egy része a sötétség-világosság témájához kapcsolódik, de sokhoz nem árt, ha jó megfigyelők vagyunk, és később is emlékszünk arra, mit hol találunk a házban.
A nagy baj az, hogy a játékmenet igazából engem az idő felében csak bosszantott és nem szórakoztatott, a történet pedig közel sem volt annyira érdekes, hogy elvigye a hátán ezt az egészet. A zene és a hangulat jó, de a különlegesnek mondható, fekete-fehér külcsín, még ha esztétikai és művészi szempontból tetszetős is, a gyakorlatban bizony már nem tudta kiszolgálni a White Nightot. Még ha az erős kontrasztnak és kontúroknak köszönhetően ki is vehető volt minden, így is eléggé fárasztotta a szememet a sötétség, ami majd lefolyt a képernyőről, pedig szokva vagyok az ilyesmihez a sok horror játék után, amiknek nagy rajongója vagyok. Összességében tehát csak a legnagyobb film noir rajongóknak tudom ajánlani a White Nightot, mindenki másnak egy esetleges akcióval lehet csak érdemes beruházni rá. Értékelés: 4/10 Platformok: PC, Linux, PS4, Xbox One
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

7. Shinjiii
2015.03.27. 08:23
Én elkezdtem, de még arra se jöttem rá, hol van a kulcs a házhoz. Megrt egyszerűen nem segít, hogy el kell dönteni azt a szobrot, gondolná a rohadás, hogy azt a bazi szart el tudja borítani a karakter...

A másik meg a kandalló és a 3 v 4 fadarab, amit bele kell gyűjteni. Ott már feladtam, sehol nem találtam az utolsót, csomó gyufát elszórtam, szellem egy helyen kísért, nem tudom felfedezni a szobát. Lehet én vagyok hozzá hülye, de uninstall lett.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2015.03.27. 09:16
Nekem tök egyértelmű volt hogy a szobrot kell eltolni. Lehet nekem egyértelmű csak ??? Szerintem súlyosan alulértékeltétek a játékot. 7 pontot simán kaphat!!!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Magrathea XuChi
2015.03.27. 09:35
Szerintem nem jobb egy közepesnél a játék. Ha jószívű akartam volna lenni, akkor megkapta volna az 5-öt, de túl sokszor húzott fel, így elvesztette a jóindulatomat.

7 pontot átlagon felüli címek érdemelnek. A Contrast például egészen élvezetes volt, na az 6-ot kapott nálam.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2015.03.27. 10:19
Nekem nagyon tetszik a játék. Nem rég kezdtem el. Kb a 20%-ánál vagyok. Eddig nem tudott felidegesíteni.

Rendben kiegyezek egy 5.5 pontban
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. magerg
2015.03.27. 10:29
Hát nem szájbarágos a játékmenet, annyi szent.
A történet kicsit rövid volt, de ha megnéztek egy pár korabeli noir-t, akkor rá lehet jönni hogy passzol a hangulathoz. Akkoriban nem minden sztori volt úgy túlbonyolítva, mint a Hosszú álom.
Szerintem a vizuális megjelenítés ötletessége valami bombasztikus. Nekem vmiért a Sin City jutott eszembe. Tetszett hogy a fény-árnyék kontraszt ennyire a játékmenet része.
Sajnos a grafika elbírt még volna egy kis anti-aliast, mert sokszor így baromi ronda.
Az Alone in the Dark-os easter eggért meg piros pont.

Magratheanak meg köszönet a becsületes tesztért.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. KatonaKM
2015.03.29. 08:08
Örültem a film noir stílusnak, aztán elkedvetlenedtem, mert megint egy művészkedő francia vágja gerincre évekig a témát. Végül a leírásból és kommentekből kiderült, hogy a Hidden Object játékok feladatai és idióta keresgélései voltak a példaképek készítésénél.

A HOG bármilyen lenézett műfaj, általában nagyon szép kivitelezésű és van története is, nagyjából hetente kijön egy új, sok magyarítva, de egyébként az egyik legbosszantóbb, középsúlyos értelmi fogyatékosok által és - nak kreált játékfajta, iszonyatos erőforrás.igénnyel.
Viszont néha nem kell szégyenkezniük, ahogy az életszerűtlen helyekre dugdosott kirakós darabokat és kódokat össze-vissza mászkálva kell összeszedni, hiszen sok AAA játék is ilyen...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. pdx06
2015.03.29. 21:58
Nálam protekciót élvez ez a játék, mivel az eredeti Alone In The Dark készítői csinálták.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!