iPon Hírek

715 exobolygóval bővült a NASA katalógusa

Dátum | 2014. 03. 03.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A NASA Kepler-küldetésének kutatói a héten 715 új exobolygó felfedezését jelentették be, ezzel 1690-re nőtt az ismert extraszoláris planéták száma. A katalógusba újonnan felvett égitestek összesen 305 csillag körül keringenek, vagyis a listában számos több bolygót felvonultató rendszer is szerepel. Az eredmények alapján egyre inkább úgy tűnik, hogy a hasonló bolygórendszerek meglehetősen gyakorinak számítanak a világegyetemben, így tanulmányozásuk révén sok információ tudható meg azzal kapcsolatban is, hogyan keletkezhetett a Naprendszer. Az első exobolygó 1988-as felfedezése óta egyre gyakoribbá váltak az ilyen jellegű bejelentések, rendszerint azonban egyszerre csak egy vagy két új planétáról számoltak be. A Kepler űrtávcső 2009-es startja aztán átírta a játékszabályokat. Míg a korai felfedezések során többnyire a csillag mozgásában kimutatható gravitációs anomáliák révén akadtak rá az extraszoláris bolygókra, a Kepler az úgynevezett fedési módszerrel kutatott az égitestek után. Küldetésének első részében (egészen tavalyi meghibásodásáig) ugyanarra az égterületre irányította figyelmét, 150 ezer csillag fényességváltozásait követve figyelemmel. Amikor egy bolygó a távcső irányából nézve áthaladt csillaga előtt, apró visszaesés következett be annak fényében, amely aztán periodikusan megismétlődött a megfigyelés ideje alatt, feltéve hogy kellően rövid periódusú bolygóról volt szó.
Ezzel a módszerrel azonban csak a távoli bolygók egy része észlelhető, hiszen a megfigyeléshez az kell, hogy a planéta pályája tőlünk nézve elhaladjon a csillag korongja előtt. A másik problémáról pedig az előző bekezdésben már volt szó: a hosszabb periódusú bolygókat kellő mennyiségű adat hiányában szintén nehéz a metódussal azonosítani. A Kepler ennek ellenére minden korábbi bolygóvadász próbálkozást messze túlszárnyalt eredményességével. Az exobolygók felfedezése mindennapos eseménnyé vált, és bár a planéták többségében semmi különös nincs, akadnak igen érdekes rendszerek is a listában. A Kepler akadt rá például arra a kettős csillagrendszerre is, amelyben az egyik csillag körül kettő, a másik körül pedig egy bolygó kering. Mivel a fedési módszerrel a rövid periódusú, nagyméretű bolygók szűrhetők ki a legkönnyebben, a felfedezések első hullámát a Jupiternél nagyobb planéták uralták. Ennek azóta vége, a technológia és az elemzési módszerek fejlődésének köszönhetően a most bejelentett bolygók 95 százaléka kisebb a Neptunusznál, drámai mértékben átrajzolva az ismert bolygók méretbeli megoszlását.
Az új planéták közt négy olyan is akad, amelyek nem haladják meg a Föld méretének 2,5-szörösét, ráadásul csillaguk élhető zónájában keringenek, vagyis elképzelhető, hogy folyékony víz is akadhat a felszínükön. Több olyan rendszerre is rátaláltak továbbá, amelyben a bolygók pályái olyannyira közel sorakoznak egymáshoz, hogy az égitestek gravitációjuk révén jelentősen befolyásolják egymás útját, lehetőséget adva a kutatóknak arra, hogy minden korábbinál pontosabb képet alakítsanak ki a távoli planéták tömegével kapcsolatban. A Kepler működésének négy éve alatt 3500 bolygójelöltet azonosított. Bár a küldetés ezen része a távcső meghibásodás miatt véget ért, tengernyi adat vár átnézésre, illetve az űrtávcső által „szállított” potenciális planétákat is újra ellenőrizni kell, igazolva vagy cáfolva azok létezését. A most bejelentett 715 exobolygót 1200 rendszert ellenőrizve találták meg a kutatók.
Az exobolygó-vadászat kezdeti időszakában a több bolygós rendszerek sok gondot okoztak a kutatóknak, mivel nehezen lehetett kihámozni az adatsorokból, hogy melyik elhalványodás melyik planétához tartozhat. Az egy rendszerben keringő égitestek ráadásul sok esetben hatással vannak egymás periódusaira is, a pálya egyes részein felgyorsítva, másutt lelassítva társuk mozgását, még inkább összezavarva a képet. A kutatók azonban idővel előnyt tudtak kovácsolni a bolygórendszerek létezéséből is. Míg az egyetlen bolygóval rendelkező csillagokat sokszor nehéz megkülönböztetni a kettőscsillagoktól, több bolygós rendszereknél ez a probléma nem áll fenn, és a bolygók tömegére vonatkozóan is több dolog deríthető ki a hasonló helyzetekben. Jelentős mértékben támaszkodva különféle statisztikai módszerekre, a kutatók így egyre rövidebb idő alatt és egyre nagyobb biztonsággal képesek megerősíteni egy-egy bolygó létezését. A Kepler első küldetésének adatait 2011 márciusáig tekintették át a kutatók, vagyis az utolsó két év során begyűjtött információk elemzése még hátravan. Ahogy Jason Rowe, a kutatócsoport egyik tagja fogalmazott, a felfedezések előrehaladtával egyre több olyan dologra akadunk rá a csillagok közt, amelyek saját otthonunkra emlékeztetnek, és ennek révén segítenek megtalálni a Föld és a Naprendszer pontos helyét az univerzumban.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások