iPon Hírek

75 millió éves csontokban találtak fehérjerostokat

Dátum | 2015. 06. 10.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A Londoni Természettudományi Múzeum szekrényei számtalan lenyűgöző dinoszaurusz-maradványt őriznek a 15 centiméteres Tyrannosaurus rex fogaktól egy 4 méter hosszú hadroszaurusz farokig. A kutatók azonban nemrégiben egy minden eddiginél érdekesebb dologra bukkantak a kollekció nyolc, eddig kevéssé vizsgált darabjában. A vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a 75 millió éves csontok belsejében vörösvérsejtek és fehérjeszálak őrződtek meg. Nem ez az első alkalom, hogy kutatók azt állítják, hogy ilyen hihetetlenül régi maradványokban sejtszerű struktúrákra akadtak, a hasonló bejelentéseket azonban rendszerint komoly kétkedés övezi, hiszen jelenlegi ismereteink szerint a fehérjék egyszerűen nem képesek ennyi ideig egyben maradni. Az ilyen felfedezéseknél ezért mindig felmerül, hogy nem valamiféle külső szennyeződésről lehet-e szó, amely sokkal fiatalabb, mint maguk a csontok. A mostani vizsgálat esetében ennek nagyon kicsi az esélye a szakértők által alkalmazott technika miatt, az eredmények alapján ugyanakkor úgy tűnik, hogy a lágy szövetek ennyi ideig való fennmaradása talán nem is számít olyan ritkának. Először az 1970-es években álltak elő a kutatók azzal, hogy sejtszerű struktúrákat találtak a fosszíliák belsejében. Ez azért tűnt rendkívül hihetetlennek, mert a fehérjék általában néhány száz, ritkábban néhány ezer évvel az élőlény elpusztulása után maguk is darabjaikra esnek szét. Egyes ritka, különlegesen konzerválódott leletekben találtak ugyan 3 millió éves, gyakorlatilag épnek tekinthető fehérjéket, ez azonban még mindig nagyon távol áll a legkésőbbi dinoszaurusz-leletek korától.
Kollagénrostokra emlékeztető struktúrák
Néhány évvel ezelőtt Mary Schweitzer, az Észak-Karolinai Állami Egyetem kutatója azonban bejelentette, hogy kollégáival kollagént, vagyis a csontot felépítő egyik fehérjét vontak ki egy 68 millió éves T. rex maradványaiból. A szakértők szekvenálták azokat az aminosav-sorokat, amelyek ebből az állítólagos fehérjéből származtak, és megállapították, hogy a kollagén nagyon hasonlít a dinoszauruszok egy ma is élő csoportja, a madarak csontjait felépítő fehérjékre. Az eredmények hitelességét ebben az esetben is sokan kétségbe vonták, és tovább növelte a kétkedők számát az a tény, hogy a bejelentés óta nem sikerült megismételni a kollagén-begyűjtést. A mostani kutatás során Sergio Bertazzo anyagkutató és Susannah Maidment paleontológus (mindketten az Imperial College London munkatársai) a korábbiaktól eltérő stratégiát alkalmaztak a csontok és az esetleges ősi proteinek vizsgálatára. Bertazzo fókuszált ionsugárral vágott le rendkívül sima felszínű szeleteket a csontokból, Maidment pedig különböző elektronmikroszkópok alatt kezdte ezeket vizsgálni. Amit a frissen vágott felszíneken látott, az őt lepte meg a legjobban: ásványkristályok helyett ugyanis kifejezetten lágy szövetre emlékeztető struktúrák jelentek meg a képen. A szakértő egyebek mellett magvas vörösvérsejtekre emlékeztető formákat is azonosított az egyik mintán. A kutatók több különböző forrásból származó leletet is megvizsgáltak, és ezekben is találtak lágy szövetekhez hasonló formákat. A mintákból kivont, kollagénre emlékeztető szálakat a tömegspektrométeren is megfuttatták, hogy a mérés eredményeiből következtetni tudjanak az anyag molekuláris összetételére. A vizsgálatok alapján a csontokból kivont szálakban nagy számban van jelen a kollagént felépítő aminosavak közül a három leggyakoribb. Maidment a „vörövérsejtek” tömegspektrumát is elkészítette, és ezek az eredmények alapján nagyon hasonlítanak a ma élő emuk vérsejtjeire. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az aminosavak vagy a vérsejtek a dinoszaruszoktól származnak, hiszen tartozhatnak baktériumokhoz, vagy más állatokhoz is. A kutatók a továbbiak során szekvenálni akarják a fehérjeszerű anyag aminosav-sorát, remélve, hogy az eredmény eldönti majd a vitás kérdéseket. Ha pedig tényleg dinoszaurusz-fehérjékről van szó, azt is érdekes lesz megvizsgálni, hogy ezek miben különböznek a jelenlegi proteinektől, és ez hogyan járulhatott hozzá szokatlanul hosszú fennmaradásukhoz.
75 millió éves vörösvérsejtek?
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!