iPon Hírek

A poratkák múltja cáfolja az evolúció visszafordíthatatlanságát

Dátum | 2013. 03. 12.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Világunk tele van élősködőkkel. Mi magunk is számos különböző fajnak adunk otthont, és összességében elmondható, hogy a parazitizmus olyan sikeres stratégiának számít, hogy a jelenleg létező élőlények negyven százaléka ezt az életmódot választotta. Géneket lopkodnak a gazdatestből, átveszik az irányítást a szervezet felett. Egy dolog van azonban, amiről mindeddig azt hittük, hogy a paraziták sem képesek: feladni az élősködő életmódot. Ha egyszer elkötelezték magukat a parazitizmus mellett, génállományuk olyan változásokon megy át, amelyek visszafordíthatatlannak tűnnek, vagyis nincs az a változás, amely lehetővé tenné, hogy egy napon újra szabadon, a gazdatesttől független, önálló szervezetként működjenek. Az evolúciós biológusok ezt a visszafordíthatatlanságot Dollo-törvénynek nevezik első megfogalmazója, egy 19. század végén élt belga paleontológus után. A törvény értelmében, ha egy szerv vagy szervezet az evolúció során kialakult, majd utána elcsökevényesedett vagy eltűnt, még egyszer ugyanabban a formában nem fog kifejlődni. Bár egyes szakértők megkérdőjelezik a Dollo-törvény helytállóságát, a paraziták világában mostanáig kőbe vésett szabálynak bizonyult az elképzelés. A parazitává válás tulajdonképpen elcsökevényesedések sorozatából áll: ahogy az élősködő egyre inkább függővé válik a gazdatesttől, egyre kevesebb saját belső rendszerre lesz szüksége. Egész szerveket, szervrendszereket veszít így el, ahogy saját szervei helyett a gazdatest szerveit kezdi használni. A parazitákat így régóta az evolúció vakvágányainak tartják, mivel annyira függővé válnak attól a szervezettől, amelyen élősködnek, hogy nincs remény arra, hogy valaha is valamiféle önállóan létezni képes szervezetté fejlődjenek tovább. Úgy tűnik azonban, hogy ez alól a szabály alól is akad kivétel, és vannak olyan paraziták, amelyek képesek visszatérni az önálló életmódra. A Michigani Egyetem kutatói szerint pontosan ez történt a poratkák (Pyroglyphidae) esetében. Az atkák osztálya több mint 48 ezer fajt számlál, és képviselőik minden elképzelhető környezetben megtalálhatóak. Akadnak köztük lebomló szerves anyagokkal táplálkozók, ragadozók, növényevők, és persze növényi, illetve állati paraziták is.

Az atkák különböző fajainak rokonsági viszonyai a biológia tudományának legvitatottabb kérdései közé tartoznak. A poratkák a legnagyobb hasonlóságot a parazita-, avagy nyűgatkák közötti fajokkal mutatják, de több kutató szerint ez csak azért van így, mert a faj egyfajta élő kövület, amely egyetlen túlélője annak a még szabadon élő, ősi fejlődési ágnak, amelyről a parazita fajok később leágaztak. Pavel Klimov és Barry O’Connor 62 különböző elméletet találtak arra vonatkozóan, hogy a poratkákat pontosan hol is kellene elhelyezni az atkák evolúciós családfáján, ezért úgy döntöttek, hogy olyan kutatásba kezdenek, amely egyszer és mindenkorra eldönti a faj fejlődéstani helyére vonatkozó vitákat. A 19 ország kutatóinak részvételével folyó projekt során 700 különböző atka genomját vizsgálták meg, majd ennek eredményei alapján vázolták fel az új családfát. A szakértők legnagyobb meglepetésére a genetikai adatok alapján a poratka egyértelműen a nyűgatkák egy csoportjába sorolódik, holott nyilvánvalóan nem él parazitaként. Minden jel arra mutat tehát, hogy a poratkák egykor élősködő faj voltak, amely azonban később ismét képessé tette magát az önálló életre. Az adatok azt is megmutatták, hogyan volt képes véghezvinni mindezt a faj. A poratkák legközelebbi parazita rokonairól elmondható, hogy jól viselik az alacsony páratartalmú környezetet, olyan emésztőenzimeket termelnek, amelyek képesek a bőr és a szaru lebontására, és nem annyira fontos számukra a gazdaszervezet faja, mint más nyűgatkák esetében. A kutatók szerint a poratkák élősködő őse ezen tulajdonságainak kihasználása révén vált képessé átköltözni a gazdaállatok testéről azok fészkébe, odújába, majd teljesen függetlenedni. A poratkák parazita múltja azt is megmagyarázza, hogy miért olyan erős allergének. Ilyen szintű válaszreakciót ugyanis általában csak olyan dolgok képesek kiváltani a szervezetből, amelyek közvetlen kapcsolatba kerülnek az immunrendszerrel, tehát például az élősködők. A kutatók ezért remélik, hogy a poratkák evolúciós múltjának megfejtése révén hatékonyabban kezelhetővé válhat az általuk kiváltott allergia is, amely 1,2 milliárd embert érint világszerte.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

11. V.Dave
2013.03.12. 09:48
nem bánnám ha a dédelgetésük helyett azon gondolkoznának hogyan lehetne kinyírni az össszes férget, mert az egyetlen dolog amire nagyon nagyon allergiás vagyok ..
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. yany
2013.03.12. 10:31
"A poratkák parazita múltja azt is megmagyarázza, hogy miért olyan erős allergének." -- én eddig úgy tudtam, hogy az ürülékük allergén, nem maga az állat.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. kiskoller
2013.03.12. 10:41
"nem bánnám ha a dédelgetésük helyett azon gondolkoznának hogyan lehetne kinyírni az össszes férget, mert az egyetlen dolog amire nagyon nagyon allergiás vagyok .."

És pontosan így lehet előidézni egy nagy kihalást. A bioszféra túlságosan labilis ahhoz hogy egész fajok csoportjának kiírtása után is működőképes legyen
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. tibaimp
2013.03.12. 13:09
Az ilyen témáról nekem meg a Világok harca című film jut eszembe, ott ugye az ember hiába harcolt az idegen faj ellen, semmi hatás, viszont a földi biológia, a földi bioszféra elvégezte azt helyettünk.
Ha az ember űrutazásra képes lesz több száz év múlva, ez lesz az akkori ember számára is a nagy veszély, egy-egy idegen világ megszállása előtt, nem a nagyméretű ragadozók.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Terror kisko...
2013.03.12. 13:19
kiskoller - mondjuk a májmétely vagy egyéb paraziták eltűnése nem zavarna meg semmit, egyszerűen nincsenek benne a táplálékláncban.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. eligor
2013.03.12. 13:28
"a jelenleg létező élőlények negyven százaléka ezt az életmódot választotta"

Príma, mikor olyasvalaki ír cikket evolúció témában, akinek fingja nincs az egészről. Az evolúció nem választást jelent, ne cseréljük fel az okot és az okozatot. Nem "úgy dönt" egy faj, hogy ebbe, vagy abba az irányba fejlődik, ó nem. Fejlődik minden irányba, és amelyik fejlődés hibás irány, az kihal.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. carraroxt
2013.03.12. 14:59
eligor Köszönjük Emese!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Asagrim
2013.03.12. 15:38
Most ebből pont magyar nyelvű cikknél csináltok nagy ügyet, mikor a nyelvből már jó ideje faszán kihalt a passzív/szenvedő szerkezet?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. pepeno1
2013.03.12. 16:07
carraroxt: eligor megállapítása nem mindig helytálló, de mondjuk a galapagosi pintyek esetében igen.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. carraroxt
2013.03.12. 17:53
Szövegkörnyezetéből kiemelve valóban félreérthető a pontatlansága miatt a mondat, de az eredeti szövegkörnyezetben csak akarva lehet félreérteni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. babence
2013.06.27. 17:59
Asszem nálam is felbukkantak ezek a dögök, bár nem vagyok biztos benne. Segítenétek beazonosítani?
https://picasaweb.google.com/116299490623213283125/EzAtka?authuser=0&authkey=Gv1sRgCOGUs-CzodjYvwE&feat=directlink
Ez atka? (A link valamiért nem működik kattintással, de másolással igen.)

Nem tudtam rendesen lefotózni őket, mert nagyon aprók. A falakon tanyáznak, a konnektorok-kapcsolók környékén, meg a nyílászáróknál. Atka van a képeket?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!