iPon Hírek

A patkányok felismerik a fájdalmat társaikon

Dátum | 2015. 04. 10.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A patkányok és az egerek az emberekhez nagyon hasonló grimaszokat vágnak, ha fáj valamijük. Az arckifejezések annyira hasonlóak, hogy pár évvel ezelőtt a kutatók kidolgoztak egy „grimasz-skálát”, amely pusztán az arckifejezés alapján segít megítélni, hogy milyen fokú fájdalmat érez az állat. Az azonban kérdéses volt, hogy ezek az arcmozgások egyszerű fiziológiai reakciók, vagy valamit kommunikálnak is a többi állat felé. Egy új kutatás eredményei szerint a rágcsálók az egymás közti interakciókban is támaszkodnak az arckifejezésekre, és ha fájdalmat látnak egy társuk arcán, messze elkerülik azt a helyet, ahol az tartózkodik. Jeffrey Mogil, a McGill Egyetem idegkutatója volt az, aki társaival 2006-ban kidolgozta a grimasz-skálát, és elkezdte kutatni, hogy talán a rágcsálók is képesek lehetnek értelmezni ezeket az arckifejezéseket. A szakértő tapasztalatai alapján a rágcsálók fájdalmát az összeszűkült szemek, a lelapított fülek, illetve a felpuffadt orr és orcák jelzik. Ezen „tünetek” intenzitása a fájdalom fokától függ. Nakasima Szatosi japán kognitív pszichológus szintén úgy vélte, hogy a grimaszok a többi rágcsáló számára is információkkal bírhatnak, így kísérleteket tervezett ennek megvizsgálására. Fájdalmat megélő és semleges érzelmi állapotot mutató patkányokat fotózott le, majd a képeket megmutatta néhány másik rágcsálónak. A fotókat agy apró labirintus különböző szobácskáiban helyezte el: az egyik szobában kaptak helyet a fájdalmas képek, egy másikban a neutrálisak, egy harmadikban pedig üresek maradtak a falak. Más elrendezéseket is megmutatott az állatoknak, volt például olyan szoba, ahol csak a patkányok arca látszott élesen, testük viszont elmosódott volt, illetve fordítva. A labirintusokba aztán 104 olyan hím patkányt engedett be, akik nem vettek részt a fotózáson, és semmiféle más kísérletben sem. A szakértő és kollégái aztán monitorozták, hogy a következő tíz percben az egyes állatok hányszor térnek vissza egy-egy szobához. A rágcsálók a jelek szerint leginkább a semleges arckifejezésű és testtartású képekkel teli szobát kedvelték. A részben elhomályosított képek összezavarták őket, ami arra utal, hogy a testtartás és az arckifejezés együttesen közvetít valamiféle üzenetet, és ha ezek nincsenek szinkronban, a szemlélő nem képes egyértelmű döntést hozni. (Embereken végzett hasonló kutatások azt mutatják, hogy ezzel mi magunk is így vagyunk.) A fájdalmat közvetítő képekkel teli szobákat ugyanakkor elkerülték a rágcsálók. Az a tény, hogy a patkányok képesek egymás arckifejezésének az értelmezésére, jelentősen átalakíthatja a velük való kísérletezés gyakorlatát, hiszen a plusz információ befolyással lehet a mérési eredményekre, és persze az is felmerül, hogy meddig lehet elmenni a fájdalomkutatásokkal, ha egyszer nyilvánvalóan látszik az állatokon, hogy rosszul érzik magukat. Sok alternatíva ugyanakkor jelenleg nem áll rendelkezésre, hiszen a Petri-csészékben növesztett sejtkultúrákon, illetve számítógépes szimulációkon nem nagyon lehet a fájdalom érzetét tesztelni.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!