iPon Hírek

A hosszú űrutazás során eltunyulnak az asztronauták

Dátum | 2013. 01. 09.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Egy Marsra irányuló emberi küldetés a jelenlegi technológiákkal 520 napig tartana. Ez idő alatt a legénység tagjai gyakorlatilag minden percüket együtt töltenék az űrhajó mesterséges fényben fürdő helyiségeiben dolgozva, sportolva vagy éppen étkezve. A hónapok múlásával egyre távolabb kerülnének a Naptól, és egyre lassabbá válna a Földdel való kommunikáció. De vajon mi történik mindeközben az emberi testtel? Egy földi kísérlet végrehajtói arra voltak kíváncsiak, hogyan hat közel másfél év űrhajóbeli viszonyokhoz hasonló elzártság az önkéntes űrhajósok viselkedésére és fizikumára. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a monotónia, a kicsi, zárt terek és a természetes fény hiánya oda vezet, hogy a hosszú űrutazások résztvevői egyre többet fognak aludni, és egyre kevesebb időt töltenek hasznos tevékenységgel.

Az egyhuzamban az űrben eltöltött idő jelenlegi rekordere Valerij Vlagyimirovics Poljakov orosz kozmonauta, aki 1994-95-ben összesen 437 napig tartózkodott a Mir űrállomás fedélzetén. Poljakov látszólag nagyon jól bírta a hosszas elzártságból adódó megpróbáltatásokat, azonban nem szabad elfelejteni, hogy végig viszonylag közel maradt otthonához és a Naphoz is, valamint abban a tudatban lehetett, hogy nagy probléma esetén rövid időn belül visszatérhet a Földre. Egy távolabbi célpont felé haladó űrhajó legénységének azonban erre nem lesz lehetősége, és a szakértőket különösen aggasztja, hogyan hat az emberi szervezetre a természetes napfény hiánya.


Ennek érdekében szervezte meg az Európai Űrügynökség a Mars500 elnevezésű kísérletet, amelynek keretében hat 27-38 év közötti önkéntes (űrhajósjelöltek, mérnökök és orvosok) egy 520 napos marsi expedíciót játszott el, vagyis csaknem másfél évet töltött egy űrhajóbelsőre emlékeztető zárt térben. A szimuláció hitelessége odáig ment, hogy a legénység tudott ugyan kommunikálni a külvilággal, de ez a küldetésben meghatározott aktuális Földtől való távolságnak megfelelő csúszásokkal zajlott. A projekt során kamerákkal és a napi aktivitást rögzítő csuklószenzorokkal követték figyelemmel a résztvevők fedélzeten töltött idejét, különös tekintettel arra, hogy mennyi időt töltenek alvással a kísérlet különböző fázisaiban.

A küldetés 2011 novemberében ért véget, és a kutatók mostanra végeztek az adatok feldolgozásával. A Proceedings of the National Academy of Sciences oldalain megjelent, a kísérlet eredményeit összefoglaló tanulmány szerint miden résztvevőnél hipokinézist figyeltek meg a szakértők, vagyis ahogy telt az idő, az önkéntesek egyre kevesebbet mozogtak ébren töltött óráik során és alvás közben is. A nappali aktivitás egyre inkább kevesebb mozgást igénylő tevékenységekkel telt el, vagyis a résztvevők videojátékokat játszottak, olvastak vagy filmet néztek. Ahogy a letargia elhatalmasodott a kísérlet alanyain, egyre inkább elkerülték az „űrhajó” fényesebben megvilágított részeit is. Az utolsó hónapokban a legénység három tagja már átlagosan egy órával többet töltött alvással, mint a kísérlet kezdetekor.


A projekt francia önkéntese, Romain Charles repülőmérnök elmondta, hogy az ágyak annyira kicsik voltak, hogy kénytelen volt karjait az arca fölött tartva aludni. Ezt ugyan viszonylag hamar megszokta, ugyanakkor egyre nehezebbnek tűnt rávennie magát arra, hogy hasznos tevékenységekkel foglalkozzon nap közben. Az orosztanulás helyét egyre inkább a számítógépes játékok vették át az ébrenlét óráiban. Az utolsó húsz napban aztán, amikor már a legénység tudta, hogy közeledik a kísérlet vége, a résztvevők aktivitása majdnem az eredeti szintre ugrott vissza.

Ezek a megfigyelések fontos információkkal szolgálhatnak a jövőbeli űrhajós küldetések megtervezésekor, ahol nagyon fontos lesz, hogy a legénység gyorsan tudjon reagálni az esetleges vészhelyzetekre, mondja Gloria Leon pszichológus. Ennek érdekében mindenképp megoldást kell találni arra, hogy utazás közben is megmaradjon az űrhajósok eredeti mozgásszintje, mert ennek hiányában mind fizikailag, mind pedig szellemileg nagyon lelassulnak.

A mesterséges világításon is van még mit dolgozni, mivel a kísérlet során használt rendszer főként a látható tartomány sárga és zöld részében sugárzott, a kékben pedig alig. David Dinges alváskutató elmondása szerint a kék fény azért nagyon fontos, mert a földi természetes hajnal idején nagyrészt ebben a hullámhossztartományban éri fény a felszínt, aminek nagy szerepe van a szervezet napi ciklusának szabályozásában. A kísérlet során szinte mindenki alvászavarokkal küzdött, volt, aki nem tudott eleget aludni, és akadt olyan is, aki valamiért 25 órás napi ciklusra állt át, ami miatt rövid idő alatt teljesen elcsúszott a napirendje a többiekéhez képest.
 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

12. hpeter105
2013.01.09. 09:25
brutálisan hosszú egy út lenne, de ez a kísérlet is embertelen valahol, bár önkéntesek, meg tudják, hogy a Földön vannak, de akkor is...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. Dom013
2013.01.09. 09:44
Van már technológia amivel 90 nap alatt oda lehetne érni. Természetesen ezeket a kutatásokat nem pénzelik eléggé, az egész még mindig azoknak a kezében van, akik az Apollo programot is tervezték...vaskalapos idióták.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. RijwielJon...
2013.01.09. 09:53
Dom013 milyen technológiára gondolsz? ez érdekelne
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. Dom013
2013.01.09. 10:49
http://index.hu/tudomany/urkutatas/2009/07/24/mar_teszteli_a_nasa_az_ionhajtomuvet/
Bocs, rosszul emlékeztem, nem 90, hanem 39.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. antipaladi...
2013.01.09. 12:12
Azért ez nem ennyire egyszerű. Az oké, h megvan a technológia de energiával is el kell látni az meg eszméletlen pént és nem is tartozik szorosan a nasa feladatai közé. Mármint az ilyen szintű nukleáris energetika.
Ill. nem ártana értelmezni az index cikket. Asszondja, hogy a Marsra el lehet menni 39 nap alatt egy 50.000 kW-os hajtóművel. Az az 50 MW-os hajtóművel. Van egyfajta energia igénye.
Azt persze nem részletezik a cikkben hogy mekkora súlyt kellene megtolnia. A szövegkörnyezet alapján 2 tonnát. Az Apolló kabinok kb. 6 napi létfenntartással volt majd 6 tonna. Ha a Marson le akarnak szállni, máris kell egy komp. Még 4.5 tonna. Namármost, ha a létfenntartást 6 nap helyett csak az odaútra, 40 napra kell kibővíteni az jókora plusz súly, elvégre a modult is nagyobbra/masszívabbra kell építeni még ha nem túl drasztikusan is. Szóval kicsit hasraütve de az a 6 tonna gond nélkül lesz 10-12 tonna.
Eddig kb. 15 tonna. Ez majd 8x-os súly, azaz vagy a tolóerőt kell még tovább növelni (8x50MW) amiből következik, hogy nagyon durva energia forrás kell, vagy az odaút lesz 8x40 nap.
Szóval továbbra sem a meghajtás a gond hanem az energia.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. antipaladi...
2013.01.09. 12:16
Kifelejtettem a minireaktor súlyát. Gondolom az is lenne pár tonna. Civil küldetéseknél azért számít az is hogy nem szívesen lőnek fel klasszikus elven működő reaktorokat, tartva egy esetleges sikertelen felszállás után bekövetkező szennyezéstől.

Bocs a fogalmazási hibákért, félregépelésekért.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Radon
2013.01.09. 14:56
antipaladin : a 2 tonna az egy szimulált Nap(!)-Jupiter szonda lenne, amit 200kW-os energiaforrással táplált VASIMR hajtómű hajtana meg.
A kabin a létfenntartással, leszállóegység, tartalék leszállóegység, felszini lakóegység, ellátmány, tartalékok tartaléka stb, jóval tetemesebb tömeg mint amit írtál, de a jó hír az, hogy az ilyesmit több tételben küldik a Marsra, és az ember nélküli szállítmányok remekül elvannak a hagyományos kémiai meghajtással is.

Dom013

Nem, a technológia még nem kész. Még teszt alatt van az 50kW-os változat. A 200kW-os megy majd az űrállomásra, ahol űrbeli környezetben több ki-be kapcsolásossal nagyon hosszú időn keresztül lesz majd tesztelve. A MArs utazáshoz ennél még nagyobb kell. Ember életet semmi esetre bíznak olyan eszközre, ami nem bizonyított tartósan az űrben. A valóság nem olyan mint a faék egyszerűségű amerikai filmek (lásd Vasember).
A másik probléma a minireaktor, amit antipaladin is írt. Még nincs. Ha meg lesz, akkor azt is évekig fogják nyúzni. Biztos ami biztos.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. VAjZY
2013.01.10. 00:39
Na, végre egy hír, aminek emlékszem az első felére is. (Anno) A napfényhiányt szerintem meg lehetne oldani úgy, ahogy a Napfény című filmben volt, szerintem, csak hát igen, a technika, gondolom, hogy nem valami egyszerű egy olyan burkolatot készíteni, ami átlátszó és ilyen-olyan szűrőkkel is meg védőrétegekkel stb van "felszerelve".
Az eltunyulásról meg annyit, hogy igen, kell rengeteg ötlet, bár szerintem ha majd valóban a Mars felé tartanak, nem csak az utolsó 20 nap lesz izgalmas. Persze ettől még fontos, hiszen hogyan akarunk így majd nagyobb utakat megtenni?

ocsabi
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. sensorprim...
2013.01.10. 03:05
engem vagy 3 éve nem ért nap fény mégis élek
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. antipaladi... Radon
2013.01.10. 11:28
Radon
Az emberes Mars kutatásra gondoltam természetesen. Azért írtam, hogy csak az odaúttal számolva hiszen a visszaútra szánt cuccot már előbb is odaküldhetik de nem bázis építős bulira gondoltam. Ezt kiemelhettem volna.

Az index forrásában egy szót sem ejtenek arról hogy mekkora tömeggel lehetséges a 40 napos út. Ezért számolgattam egy sort - abszolút minimumokkal számoltam - hogy megpróbáljam megbecsülni a szükségleteket.

Csak arra akartam ráviláítani, hogy hiába fejlesztik az ion hajtóművet ha nincs hozzá energia forrás. És egy űrügynökségnek sem lesz pénze arra hogy a reaktor kifejlesztésébe öljenek 5-10 milliárd dollárt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Humbuk
2013.01.10. 11:42
Radon: Ezekre a mini reaktorokra gondolsz?
"Ezt a tervek szerint egy miniatűr atomreaktorral oldanák meg. Ilyen reaktorokkal a szovjet tudósok már a hatvanas években kísérleteztek"
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. antipaladi... Humbu...
2013.01.10. 12:17
Az amcsik is csináltak a hidegháborúban az alapok megvannak. Csak azokat a terveket le kell porolni, áttervezni, tesztelni, ellnőrizni, egyedileg legyártani. Eszméletlen pénzek.
A saturn 5 140 tonnát bírt pályára állítani. Nem tudom most hogy állnak a hordozórakáték de tuti több részletben kell felvinni a cuccot ami megint sok pénz. Össze is kell rakni és nem hiszem hogy az iss-en 5-nél több ember tudna ezzel foglalkozni. Lehetne több is de akkor a többi project toporogna.
Aztán a közvéleményt is meg kell győzni, hogy nem lesz abból baj ha hasadóanyagot kezdenek el fellőni - itt nem arra a megoldásra kell gondolni mint ami a műholdakban, szondákban van. Megint sok pénz a marketingre.

És persze még meg kell győzni a kormányzatot, hogy "Srácok, odaadhatjátok a terveket, nem lesz baj, nem fogják ellepni kémek a helyet, h lenyúlják az usa egyik komoly katonai programjának eredményét."
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!