iPon Hírek

163 év eltéréssel találták meg egy ősi csont két felét

Dátum | 2014. 03. 31.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A fosszilis maradványok rendszerint nem húzzák sokáig a felszínen: a napsütés, az eső és a szél gyorsan elkoptatja ezeket. Akadnak azonban szerencsés kivételek: egy amatőr paleontológus egy New Jersey-i folyómeder mentén ráakadt egy kiválóan megőrződött csontra, amelyről később kiderült, hogy egy kréta kori teknős maradványa, ráadásul egy olyan példányhoz tartozik, amelynek egy másik csontdarabját másfél évszázaddal ezelőtt már megtalálták. Gregory Harpel 2012 novemberében elsősorban cápafogak után kutatott a területen, amikor rátalált a különös csontra. A maradványt David Parris, a helyi múzeum természettudományi kurátora vizsgálta meg elsőként, és rögtön megállapította, hogy nagyon különleges leletről van szó. A csont egy gigantikus teknős mellső végtagjának felső részének töredéke, még pontosabban a felkarcsont alsó fele, amely ráadásul kíséretiesen hasonlít egy 163 évvel korábban fellelt csontdarabra. Louis Agassiz, a híres természettudós 1849-ben az Atlantochelys mortoni nevet adta annak a kihalt tengeri teknősnek, amely felkarcsontjának felső részét a Philadelphiai Természettudományi Akadémián őrizték. A 75 millió éve élt teknősfaj más csontmaradványait nem sikerült azonosítani, a meglévő lelet azonban annyira egyedi és különleges volt, hogy a szakértők indokoltnak találták új fajba sorolását.
Így nézhetett ki az óriásteknős
Parris elmondása szerint a Harpel által behozott leletről rögtön ez a darab jutott eszébe, a két maradvány formája és mérete ugyanis nagyon hasonló. Amikor kiderült, hogy valóban egy felkarcsont alsó részéről van szó, felmerült benne az is, hogy talán az Atlantochelys csontjának másik fele kerülhetett elő, ennek esélye azonban rendkívül aprónak tűnt. Az azonban elképzelhető volt, hogy a faj egy másik példányának csontjára bukkant rá Harpel, így Parris elküldte két kollégáját Philadelphiába, hogy vizsgálják meg a másik leletet, hasonlítsák össze a két csontdarabot, és állapítsák meg, hogy valóban egy Atlantochelys-csontról van-e szó. A kutatók legnagyobb meglepetésére azonban kiderült, hogy a két darab minden reményt meghaladva ugyanazon állat ugyannak a csontjának a része. „A törés a csont közepe táján következett be, és a törött végek kiválóan illeszkednek egymáshoz” – mondják a szakértők. Mivel a két darab összetartozása teljesen nyilvánvaló volt, és a kutatók tisztában voltak azzal, hogy egy ilyen véletlen felfedezésnek mennyire kicsi az esélye, független szakértőket vontak be annak kiderítése érdekében, hogy nem valamiféle átverésről van-e szó. Az összes vizsgálat megerősítette azonban a csontdarabok eredetiségét és összetartozását: Harpel tehát valóban a másfél évszázada fellelt teknős felkarcsont másik felét találta meg. Az továbbra is rejtély, hogy a csontváz többi részével mi történhetett, más csontok ugyanis egyelőre nem kerültek elő. A szakértők ugyanakkor cápaharapások nyomait azonosították a csontokon, vagyis könnyen lehet, hogy az egykori teknős cápatámadás áldozata lett, és maradványait széthordták a ragadozók. Az is elképzelhető persze, hogy az Atlantochelys más csontdarabjai is megtalálhatók a régióban. Egy biztos: ha további ősi teknőscsontokra akadnak a szakértők a környéken, ezt követően rögtön összevetik majd a megtalált a felkarcsont darabjaival.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. cipo
2014.04.01. 12:18
ez tök álat
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!