iPon Hírek

A halak sem képesek korlátlanul mélyre úszni

Dátum | 2014. 03. 10.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

8000 méteres mélység alatt még a halak sem képesek túlélni a víz óriási nyomását, állítja egy amerikai kutatócsoport, amelynek tagjai úgy hiszik, azonosították azt a molekuláris mechanizmust, amely a mélységi határért felelős. A trimetil-amin-oxid (TMAO), amely bomlásakor a halak jellegzetes szagának egyik összetevője, a trimetil-amin keletkezik, kulcsszerepet tölt be a halak sejtjeiben található fehérjék stabilizálásában. Jelenléte nélkül az állatok proteinjei és sejtjei nem lennének képesek megtartani funkcionalitásukhoz szükséges alakjukat a rájuk nehezedő vízoszlop nyomása miatt. A kutatók az új-zélandi Kermadec-árok élővilágának tanulmányozása közben figyelték meg, hogy a mélyebben élő halak szervezetében magasabb a TMAO szintje. Az összefüggés pontos természetének felderítése érdekében vizsgálni kezdték a világ legmélyebben élő ismert halfaját, a skorpióhal-alakúak rendjébe tartozó Pseudoliparis amblystomopsis-t. (A mellékelt videót 7700 méteres mélységben készítette egy japán kutatócsoport 2011-ben.) A vizsgálatoknak alávetett példányokat több mint 7000 méteres mélységből hozták fel. A faj tagjai apró rákokat esznek, illetve a felülről érkező szerves anyagokkal táplálkoznak. Ahogy az várható volt, a halak szervezetében messze magasabb volt a TMAO szintje, mint bármely más ismert faj tagjaiban. Ami még jobb, az eredmény jól illeszkedik arra a görbére, amelyet a molekula szintje és az adott állat élőhelyének tengerszint alatti mélysége közti vélhető összefüggés alapján húztak meg a kutatók a sekélyebb vizekben élő fajok vizsgálata nyomán.
A molekula koncentrációját azonban a végletekig nem lehet emelni, mivel egy bizonyos szint fölött lehetetlenné teszi a sejtek működését. A görbe alapján a mennyiség 8000−8500 méteres mélységben kezd problematikussá válni. Ezen a ponton a túléléshez szükséges TMAO-mennyiség olyan stabillá tenné a fehérjéket, hogy azok nem lennének képesek ellátni feladataikat: az izmok képtelenné válnának az összehúzódásra és az elernyedésre, vagyis az élet, legalábbis a gerinces élet lehetetlenné válna, magyarázza Paul Yancey, a kutatás vezetője. Az óceáni aljzat nagy része persze nem nyúlik 8000 méter alá, akad azonban néhány olyan pont a Földön, amely a fentiekben leírtak miatt elérhetetlen a halak számára. Más élőlények azonban képesek mélyebbre merülni: a Mariana-árok mélyén ősbaktériumok, baktériumok, likacsoshéjúak, tengeri rózsák, tengeriuborkák és felemáslábú rákok tömegei élik életüket. Sikerük titka, hogy a halakkal ellentétben sejtjeikben nem egyetlen molekula felel a nyomás kezeléséért, hanem a rákoknál például öt különböző anyag. Ahhoz tehát, hogy a halak mélyebbre merülhessenek, újabb molekuláris mechanizmusokat kellett volna magukévá tenniük. Érdekes kérdés lehet, hogy vajon miért nem tettek így. A szerzők szerint az egyik lehetséges magyarázat, hogy a legnagyobb óceáni árkok olyan gyorsan nyíltak meg, hogy a halak nem tudtak kellő gyorsasággal adaptálódni a legmélyebb régiók meghódításához.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. aAron_
2014.03.10. 20:29
Érdekes
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Vizion
2014.03.10. 22:17
Vagy egyszerűen nem akartak mélyebbre úszni...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!