iPon Hírek

A maori tűzhelyek és a paleomágnesség

Dátum | 2012. 12. 11.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Bolygónk mágneses tere folyamatosan változik, így nem egyszerű megállapítani, hogyan viselkedett a múltban. A paleomágneses adatok azonban rendkívül fontos szerephez jutnak a geológiában, kulcsfontosságúak voltak a kőzetlemezek mozgásainak igazolásában, és lényeges eszközt jelentenek a régi leletek korának meghatározásában is.

A paleomágnesség kronológiájának utolsó időszakának összeállításához a kutatók rendszerint korai agyagedények kiégetésére használt kemencéket vesznek alapul. A kiégetés során ugyanis ezek anyaga az úgynevezett Curie-hőmérséklet fölé hevül, amely fölött a ferromágneses anyagok paramágnesessé válnak, vagyis bennük a mágneses részecskék egy irányba rendeződnek, majd elveszítik mágnesességüket. Ahogy az anyag lehűl, újra mágnesessé válik, magába „fagyasztva” a mágneses mező irányát és erejét az adott időpontban és helyen, napjainkig őrizve az utolsó használat időszakának jellemzőit.

Ezen módszer elképesztően pontos skála kidolgozásához vezetett az északi féltekén, a déli félteke azonban jóval problematikusabb a leletek alacsony száma miatt. Egyrészt jóval több az óceánok borította rész, másrészt a déli kultúrákra nem jellemző a fazekasság. Az egyik legjelentősebb déli kultúra képviselői, Új-Zéland első lakói, a maorik például első pillantásra semmiféle paleomagnetikus adatot nem hagytak maguk után.


Szerencsére azonban ez nem teljesen igaz. A szigeteket 1200 körül benépesítő népcsoport hagyományosan hanginak nevezett tűzhelyeket használ az ételek elkészítésére. Ez úgy zajlik, hogy egy földbe ásott mélyedésbe nagy köveket raknak, majd hatalmas máglyát építenek ezek fölé. Addig hevítik a köveket, amíg azok több száz fokosak (akár 1100 ˚C) lesznek, majd eltávolítják fölülük a parazsat. A kövekre helyezik a becsomagolt nyers hozzávalókat, majd betemetik a gödröt, amelyben aztán szépen megfő az étel.

Gillian Turner, a kultúra új-zélandi szakértőjének elmondása szerint a hangit fűtő kövek a hevítés során elérik a Curie-hőmérsékletet. Ezek annál is inkább alkalmasak lehetnek paleomagnetikus adatok szolgáltatására, mivel hagyományosan vulkanikus eredetű, magas magnetit tartalmú köveket használtak erre a célra. Innentől tehát már csak radiokarbonos kormeghatározásra van szükség az adott hangiban talált szénmaradványokon, és máris megállapítható, hogy mikor volt utoljára használatban a tűzhely, és milyen időpont paleomágneses emlékeit őrzi. 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. gaborkalma
2012.12.11. 15:03
Hello!

Bocs, de megint volna egy megjegyzésem!

Az alábbi mondatban egyrészt van egy ragozási hiba, illetve egy tartalmi is.
A Curie-pont felett véletlenszerű irányba állnak be a mágneses részecskék, és emiatt nem lesz eredő mágnessége az anyagnak (azaz kiátlagolódik kb. 0-ra). A ferro-, és paramágnesség oké, de a ferri mágnesség nem diamágnesség akart lenni?

"A kiégetés során ugyanis ezek anyaga az úgynevezett Curie-hőmérsékletnek fölé hevül, amely fölött a ferro- és ferrimágneses anyagok paramágnesessé válnak, vagyis bennük a mágneses részecskék egy irányba rendeződnek, majd elveszítik mágnesességüket."
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!