iPon Hírek

A homokból isznak a tüskés ördögök

Dátum | 2016. 11. 08.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Ausztrália sivatagjaiban él egy gyíkfaj, amelynek képviselői akkor sem szomjaznak, ha hetek óta nem esett az eső. A tüskés ördögök ugyanis különleges bőrüknek köszönhetően képesek vizet kivonni a homokból, majd a folyadékot a szájukba juttatni. Az ausztrál őslakosok által régóta ismert fajt a nyugati zoológusok először 1841-ben írták le. A türkékkel borított gyík ijesztő kinézetének köszönhetően kapta elrettentő nevét, amelyre viselkedésével egyáltalán nem szolgál rá. A tüskés ördög kizárólag hangyákkal táplálkozik, és nagyon lassan, kimérten mozog. Az állat sivatagban való túlélési képessége régóta izgatja a kutatók fantáziáját. 1923-ban egy biológus azt jegyezte le a faj tagjairól, hogy azok képesek a bőrükön keresztül magukba szívni a vizet. Ezt az állítást azonban kezdettől sokan megkérdőjelezték, hiszen egy víz számára átjárható bőrű állat nagyon hamar kiszáradna a forró éghajlaton. Az állatok titkának tényleges megfejtése 1962-ben vette kezdetét, amikor két hüllőkutató hasig érő vízbe helyezett egy tüskés ördögöt. A szakértők a kísérlet során észrevették, hogy az állat bőrén egy vékony vízréteg kezd felemelkedni a száj felé, amely erre rögtön kinyílt. A jelenségre a hajszálcsövesség, avagy a kapilláris hatás a magyarázat, amelynek során a folyadékok kellően vékony csövekben a gravitáció ellenében is képesek áramlani annak köszönhetően, hogy a vízmolekulák vonzódnak a cső falának anyagához és egymáshoz is. Ez az effektus segíti a növények vízfelvételét, de így működnek a papírtörlők és a töltőtollak is.
A közelebbi vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a gyíkok teste gyakorlatilag úgy funkcionál, mint egy papírtörlőbe csomagolt gumicső: egy falai mentén teljesen átjárhatatlan objektumot egy nagy nedvszívó képességű anyag borít be. Az ugyanakkor továbbra is kérdéses volt, hogy honnan szívja fel a gyíkok bőre a vizet, ha egyszer a sivatagban nincsenek pocsolyák. Ezzel kapcsolatban több elmélet is született. Az egyik szerint az állatok a köveket és a növényeket nyalogatva tesznek szert nedvességre, de hamar kiderült, hogy nyelvük valójában alkalmatlan erre a feladatra. Egy másik teória szerint a testüket borító tüskéken kicsapódik a levegőben található vízgőz, és az állatok a kaktuszokhoz hasonlóan „isznak”. A gyakorlatban azonban erre sem találtak bizonyítékot a kutatók. 1993-ban aztán Philip Withers, a Manchesteri Egyetem kutatója felvetette, hogy a tüskés ördögök talán a talajból szerzik be a folyadékot. A hajnali hűvös órákban ugyanis, amikor a pára lecsapódik, az egyébként száraz homok egy kicsit nedvessé válik. Ez az állapot nem tart sokáig, de arra alkalmas lehet, hogy megóvja az állatokat a kiszáradástól.
A teóriát végül annak kiötlése után több mint két évtizeddel tesztelte Philippe Comanns, az Aacheni Egyetem kutatója. A szakértő sekély pocsolyákba helyezte kísérleti állatait, és igazolta, hogy a gyíkok saját testtömegük 3,2 százalékának megfelelő mennyiségű vizet tudnak felszívni bőrükbe. Egy hetven kilós felnőttre átszámítva ez 2,24 liter vizet jelentene. Ha a tüskés ördög folyamatosan issza a bőrében felgyűlt vizet, kevesebb mint egy óra alatt elfogyasztja a számára ideális napi folyadékmennyiséget. A sivatagban persze nincsenek tócsák, és a nedves homok nem tartalmaz túl sok vizet, így abból egy helyben állva csak 60 százalékosan lehetne feltölteni a kapillárisrendszert, a víz pedig nem jutna el a szájig. A tüskés ördögök ezért további trükköket alkalmaznak a felvett folyadékmennyiség növelésére. Ahelyett, hogy mozdulatlanul megállnának a homokon, hasukat a felszínhez dörzsölik, majd hátukra fordulva meghempergőznek. Ennek során a bőrükben található apró csatornákat kis mennyiségű vízzel töltik fel, amelyek így jobban vonzzák a további vízmolekulákat. A hátukra került homok révén ráadásul a gravitációt is kiaknázzák, hiszen a homokból a víz lefelé szivárogva bejut a csatornákba. Commans ezt az elképzelést úgy erősítette meg, hogy műgyantából elkészítette a gyíkok bőrének mását. Amikor a mintát nedves homokkal hintette be, az később több vizet volt képes felvenni, mint amikor ugyanazt a kezdeti vízmennyiséget egyszerűen rácsöpögtette a felületre. Az első esetben ugyanis a homokból felvett víz gyorsabban bekerül a kapillárisokba, amelyek aztán még több vizet szívtak magukba. A gyíkok bőre így vélhetően a hajnali órák eltelte után is képes lehet vizet felvenni környezetéből, ha egyszer sikerült némi nedvességet juttatni az abban rejlő járatokba.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. Mateszkusz...
2016.11.08. 13:31
Jó kis cikk volt :) Köszi
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Netere
2016.11.08. 16:00
Ezért nem bírom az olyan kijelentéseket hogy ezen vagy azon a bolygón nem lehet élet, mert ott metán eső van meg többszáz fok stb.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Pandion
2016.11.09. 10:55
Fantasztikus! Csodálatos mire képes az Élet... A biológiának még csak a felszínét kapargatjuk, vajon miket fedezünk még fel az elkövetkező pár száz évben?!
Köszi a cikket!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!