iPon Cikkek

Yakuza: Dead Souls – A zombik már Japánban vannak

Dátum | 2012. 05. 03.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

A japán alvilágra koncentráló Yakuza sorozat tagjai kisebb hibáik ellenére mindig a minőségi akciójátékok táborát gyarapították, és bár kitörő üzleti sikert nem aratott velük a Sega, az évek során szép kis rajongótábort épített ki magának a széria. Ez talán nem is olyan meglepő, hiszen a sandbox játékmenet, a kiválóan megvalósított japán hangulat és az élvezetes harcrendszer olyan egyveleget alkotott, aminek nem igazán volt konkurenciája. A negyedik részt követően azonban úgy tűnik kissé kifogytak a fejlesztők az ötletekből, ezért készítettek egy nem kanonikus folytatásnak minősülő spin-offot, amiben megpróbálták meglovagolni az éppen népszerűsége csúcsán lévő zombis témát. Ez lenne hát a Dead Souls, amely bemutatja, hogy milyen is lenne egy zombi-apokalipszis a Yakuza világában.

Gondolom ezt mindenki tudja, de ők a rossz fiúk
Aki játszott a negyedik résszel, az tudja, hogy már ott is megpróbáltak újítani a készítők, ugyanis a korábbi játékokkal ellentétben nem egy, hanem rögtön négy irányítható karakter is helyet kapott a programban. Bár néhányan szentségtörésnek tekintették, hogy a legendás Kazuma Kiryu mellett más főszereplője is volt a játéknak, a legtöbben egyetértettek abban, hogy az eltérő harcstílusú hősök bevezetése jó ötlet volt fejlesztők részéről. A Dead Souls újabb lépést tesz a változás útján, ugyanis nem elég, hogy továbbra is négy karakterre koncentrál a játék, a közelharcra összpontosító harcrendszer helyett a tűzharcokra került a hangsúly, ergo egy shootert csináltak a spin-offból. Szerencsére a Yakuza széria egyéb jellemzői keveset változtak, így ezúttal is rengeteg minijáték, több tucat mellékküldetés, ismerős helyszínek és karakterek várnak ránk, ha adunk egy esélyt a játéknak. Az imént említett, jó útra tért yakuza, Kazuma Kiryu természetesen nem maradt ki ebből a részből sem, visszatért a negyedik részből az uzsorás Shun Akiyama, viszontláthatjuk a nem teljesen százas Goro Majimat, illetve a Yakuza 2 főellenségét, Ryuji Godát is, ám ezúttal már a mi irányításunk alatt. Sajnos az egyel korábbi játékkal ellentétben nem kap minden karakter egyedi harcrendszert, a mozdulatok, támadások 99%-a megegyezik a szereplőknél. A különbség mindössze annyi, hogy mindenkinek van egy saját fegyvere. Akiyama dupla pisztollyal hódít, Majima egy spéci sörétes puskával, Goda egy nagyon hatékony, a karjába beépített gépágyúval oszlatja a tömeget, a jó öreg Kiryu pedig egy távcsöves puskát vehet kézbe.

A történet szerint egyik nap Kamaroucho utcáit élőhalottak árasztották el, amelyek mint kiderül nem egy véletlen baleset folytán „jöttek létre”, hanem valaki fegyverként akarta felhasználni őket az egyik klán ellen. A sztori sajnos ezúttal nem sikerült valami fényesre, ami a Yakuza játékokat ismerve fájó pontja a programnak. A sorozat korábbi részeinek történetét a családok közötti machinációk és a politikai manőverezések tették érdekessé, melyek bár meg-megcsillannak a Dead Souls-ban is, érezhetően háttérbe szorulnak, utat engedve a zombimészárlásnak. Ennél is rosszabb, hogy a fejlesztők arcátlanul másoltak le más, hasonló témájú alkotásokat. A különleges mutánsok például szinte ugyanúgy néznek ki és viselkednek, mint a Left 4 Deadben a tank, a witch, a hunter és a boomer, csak épp a nevük más. De a Resident Evil is beköszön, lévén az egyik ellenség kiköpött mása a licker nevű lénynek. Ami a sztori hosszát illeti, ha csak a főszálon rohanunk végig, akkor 9-10 órát fogunk eltölteni az új Yakuza játékkal, ám ha minden apró mellékküldetést meg akarunk oldani, akkor ehhez nyugodtan hozzá lehet adni még egyszer ennyit. A másodlagos feladatokat egyébként nem mindig egyszerű megtalálni, ugyanis ha nem figyelünk oda a környezetünkre és az NPC-kre, akkor könnyen elmehetünk mellettük, mivel a program nem jelzi nagy felkiáltójellel, ha valakinek segítségre van szüksége. Aki tehát maximálisan ki akarja pörgetni a játékot, annak ajánlott mindenkivel beszélnie, és a város minden boltjába betévednie.

A legendás Goro Majima. És végre játszható karakter!
Ahogy azt már említettük, a játékmenet óriásit változott: búcsút mondhatunk a kombók tucatjait felkínáló közelharci összecsapásoknak, a filmszerű bunyóknak. A Dead Souls bizony ízig-vérig shooterré vált, még akkor is, ha afféle másodlagos támadási formaként lehetőségünk van bevinni egy-egy pörgőrúgást, vagy lábsöprést. A ránk támadó zombik tucatjai ellen ezek nem túl hatékonyak, így ajánlott inkább a lőfegyverekre hagyatkozni. Ezen a ponton üti fel fejét a program legnagyobb hiányossága, ugyanis a fegyverek kezelése szörnyen gyengére sikerült, már ami az irányítást illeti. Mintha a fejlesztők nem játszottak volna egy TPS-sel sem az elmúlt években. A Resident Evil óta tudjuk, hogy a japánok még mindig előszeretettel használják azt a játékmechanikát, hogy csak akkor tudunk pontosan célozni, ha megállunk, és ez így van a Dead Souls esetében is. Ez még önmagában nem is lenne rossz dolog, csak épp a célzást a bal analóg karra tették a készítők, márpedig minden valamirevaló shooter esetében evidens, hogy annak mindig a jobb karon kell lennie. A másik célzási mód az automata célzás, ilyenkor tudunk mozogni is, viszont szinte egyáltalán nem tudjuk befolyásolni, hogy pontosan kire lövünk. Ráadásul, amikor lenyomjuk a célzás gombot, akkor gyakran nem oda néz a kamera, ahova mi szeretnénk, így nem egyszer mutattuk a hátunkat a zombiknak, ahelyett, hogy a képükbe toltunk volna egy sörétes puskát. Mivel általában nagyszámú élőhalott hordával kell szembenéznünk, és gyakran szűk helyeken kell harcolnunk velük, szinte kötelező lett volna egy hatékony, kézre álló irányítást összehozni, ám a Dead Souls csúfosan leszerepelt e szempontból. Ezt a hiányosságot nem menti meg a Heat Sniping névre hallgató támadási forma sem. Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy ha harc közben feltöltődik egy bizonyos kijelző, akkor a háromszög gombot lenyomva felrobbanthatunk egy-egy tárgyat (olajoshordó, gázpalack stb), ami nagyfokú pusztítást okoz az ellenfelek között. Ehhez mindössze egy quick time eventet kell teljesítenünk, ami az első pár alkalommal még izgalmas, a sokadik támadás után már inkább csak felesleges időhúzásnak tűnik.

Az előzőekben leírt, igencsak középszerűre sikerült irányítás ellenére mégis voltak olyan pontjai a játéknak, amikor élvezettel róttuk Kamaroucho utcáit, és elviseltük a monotonná váló zombivadászatot, ugyanis a negatívumok ellenére a Dead Souls bizony még így is egy igazi Yakuza játék. Amikor nem épp az élőhalottakra vadászunk, akkor ugyanúgy el lehet veszni a város nyújtotta lehetőségekben, mint korábban. Végrehajthatjuk a mellékküldetéseket, amik között vannak igen érdekes és több szakaszból álló darabok is, illetve bejárhatjuk a város szórakozóhelyeit, ahol különféle minijátékokat (billiárd, darts, karaokee, szerencsejátékok, stb.) játszhatunk. Mivel a város egy az egyben ugyanaz, mint az előző Yakuza részekben, így a korábban elérhető lehetőségek itt is adottak lesznek, kivéve, ha az adott helyszínt lerombolták a zombik. Annyit itt érdemes megjegyezni, hogy bár szívesen tértünk vissza Kamaroucho ismerős helyszíneire, nem ártott volna néhány új terület is, mint például a Yakuza 3-ban, ahol lehetőségünk volt meglátogatni egy másik várost. Megmaradt viszont a karakterfejlesztés, hiszen a képességpontok gyűjtésével több új mozdulatot is meg tudunk nyitni (bár nem annyit, mint a korábbi játékokban), és extra tulajdonságokra is szert tehetünk. Mindemellett fejleszthetjük a felszerelésünket, vehetünk páncélt, és egyéb kiegészítőket, hogy minél nagyobb eséllyel vegyük fel a harcot az élő húsra vadászó zombik ellen. Jópofa húzás volt, hogy a fejlesztéseket, moddolást ugyanaz a karakter végzi, aki a harmadik részben is segített minket, és természetesen emlékezik is ránk a kis gengszter.

Időnként ki kell engedni a gőzt. Kiválóan alkalmas erre a bowling.
Ha szemügyre vesszük a látványvilágot, akkor annál is megfigyelhetjük, hogy vérbeli Yakuza játéról van szó, ám ebben az esetben ez sajnos nem dicséret. A Dead Souls ugyanazt a motort használja, amit a Yakuza 3 és 4 is, és szinte teljesen ugyanúgy fest az új rész, mint a korábbiak, nem nagyon tapasztalható fejlődés. Márpedig ami pár évvel ezelőtt még jól festett a képernyőn, azt mára kikezdte az idő vasfoga. Az arcok kidolgozottsága a főszereplőknél nem sikerült rosszul, de a többi karakter esetében a játék össze sem hasonlítható például egy olyan nagyágyúval, mint az Uncharted 3. A környezet megjelenítése sem fejlődött semmit az előző epizódokhoz képest, ráadásul a framerate sem teljesen stabil, a nagyobb robbanások következtében kialakuló füstfelhő néhány másodpercre bizony megtorpanásra készteti a PS3-at. Azt viszont el kell mondani, hogy ezt leszámítva nincs gond a sebességgel, úgy látszik csak a füsteffekt fog ki a gépen. Sokkal zavaróbb ennél a rengeteg töltőképernyő, amit a játék során újra és újra az arcunkba tol a Dead Souls. Legyen szó akár egy épületbe történő belépésről, vagy egy átvezető videóról, minden egyes alkalommal megjelenik a „Now Loading” felirat. Az audio rész szerencsére jobban sikerült, a szinkron ismét nagyszerű, a karakterek tökéletesen adják elő a szerepüket. A japán nyelv iránt ellenérzéseket táplálók számára viszont rossz hírünk van (bár a Yakuza sorozat kedvelői között valószínűleg nem sok ilyen van), ugyanis ezúttal sincs angol hangsáv a programban, muszáj lesz az angol feliratokat bámulnunk, hacsak nem beszéljük magabiztosan a japánt. Azt viszont el kell mondani, hogy ezúttal sincs minden szöveghez hangalámondás, nagyon sok olyan párbeszéd van, amiket csak olvasni tudunk. Ami a zenéket illeti, ezek között csupa olyan szám kapott helyet, amelyek jól illenek a zombivadászathoz, illetve a yakuzás témához.
 

Nem volt egyszerű értékelni a Yakuza: Dead Souls-t, ugyanis a játékban rengeteg olyan elem szerepel, amit mindig is szerettünk ebben a sorozatban, és ezek jól működnek. Az évek során megszeretett karakterek ezúttal is feltűnnek, a város által nyújtott lehetőségek és a yakuzás hangulat sem hiányzik (a zombik jelenléte ellenére sem). Ugyanakkor a monoton tűzharcok és az elbaltázott irányítás folyamatosan emlékeztet bennünket arra, hogy sikerült egy alapvető játékmechanizmust elszúrni a fejlesztőknek, ami finomat szólva sem növeli a Dead Souls élvezeti értékét. Yakuza-rajongóknak ettől függetlenül mindenképpen ajánlott a játék, a többiek viszont nem veszítenek sokat, ha ez a rész kimarad az életükből.


Platformok: PlayStation 3
Tesztelt platform: PlayStation 3

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!