iPon Cikkek

Yesterday Origins - Örökké akarsz élni?

Dátum | 2016. 11. 30.
Szerző | villanyi.gergo
Csoport | JÁTÉK

A filmeket, sorozatokat és a videojátékokat is elérő vámpírkorszak beköszöntével a halhatatlanság témája is nagyobb figyelmet kapott, bár ez nem egy új keletű dolog. Az emberi lét egyik alapdefiníciója az a tudatosság, amibe az is beletartozik, hogy egyszer mindenkit elér a halál. Ennek az idejét, és a módját pedig csak találgathatjuk. Egy háború vagy baleset sem jelenti biztosan a végünket, és egy békés, nyugodt nap is bekövetkezhet a hirtelen tragédia. Elfogadhatjuk, szoronghatunk miatta, vagy igyekezhetünk minél inkább elnyújtani az életünk hosszát. De mi történik, ha a halál mindössze az emlékeink elvesztésével jár? Vagy még azzal sem?
„Éles csipogás ébreszt, kizavarja az álmot a szememből, és szétzilálja épp csak felébredt öntudatomat. Okostelefon - rakja össze az agyam a résnyire nyílt szemeim előtt kirajzolódó tárgy alakját. A villogás azt jelenti üzenetet is kaptam. Még nem mozdulok meg, hagyom, hogy áthasson az a sok minden, ami hirtelen rám zuhant. Hogy hol vagyok, miért itt, egyáltalán milyen évet is írunk. És hogy miért nem emlékszem semmire. Élek, ez a modern világ viszont mindig furának tűnik elsőre, és utána sem sokkal jobb a helyzet. Több mint 500 éves vagyok, és kelletlenül mozgok ebben a felgyorsult, gépekkel teli világban. A történelem, a műtárgyak és az antikvitás az igazi lételemem, hiszen nemcsak megtanultam amit tudni lehet róluk, de jó részük korát meg is éltem. És éppen ezért tökéletes álcát is adnak. Felemelem a telefont és egy videoüzenet fogad, ami elmondja, ki vagyok, és miért nem emlékszem semmire. És a megoldást is felkínálja: www.johnyesterday.com. Egy digitális napló, mely az évszázadok súlyát viselve, megkönnyíti terheimet és az emlékezés kínjait. Ha meghalok, ennyi marad belőlem, hogy utána újra kezdjem az egészet. Vagy ez folytatás inkább?”
A főszereplő ismét John Yesterday, akinek a neve vicces utalás és elég sután hangzik, de szerencsére a történet jóval szilárdabb lábakon áll. A 2012-ben indult sorozat első része a Yesterday címet kapta, és az okkult, misztikus, nyomozással teli kalandjátékban egy sodró és meglehetősen véres történetbe csöppentünk. Egy sátáni erőkkel cimboráló szertartás során John halhatatlanná válik, a problémát a memóriájának teljes elvesztése jelenti „csak”. Társa Pauline, aki ugyancsak halhatatlan, de őt nem sújtják a memóriazavarral kapcsolatos mellékhatások. Felkerekednek hát, hogy megtalálják azt a titkos formulát, amivel John is „szintet léphet” és mankók nélkül viheti magával az összes emlékét életein és halálain keresztül.
Izgalmakban és csavarokban ugyan az előző részben sem volt hiány, viszont a folytatással egy nagyon komoly adósságát is lerója a rajongók felé a Pendulo Studios. Rengeteg kérdés és fehér folt maradt a történtekkel, főként a háttérrel kapcsolatban, és a Yesterday Origins vállára veszi mindkét idősíkot. Egyszerre folytatódik és bontakozik ki előttünk a keresés a jelenben, és különféle emlékmorzsák, bevillanások, visszatekintések segítségével megtudhatjuk azt is, hogyan jutott John eddig. 1481 biztosan érdekes év volt az akkor élőknek, kivéve, ha az Inkviziíció szemet vetett valakire. Se a rang, se a gazdagság nem mentette meg azt, akit boszorkányság és a Sátánnal való szövetkezés vádjával a börtönbe vetettek. Őszintén szólva, ezen vádak fele is bőven elég lett volna a kínpadhoz és a különféle – a vallomástételt segítő – szadista kegyetlenkedésekhez. A spanyol nemes fiaként élő „John” megmenekül, és egy kolostorba kerül, ahol hamar kiderül, életét nem a szívjóság és az ártatlanok iránt érzett könyörület mentette meg, hanem az a képessége, hogy különféle titkos nyelveken is képes olvasni. Innen indul minden bonyodalom és az időt, korokat átívelő kaland is.
Fennáll a veszélye, hogy a sok emlék, az idősíkok és a szereplők váltogatása megtöri vagy éppen nehezen érthetővé teszi a történetet, és a játékmenetet is egyfajta elnyújtott rétestésztává varázsolja. A készítők már túl vannak egy kalandjáték sorozaton, így látszik, hogy a történetszövésben igazán otthon vannak. Fejezetenként haladunk előre, és egyre nagyobb szerepet kapnak a különféle puzzle-ök, és a logika is. A point and click kalandjátékok klasszikus vonalát követve tárgyakat gyűjtögetünk, a helyszínek minden apró zugát bejárjuk, és elolvasunk mindent, amit csak lehet. Ez a játék egyik erőssége is, hogy az információ nemcsak bőséges, de nem nélkülözi a sorozatra jellemző szarkasztikus, kissé sötét humort sem. Kommentárokkal kíséri azt is, ha olyasmit próbálnánk megtenni, aminek semmi értelme nincs az adott helyen, de ez segítség is, hogy rossz úton járunk. A fejtörők és a „megfelelő tárgyat a megfelelő helyen” mechanikája nemcsak kreativitást igényel, hanem néha az volt az érzésem, hogy egyfajta absztrakt gondolkodást is. Vagy maradhatunk, a mindent kipróbálunk mindennel kombinációinál is, néhol nekem ez jelentette a továbbjutást az amúgy zsákutcának tűnő helyzetből. Fontosak a beszélgetések is, hiszen nyomokat találhatunk, amiket másokkal való párbeszédben használhatunk fel. Vagyis nem túlzás azt mondani, hogy ha elakadtunk, akkor vagy nem beszéltünk még valakivel, vagy nem kattintottunk még valahova, esetleg a magunkkal cipelt tárgyak között bújhat meg a megoldás.
„Vörös haja volt és lanton játszott. De miért jut ez az eszembe? És miért most? Ki volt ő? Pauline úgy tűnik, tudja, nem hagy ki egyetlen lehetőséget sem, hogy rajtam köszörülje a nyelvét, ha szóba hozom. A saját emlékeim között bukdácsolok. A napló is csak arra elég, hogy ne érezzem magam teljesen elveszettnek. Pedig ott van minden a fejemben, a felvillanó emlékképek azt jelentik, hogy elérhető az összes emlékem. És mégis falakba ütközöm, sőt, még azokba sem, csakis az üresség és a tompaság kísér minden egyes ébredés után. Nem csak a világban érzem magam hontalanként és elveszve, hanem a saját gondolataim között is.”
A jelenben a két főszereplő között is váltogathatunk, egyfelől a képességeik használata okán, másfelől az egyéni nézőpontjukból tekinthetünk az eseményekre. Ez tovább bővíti a lehetséges interakciók számát is, így, habár a játék nehézsége közepesnek mondható, a komplexitás néhol a kalandjátékokban rutinos játékosok gondolkodásmódját igényli. Vagy sok türelmet, hiszen némi segítséget így is kapunk. Kijelölhetjük az összes fontos pontot az adott helyszínen, vagyis olyan nem lesz, hogy valamit nem veszünk észre. Az, hogy ott mire van szükség, milyen sorrendben vagy épp honnan szerzünk hozzá eszközt vagy információt, az már más kérdés. A sok ide-oda mászkálás és a már említett kombinációk sokasága ne vegye el senki kedvét a játéktól, mert mindig van megoldás, igaz el is kell jutni odáig. A karakterek jól kidolgozottak, és a helyszínek is nagyon hangulatosra sikerültek, legyen szó titkos szeánszról, régiségboltról, vagy egy gazdag nemes rezidenciájáról. A kidolgozottság mellett a történet és a leírások, kommentárok viszik el a hátukon a játékot. Aki szereti a történelmi utalásokat, a különféle antik vagy műtárgyak közti böngészést, az örülni fog annak sok kis extrának, amit a készítők belezsúfoltak a játékba. A szereplők jelleme, viselkedése és reakciói nemcsak tovább színesítik az egész élményt, de a párbeszédek, a nyomozás és az emlékek folyamatosan hozzáteszik a maguk részét a teljes képhez. A Yesterday Origins tehát nemcsak továbbviszi a sorozat történetét, de igyekszik minél többet átadni a háttérről és a múltról is. Hiszen nincsen holnap, tegnap nélkül.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. noPublicFG
2016.11.30. 13:56
Nem ismerem ezt a sorozatot, de érdekesnek tűnik. Azt hiszem bepótolom. :)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Namivan
2016.11.30. 20:41
Nekem is felkeltette a cikk az érdeklődésemet.
A játék már a steam könyvtáramban landolt. Hamarosan kipróbálom majd.
Érdemes a neten körbenézni, mivel jóval olcsóbban beszerezhető a játékkulcs mint a steam-es 30 eurós ár.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!