iPon Hírek

A kisbolygóknak is lehetnek gyűrűik

Dátum | 2014. 03. 28.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Gyűrűket fedeztek fel egy aszteroida körül a Rios de Janeiro-i Nemzeti Obszervatórium munkatársai. Az 10199 Chariklo katalógusjelű, 1997-ben felfedezett égitest ezzel az első olyan objektum, amely gyűrűrendszerrel rendelkezik annak ellenére, hogy nem gázóriás. A 250 kilométer átmérőjű égitest a Szaturnusz és az Uránusz között kering, és az úgynevezett kentaur típusú objektumok egyike. Ezek olyan üstökösszerű égitestek, amelyek valamilyen hatásra a Kuiper-övből az óriásbolygók térségébe tévedtek, majd ideiglenesen ottragadtak. Ha instabil pályájukról kibillenve közelebb kerülnek a Naphoz, rövidperiódusú üstökösökké válnak. A gyűrűrendszerek létrejötte az elméletek szerint a bolygók és holdak keletkezésének fontos lépését jelenti, a legtöbb kistömegű égitest azonban nem képes hosszabb távon stabilan megtartani gyűrűit. „Mindig is úgy gondoltuk, hogy stabil gyűrűrendszerek csak bizonyos tömeg fölött jöhetnek létre. Éppen ezért nagyon váratlanul ért, hogy egy ennyire aprócska objektum körül bukkantunk gyűrűkre” – mondja Felipe Braga-Ribas vezető kutató.
A felfedezés azt sugallja, hogy a gyűrűrendszerek talán jóval gyakoribbak lehetnek az univerzumban, mint korábban gondoltuk. A gyűrűk észlelése Braga-Ribas elmondása szerint egy szerencsés véletlennek köszönhető: a szakértők éppen akkor figyelték meg a kisbolygót, amikor az 2013 júniusában egy távoli csillag előtt vonult át. A fénygörbéket elemezve kiderült, hogy a csillag fényében észlelhető volt a várt nagyobb halványodás, amikor a Chariklo kitakarta annak egy részét, ugyanakkor a fő esemény előtt és után két-két kisebb mértékű visszaesést is észleletek a fényességben. Több Dél-Amerikai távcső vonatkozó adatainak elemzése alapján a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a kisbolygó két elkülönülő gyűrűvel rendelkezik, és ezek okozták a különös jeleket. A számítások szerint az egyik gyűrű 7, a másik 3 kilométer szélességű. A gyűrűk megtalálása egy másik vitás kérdésre is választ adhat az égitest kapcsán. A Chariklo ugyanis a korábbi elemzések során változó anyagösszetételt mutatott, alaposan zavarba ejtve megfigyelőit. Egy jégkristályokból álló gyűrűrendszer azonban megmagyarázhatja a rejtélyt: egyszerűen arról van szó, hogy a szakértők észlelései során a gyűrűk aktuális pozíciójuktól függően eltérő mértékben „lógtak bele” a képbe, megzavarva ezzel a kompozíció meghatározására tett kísérleteket.
Francesca De Meo, a Harvard-Smithsonian Asztorfizikai Központ kutatója is úgy véli, hogy a gyűrűrendszer léte tűnik a leginkább kézenfekvő magyarázatnak a rendelkezésre álló adatok alapján. A gyűrűk formálódása ugyanakkor továbbra is rejtélyes. Elképzelhető, hogy a közelmúltban egy kisebb égitest csapódott a Chariklóba, és az ennek nyomán az űrbe kerülő törmelék képezi a gyűrűk anyagát. Az is lehetséges, hogy mindenféle ütközés nélkül maga a kisbolygó forgás során űrbe szivárgó anyaga táplálja a rendszert. A nagy kérdés azonban az, hogyan képesek a gyűrűk stabilak maradni az aszteroida aprócska tömege, és ebből adódóan gyenge gravitációja mellett. Bárhogy is került az anyag a kisbolygó köré, a gyűrűk jellege azt sugallja, hogy ezeket nagyjából egy kilométeres nagyságú holdak „terelgethetik”, megakadályozva az anyag elszökését és egyben tartva a konstrukciót. A gyűrűk összetétele mindenesetre sokat elárulhat származásukról is. A Chariklo egyike a Naprendszer számos olyan objektumának, amelyet mindeddig nagyon keveset tanulmányoztak. James Bauer, a NASA kutatója szerint elképzelhető ugyan, hogy ez az egyetlen gyűrűkkel rendelkező aszteroida rendszerünkben, nem túl valószínű azonban, hogy így van.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!