iPon Cikkek

Zombi - Anarchy in the UK

Dátum | 2015. 08. 25.
Szerző | Freelancer
Csoport | JÁTÉK

Az első nyolcadik generációs konzol, a Wii U a lehető legfinomabban fogalmazva sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és bukása nem csak a Nintendot érintette kellemetlenül, hanem a fejlesztőket is, akik csalódottan tapasztalták, hogy a várakozáson aluli fogyási mutatók miatt nem kel el annyi a játékukból, amennyire számítottak. Számos más céghez hasonlóan a Ubisoft is befürdött a masina egyik nyitócímével, az amúgy nagyrészt igen tisztességes értékeléseket kapó ZombiU-val. Yves Guillemot elmondása szerint a belső nézetű túlélőhorror még csak a közelébe sem került annak, hogy hasznot tudjon hajtani a fejlesztő-kiadónak. Emiatt le is állították a második rész munkálatait, és a vezérigazgató kategorikusan leszögezte, hogy ne is bízzunk abban, hogy az valaha is el fog készülni. Mivel az új IP bukása igen kellemetlenül érintette a franciákat, a vezetőség úgy döntött, hogy az eredeti tervek szerint WiiU-exkluzív címet átportolják PC-re, PS4-re és Xbox One-ra, hátha ezeken a jóval népszerűbb platformokon képes lesz sikert aratni a Zombira átnevezett program. Lássuk, hogyan sikerült a kísérlet! A történet szerint egy mindent és mindenkit elpusztítani akaró, az embereket élőholtakká változtató vírus ütötte fel a fejét az Egyesült Királyság fővárosában. Bár John Dee, az ismert okkultista, alkimista és királyi kegyenc már az 1600-as években megjósolta a szörnyű veszedelmet, csak nagyon kevesen vették komolyan a próféciáját, aminek meg is lett a böjtje. Londonról már csak múlt időben lehet beszélni, mert mindent az emberhúsra éhes fertőzöttek hordái uralnak, emiatt pedig közel lehetetlen kijutni a halálcsapdává vált városból. Mi a maroknyi túlélő egyikét alakítjuk, és éppen fel készülnek falni minket a minden irányból özönlő, sem érvekre sem könyörgésre nem hallgató szörnyetegek. Mérhetetlen szerencsénkre viszont az egykorvolt metropoliszt kamerákon keresztül figyelő, önmagát Preppernek nevező ex-katona segítségével ki tudjuk cselezni a percekkel korábban még biztosra vett halált, és egy jól védhető bunkerben találjuk magunkat. Persze, titokzatos jótevőnk nem a két szép szemünkért húz ki minket a csávából, hanem hogy mi is megvakarjuk az ő hátát, így hamarosan ismét vissza kell merészkednünk az ezernyi veszélyt rejtő utcákra, hogy készleteket gyűjtsünk. Egy kis idő elteltével azonban mások is feltűnnek a színen és kiderül, hogy Dee egy ősi, elveszettnek hitt receptje talán véget vethet a rémálomnak, így bízva a sikerben, annak keresésére indulunk.
Azt azonban mindvégig észben kell tartanunk, hogy elég egyetlen hiba, és könnyen lehet, hogy véletlenszerűen generált nevű és foglalkozású emberünk is csatlakozik az agyatlan, de agresszív hordához, mert akár az első támadás is végzetes lehet. Ebben az esetben egy új karakterrel kell belevágnunk a kalandokba, és ha vissza akarjuk szerezni a korábban összeszedett felszerelésünket, akkor végeznünk kell az előzőleg irányított szereplővel. Mindez nagyban növeli a beleélési lehetőséget, mert mindvégig tudni fogjuk, hogy a legkisebb figyelmetlenség is az életünkbe kerülhet, ez pedig nagyon hiányzik a mai, lövöldékké silányult túlélőhorrorokból. Ráadásul még a radarunkban sem bízhatunk teljesen, mert az a csak a mozgó lényeket mutatja meg, de azokat válogatás nélkül. Mivel a város tele van patkányokkal és varjakkal, soha nem lehetünk biztosak benne, hogy mi is vár ránk a sarkon túl, vagy a következő szobában.
Az atmoszférát csak tovább fokozza, hogy a fejlesztők egyfelől remekül elkapták, milyen is egy reményvesztett, kihalt és minden sarkon halálos veszélyeket rejtő város hangulata, másfelől kiváló és ötletes pályaszakaszokat álmodtak meg. A zombiktól hemzsegő Buckingham-palota telitalálat, a szerencsétlenül járt lakókkal teli bérházban a hideg is kirázza az embert, a torz gyermekrajzokkal és természetellenesen vidám plüssfigurákkal teli óvodában pedig csak tyúklépésben mertem haladni.
A történetre, nehézségre és a hangulatra tehát nem lehet panaszunk, de a többi fronton már messze nem ennyire rózsás a helyzet. A magam részéről nem tartozom azok közé, akik képesek magukat hányásig felidegesíteni azon, hogy egy videojátékban a kutyák szőrszálai nem úgy lengedeznek, ahogy a valóságban kellene, és nem a minél fotorealisztikusabb megjelenítés volt az első számú célkitűzés a fejlesztésnél. Ennek ellenére a Zombi látványvilága valósággal sokkolt, és nem éppen pozitív értelemben. A nem csak díszként heverő élőholtak még úgy-ahogy elmennek, de majdnem minden más botrányosan néz ki. Értem én, hogy a Nintendo az utóbbi pár évben bevallottan nem a szem kényeztetésével akart hódítani, és ez rendjén is van. De az, hogy egy jóval erősebb platformokra szánt, elvileg HD minőségűre feljavított külcsínnel bíró port a korai PS3 játékok szintjét sem éri el, az abszurd.
Persze a grafika hiányosságait még bőven lehetne kompenzálni érdekes és magával ragadó játékmenettel, hiszen mind ismerünk olyan sikercímeket, amiket a fejlesztőik sem mernének szépnek nevezni, ennek ellenére milliók szívébe sikerült belopniuk magukat. Sajnos azonban itt a forma és a tartalom közel tökéletes összhangban állnak egymással. A Zombival töltött idő abszolút részét kitevő harc annak ellenére kínosan unalmas, hogy háromféle közelharci készségen túl számos lőfegyverrel vonulhatunk hadba, továbbá gránátokkal, Molotov-koktélokkal, valamint aknákkal is javíthatunk az ember-zombi arányon. Ám hiába a bőséges választék, a lőszer kevés. Ez még érthető is lenne, mert egy túlélőhorroról van szó, viszont csak nagyon ritkán tudunk elfutni a fertőzöttek elől, ergo szinte soha sem tudunk kitérni az összecsapások elől. Emiatt az esetek abszolút részében a gyengécske, csak csapkodásra építő közelharcé a főszerep. Eleinte még kitart az újdonság varázsa és az ember élvezi a dögök fejének szétverését, de egy idő után annyira mechanikus lesz az egész, mintha fát vágnánk. A különféle átlagostól eltérő zombitípusok visznek még egy kis színt az egyhangú csapkodásba, de messze nem annyit, hogy élvezhetővé tegyék azt. Hősünk elvileg egyre jobban és jobban tud bánni bizonyos fegyvertípusokkal, ha elég rémséget küld velük a pokolra, de őszintén szólva, alig érezhető a különbség. Minijátékok is vannak, de kár rájuk szót vesztegetni. A QTE-részek nem állnak másból, mint egy gomb nyomkodásából, a zárnyitás pedig alkalmanként maximum tíz másodpercünket veszi igénybe.
A helyzetet csak tovább súlyosbítják az irányítás furcsaságai. Nem tudunk lopakodni, ami annyira hihetetlenül abszurd, hogy én jó öt percig kerestem a megfelelő menüben, hogy melyik gombbal lehet lapulni, mert egyszerűen nem hittem el, hogy kihagyták ezt az opciót. Emiatt ha nem vagyunk elég gyorsak, megesik, hogyha háttal áll nekünk egy zombi, akkor ahelyett, hogy suttyomban kiloccsantanánk az agyvelejét, szabályos párviadalt kell vele vívnunk, mert hirtelen megfordul. Holott, lopakodva könnyedén ki tudnánk végezni. Amellett is nehezen lehet elmenni szó nélkül, hogy a mozgási szabadságunk közel a nullával egyenlő. A falakon, kerítéseken és törmelékhalmokon csak akkor tudunk átmászni vagy átugrani, ha azt a program éppen megengedi, és a különféle lyukakon és nyílásokon sem lehet csak úgy bemászni. Ez igen vicces helyzeteket tud eredményezni, hiszen egy új helyszínre érkezve eleinte fogalmunk sincs, hogy végszükség esetén merre érdemes elfutni. Így ha menekülés közben pont egy olyan falon akarjuk átvetni magunkat, amin a fejlesztők akaratából nem lehet, akkor így jártunk. További kimeríthetetlen örömforrás, hogy az akciók kilencven százalékát az e gomb lenyomásával hajtjuk végre, ami igen gyakran azzal jár, hogy nem a kívánt cselekedetet végezzük el, hanem mondjuk egy tárgy felvétele helyett becsukjuk az ajtót. Azon pedig már tényleg csak szánakozva lehet röhögni, hogy a kritikán aluli fizikai modell miatt ha nekimegyünk egy földön fekvő testnek, akkor azt a normál haladási sebességünkkel tudjuk magunk előtt tolni.
A korábban olvasottak alapján a Zombi ordító és fájdalmas hibái ellenére is a műfaj rajongóinak bátran ajánlható cím lenne, mert az atmoszféra ha nem is kompenzálja teljesen a gyengeségeit, de elviselhetővé teszi azokat. Sajnos azonban, a minden nívó alatti technikai kivitelezés miatt még nekik is csak azt tudom javasolni, hogy messziről kerüljék el, mert hemzseg a bugoktól. Felfoghatatlan, hogy a munkálatokkal megbízott Straight Right miért nem fordított egy kicsit több időt a minőségellenőrzésre. A magam részéről kizártnak tartom, hogy bárki is tesztelte volna a megjelenése előtt a programot, mert akkor egyszerűen nem nézhetne így ki. A gondok már a tényleges játék előtt megkezdődnek, mert cikkünk tárgya igen gyakran még normálisan elindulni sem hajlandó, hanem leteszi magát az asztalra, vagy összeomlik. A letöltés befejezte után tehát mindenképpen érdemes azzal nyitnunk, hogy egyszer-kétszer leellenőrizzük, hogy megvan-e valamennyi fájl, mert a jó ég tudja miért, de elsőre néha hiányzik egy pár. Amennyiben pedig a játék ezek után sem hajlandó elindulni, akkor csak reménykedhetünk abban, hogy valamelyik hivatalos megoldás segít majd a bajunkon.
Ha azonban a kiválasztottak azon privilegizált helyzetben lévő csoportjához tartozunk, akik abban a kegyben részesültek, hogy zökkenőmentesen fut a Zombi, akkor is könnyen elképzelhető, hogy rajtunk kívülálló okok miatt soha nem fogjuk tudni befejezni a kalandot. Az alkalmankénti, a látvány mellett kabarészámba menő szaggatáson túl két fő hiba fordul elő. A ritkábban jelentkező, hogy nem tudunk felvenni valamit, ami leginkább a küldetéstárgyak esetében irritáló, mert nélkülük nem tudunk tovább haladni. A komolyabb, az élményt teljesen meggyilkoló bug, hogy a program lépten-nyomon lefagy. Mivel menteni csakis a biztonságos szobákban lévő ágyaknál lehet, ez azt jelenti, hogy nem ritka, hogy 30-50 percnyi munkánk vész oda. Rejtély, hogy az Assassin's Creed Unity PR-katasztrófája után miért nem kap végre észhez a cég és követeli meg a neki dolgozóktól a minőségi munkát. Az is igen érdekes húzás, hogy semmiféle multiplayer-opció nincs a játékban, holott a WiiU-ra kiadottban még volt, és egészen minimális változtatásokkal a többi konzolon és PC-n is működött volna az ott látott játékmód.
Összességében tehát, jelen formájában a Zombi élvezeti értéke félúton helyezkedik el a vakbélgyulladás és égő házból járógipszben való kimenekülés között. A legfájóbb az az egészben, hogy ha a Straight Right munkatársai egy kicsinosított, vagy legalább némileg több interaktivitást lehetővé tevő variánst tettek volna le az asztalra, az alighanem a fapados harcrendszer ellenére is tisztes sikert aratott volna. Ehelyett egy az eredetinél kevesebbet nyújtó, és tízszerte bugosabb, jelen formájában inkább kerülendő portot kaptunk. Kár érte, mert amikor épp hajlandó működni, hibák ide, silány grafika oda, a hangulat magával tudja ragadni az embert. Ha majd végre sikerül kipofozni a programkódot, akkor a véleményem szerint a borzongani vágyók különösebb kockázat nélkül tehetnek majd vele egy próbát, de addig inkább ne kísérletezzünk vele, mert ugyan megemelkedik majd a pulzusunk, de nem a félelemtől, hanem a haragtól.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

10. carrast
2015.08.25. 12:56
hát.. asszem kihagyom...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. Sightseer
2015.08.25. 13:38
Én már alapból néztem, hogy mi ez a kickstarter-dolog megint, hiszen nem voltam elragadtatva a szép euróktól amit kérnek érte. De hogy ehhez az egészhez a Ubisoftnak is köze van meglepő, mikor írták hogy csak a minőségre törekednek.
Maximum a teszkóban tudnám elképzelni a pár ezer forintos játékok közt, de ezért a szutyokért 6000 forintot.. No way.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. Benny
2015.08.25. 13:43
nálam fagyás, akadás nem jelenkezett de tényleg érezhető, h a játék csak egy wii u port, pedig a hangulatot tényleg sikerült eltalálniuk de sajnos ez nem elég.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. tomchee
2015.08.25. 16:53
Nagyon jó cikk! Köszönöm! Feldobtad a napomat

Mellesleg milyen configon tesztelted? Csak kíváncsiságból, mert nem sok embernek volt ennyire bugos. Csak, hogy adjak-e neki egy próbát avagy kivárjam a patcheket. ...már ha egyáltalán jön egy ilyen minden platformon "sikeres" réteg játékhoz...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Freelancer tomch...
2015.08.25. 17:24
Tisztes közepes gépen, a minimumot simán tudta, sőt. A nem sok embernek volt ennyire bugossal vitatkoznék, nézd meg a Steam és a Uplay fórumot, a negatív értékelések java részében megemlítik a bugokat. Az óvodának pl hatszor futottam neki.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. tomchee Freel...
2015.08.25. 18:02
Ez elég tág fogalom egy confignak

Mindenesetre, még várok vele, párhónapot. Baj nem lehet belőle.
Csupán azért érdekelt volna a játék, mivel a DI2-t pihenőre rakták...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Freelancer tomch...
2015.08.25. 18:29
Nem titok végül is.

- Pentium G3420 3.2GHz

- Radeon R7 260X

- 4GB

Direkt lecsekkoltam teszt előtt, hogy jó-e ez a vas. A Game Debate szerint rendben van, bár némileg gyengébb az ajánlottnál, tehát semmi sem indokolta volna a bugokat. Amik egyébként a fórumokat olvasva az enyémnél jóval erősebb gépeken is jelentkeztek. Szóval én a helyedben várnék a patchig.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. tomchee Freel...
2015.08.25. 18:38
Nem is voltak kétségeim a teszt config teljesítményét illetően, csupán hátha sikerül valami hardveres, vagy szoftveres össze férhetetlenségre kilyukadni valahol.
Köszönöm szépen
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. gabesz7630
2015.08.25. 20:11
Nalam nem volt semmi szaggatas(bugokrol meg nem tudok nyilatkozni mert nem toltam olyan sokat).
asrock h61 i5 2400 (leveve 2,8 ra)
8gb 1333-as (2*4) ram
Gtx 750 oc 2 gb (kocra visszavett gpu orajel).
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. predike07
2015.08.25. 20:29
Kicsit szerintem alul lett értékelve.Annyira nem vészes ez a játék,sokkal gyengébb játékok is láttak már napvilágot.Kb 3 órát toltam és egyszer dobott ki asztalra ezt leszmítva semmi egetverő hibát nem észleltem eddig.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!