iPon Hírek

A futóegerek felelhetnek a legnagyobb pestisjárványokért

Dátum | 2015. 02. 27.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A patkányok rossz hírneve a legújabb tudományos eredmények tükrében talán nem teljesen megalapozott, ugyanis úgy tűnik, hogy elsődlegesen nem ez utóbbiak, hanem a Közép-Ázsiában honos futóegerek voltak a felelősek az ismétlődő és elhúzódó európai pestisjárványokért, köztük az 1347−1350 között tetőző, emberek millióit elpusztító fekete halálért. A járványokat a kutatók többsége szerint a Yersinia pestis nevű baktérium okozta, amelynek elsődleges gazdaállatai a bolhák, ez utóbbiak pedig főként különféle rágcsálókon, köztük a házi patkányokon tenyésznek. A betegség többször is felütötte fejét Európában, a második és legpusztítóbb járvánnyal kapcsolatban azonban máig rengeteg a megválaszolatlan kérdés. A szakértők sokáig úgy gondolták, hogy a fertőzés Ázsiából a selyemúton át érkezett a Krím-félszigetre, onnan pedig a kereskedőhajókon élő patkányok révén jutott el a kontinens különböző régióiba. A pestis ismétlődő megjelenéseivel kapcsolatban pedig úgy gondolkoztak a szakértők, hogy az a fertőzött, Európába megbújó patkánypopulációkból került át időről időre az emberre. Nils Christian Stenseth, az Oslói Egyetem kutatója és kollégái azonban egy másik rágcsálócsoportot, a közép-ázsiai régióban élő futóegereket gyanúsítják a járvány terjesztésével. A szakértők összesen 4119 történeti forrást elemeztek a pestisjárványokkal kapcsolatban, és úgy találták, hogy ezek többsége egymás közelében robbant ki és nagy biztonsággal egymáshoz kapcsolható. Azonosítottak ugyanakkor 61 olyan járványt is, amelyek mindegyike a nagyobb kikötőkből indult ki.
A kutatócsoport az 1346−1837 közötti időszakban 16 olyan évet azonosított, amikor a pestisbaktérium szinte bizonyosan kívülről érkezett meg Európába, vagyis nem az eleve ott lévő patkányoktól vagy emberi betegektől indult ki a járvány, hanem az ismét Ázsiából származott. A kérdéses évek éghajlati adatait is megvizsgálták a kutatók, és úgy találták, hogy a járványok nem hozhatók összefüggésbe az európai évgyűrűadatokkal, az ázsiaiakkal viszont annál inkább. A jelek szerint a pestis akkor kötött ki újra Európában, amikor Ázsiában a szokásosnál melegebb éveket hirtelen lehűlés követte. A járvány az ilyen időszakok után szinte óramű pontossággal 15 évvel mindig megérkezett Európába, így a betegség terjedése valószínűleg nem az európai patkányokhoz, hanem az ázsiai rágcsálókhoz köthető. „A melegebb időjárás fokozza a bolhák aktivitását, így azok hatékonyabban terjesztik a betegséget egyedről egyedre” – mondja Stenseth. „Korábbi vizsgálataink során megmutattuk, hogy az évi átlaghőmérséklet 1 Celsius fokkal való megemelkedése megduplázza a pestises egyedek arányát az ázsiai rágcsálópopulációkban.” A meleg időszakokban a rágcsálók is fokozottabban szaporodnak, vagyis létszámuk megnő. Amikor aztán eljönnek a hidegebb évek, a futóegerek pusztulni kezdenek, a bolhák pedig arra kényszerülnek, hogy új gazdaszervezeteket találjanak maguknak, például tevéket vagy embereket. Stenseth kutatócsoportja szerint a 15 éves csúszást az ázsiai időjárási változások és az európai járványok közt az okozta, hogy a betegség három lépésben jutott el a kontinensre. Az első néhány évben a bolhák új gazdaszervezetet találtak maguknak, majd ezeket „meglovagolva” megkezdték útjukat nyugat felé, hogy aztán a kikötőkbe eljutva járványokat robbantsanak ki az európai városokban. Ennek a folyamatnak a leghosszabb szakaszát maga az utazás tette ki, amelyben szinte biztosan nagy szerepet kaptak a tevék, amelyek a futóegerektől átvéve a bolhákat továbbadták azokat az embereknek. Ez az elmélet azt is megmagyarázhatja, hogy az olyan országok, mint például Norvégia, ahol a középkorban nem nagyon voltak patkányok, hogyan szenvedhettek el mégis ismétlődő pestisjárványokat.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!