iPon Hírek

A méhek érzékelik a virágok körüli elektromos mezőket

Dátum | 2013. 02. 22.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Amikor egy poszméh meglátogat egy virágot, nemcsak annak formája, színe, mintázata vagy illata vonzza az adott növényhez, hanem a virágra szintén jellemző elektromos mező is, derül ki a Bristoli Egyetem kutatóinak legújabb tanulmányából. Daniel Robert, Dominic Clarke és Heather Whitney eredményei alapján a rovarok még azt is képesek megállapítani az elektromos mező állapota alapján, hogy a virágot a közelmúltban meglátogatták-e más méhek. A hatvanas évek óta ismeretes, hogy a beporzásban az elektromos erőknek is szerepe van, bár a jelenségről manapság nagyon ritkán esik szó. A rovarok repülés közben szinte mindig pozitív töltésre tesznek szert, mivel ahogy beleütköznek a levegő különféle töltött részecskéibe, azok elektronokat vonnak el az állatok testének felületéről. A növények viszont, tiszta időben legalábbis, általában negatív töltést hordoznak. Ahogy a pozitív töltésű poszméh megérkezik a negatív töltésű virághoz, a pollen sokszor szó szerint „ráugrik” a rovarra, még mielőtt az landolna a növényen. Robertet és kollégáit az kezdte érdekelni ennek kapcsán, hogy vajon mit érzékel ebből a folyamatból a méh, érdekes módon ugyanis ezt mindeddig még senki sem kutatta. A szakértők egyedi elektromos mezőkkel rendelkező, mesterséges virágokat hoztak létre a kísérletek kedvéért. Az aktív mezővel rendelkező virágok cukros folyadékkal, a töltéssel nem rendelkezők pedig kininnel voltak meghintve, amelyet keserűsége miatt a méhek inkább elkerülnek. A méhek rövid idő alatt megtanulták, hogy az elektromos mezővel rendelkező virágokat látogassák. Amikor a nektárt hordozó virágok töltését megszüntették a kutatók, úgy tűnt, hogy méhek elveszítették legfontosabb tájékozódási pontjukat, és onnantól véletlenszerűen látogatták mindkét fajta virágot.

A rovarok azonban nemcsak az elektromos mező meglétét voltak képesek érzékelni, hanem annak formáját is, amely alapvetően a szirmok elrendeződésétől és vezetőképességétől függ. A kísérletek alapján egyértelműen úgy tűnik, hogy ez utóbbi legalább olyan fontos szerepet játszik a méhek számára a virágok megkülönböztetésében, mint azok színe, illata vagy alakja. A kutatók külsőre nagyon hasonlító mesterséges virágok segítségével tesztelték ezt a teóriát. A virágok szirmainak színe csak árnyalatában tért el, formájuk megegyezett, nektárt viszont csak az egyik változat hordozott. Elektromos mezők hiányában 35 látogatásra volt szükség ahhoz, hogy a méhek különbséget tudjanak tenni a két virág között, amikor viszont a kutatók eltérő elektromos mezőket gerjesztettek a virágok körül, ugyanehhez 24 látogatás is elegendőnek bizonyult. Azt egyelőre senki se tudja, pontosan hogyan érzékelik az elektromos mezők milyenségét a méhek, bár Robert teóriája szerint a testüket borító szőrszálaknak lehet ebben szerepe. A kísérletek még egy érdekességre derítettek fényt: a méhek kimutatható módon megváltoztatják annak a virágnak a töltését, amelyre leszállnak. A kutatócsoport igazolta, hogy a petúnia gyökerében 25 millivoltos ponteciálnövekedés mutatható ki egy méh landolása nyomán. A változás közvetlenül a méh leszállása előtt kezdődik, és nagyjából két perc alatt áll helyre az eredeti állapot, ami jóval hosszabb idő annál, mint amennyit a rovar ténylegesen a virágon tölt.

Ebben az időszakban a megváltozott elektromos mező jelzi a később érkezőknek, ha egy virágnak a közelmúltban látogatója volt, így a méhek elkerülhetik a nektárban kevésbé bővelkedő helyeket. Az elektromos mezőnek tehát van egy óriási előnye a virág többi jellemzőjével szemben: nagyon dinamikusan változtatható. A szirmok színe, elrendezése, a virág illata meglehetősen statikus, ezeken is lehet ugyan rajta változtatni, de jóval hosszabb időt vesz igénybe. Az elektromos mező viszont pillanatnyi pontossággal követi a növényben bekövetkező változásokat, így a méhek rögtön értesülhetnek az új információkról. A szakértők feltételezései szerint a virágok önmaguktól is képesek az elektromos mező változtatására, hogy aztán különböző célokra használják a jelzőrendszert. A kutatók úgy vélik, hogy a természetben akadnak őszinte, és kevésbé őszinte fajok. Azok a növények, amelyekből sok van egy területen, és beporzásukhoz a méhek többszöri látogatására van szükség, nem engedhetik meg, hogy „átverjék” a rovarokat. A méhek ugyanis gyorsan tanulnak, és az információt társaiknak is továbbadják, így ha a félrevezető jelek miatt többször is nektárban szegény virágon kötnek ki, inkább elkerülik az egész mezőt, és új területek után néznek. A kevesebb látogatásból is profitáló virágok viszont elviekben nyugodtan hazudhatnak, és aktuális nektármennyiségüktől függetlenül folyamatosan „reklámozhatják” magukat. Ez utóbbi feltevéseket a kutatók a következő nyáron kívánják alaposabban megvizsgálni.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

4. CyberPunk6...
2013.02.22. 15:44
zseniális, ez a jó szó. Nagyon durva, igazi kis villamosmérnökök
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. bakos4494
2013.02.22. 16:53
Olyan mérettartományban léteznek, ahol ezek az erők jelentős hatással is bírhatnak, a fejlődésük évmilliói alatt evidensen ki kellett alakulnia valami érzékelésnek, ami ezt kezeli, csak mi emberek vagyunk annyira egyszerűek, hogy csak most vettük észre.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. mikej95
2013.02.22. 18:16
Vajon az elektromos légycsapót is érzékelik? Mert én sajna nem és azt hittem múltkor, hogy valami kínai teniszütő.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. KiralyTibo...
2013.02.24. 10:11
A méhek biztosan kis villamosmérnökök, de vannak akik egy kicsit belegondolhtnának a dolgokba. A méh elektrosztatikusan feltöltődhet. De mondjuk egy cseresznyefa, a nedveket szállító kapillárisaival, virágaival, kevésbé működik szigetelőként, nekem inkább egy equipotenciális, leföldelt felületnek tűnik. Szóval a méh max azt érzékelheti, hogy önmaga mennyie van feltöltődve. Tetszik, amikor valaki elkezdi a bolha lábait kitépdesni....
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!