iPon Hírek

A szemünk láttára változott meg az Ió egyik vulkánja

Dátum | 2016. 11. 23.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A Jupiter legbelső holdja áll a Naprendszerben a legközelebb ahhoz, ahogy a poklot elképzeljük. Az Ión ugyanis állandóak a vulkánkitörések, a hold olvadt belseje egy pillanatra sem nyugszik meg a fagyott, intenzív sugárzással bombázott felszín alatt. A vulkánok így gyakorlatilag állandó ablakot nyitnak az égitest belsejére. A hold egyik legaktívabb tűzhányója, a Loki Patera, ráadásul a szemünk láttára változik. A Lokit elsőként a Voyager–1 kapta lencsevégre 1979-ben, és a patkó alakú, 200 kilométer átmérőjű lávatenger felfedezése óta folyamatosan aktív. Az állandó vulkanizmus ellenére az Ió annyira messze van a Naptól, hogy rajta az átlagos hőmérséklet mínusz 130 Celsius fok körüli. A hideg felszínre kén-dioxidból álló dér ül ki, ettől olyan fényes az égitest. A Loki azonban meleg, és ebből adódóan sötét is. Az infravörös tartományban fotózva ugyanakkor ragyog, és a mérési adatok szerint a hold által kibocsátott teljes hőmennyiség több mint 10 százaléka a vulkán kráterén keresztül távozik, mintha az egy gigantikus kémény lenne. Ahogy az Ió a Jupiter körül kering, a gázóriás árapályhatása folyamatosan mozgásban tartja a hold belsejének anyagát, az óriási energiamennyiségnek pedig valamilyen módon távoznia kell. Az Ió azonban nem rendelkezik kőzetlemezekkel, amelyek mentén könnyedén a felszínre szivároghatna a magma. A folyékony kőzetek ezért a kéregben képződött járatokon keresztül törnek a felszínre, hasonlóan a Hawaiion jellemző forrópont-vulkanizmushoz.
Az Ió felszínén több olyan pont is van, amelyek periodikusan kitörnek, majd megnyugszanak és elzáródnak, más helyeken azonban állandóan nyitva vannak és aktívak a kürtők. A Loki is ilyen, a vulkán működésében ugyanakkor ennek ellenére is megfigyelhető egyfajta periodikusság. Több évtizednyi megfigyelési adat alapján a kutatók az ezredforduló környékén megállapították, hogy a Loki lávatavának egyik végéből nagyjából 540 naponta egy fényes, forró hullám indul útjára, az óramutató járásával ellenkező irányban járva be a tavat. A hullám naponta egy kilométert terjed előre, míg az egész tó egyforma forró lesz. Ezt követően a Loki hűlni kezd, majd a folyamat újra elölről kezdődik. A szakértők szerint a jelenségre az lehet a magyarázat, hogy időről időre új, a mélyből származó lávarétegek terjednek szét a tó felületén. Amikor a friss láva érintkezik az Ió ritka, jeges légkörével, lehűl, és a mélybe süllyed, újabb forró rétegeknek adva helyet a felszínen. Úgy tűnt tehát, hogy a Loki működését sikerült megfejteni, amikor 2002-ban az ismétlődések hirtelen abbamaradtak. Egy friss tanulmány ugyanakkor arról számol be, hogy 2009-ben a periodikus folyamat újraindult, csak éppen fordítva, mint előtte. A forró hullám jelenleg az óramutató járásának megfelelően járja be a tavat, mondja Katherine de Kleer, a Kaliforniai Egyetem kutatója. A „fordulat” oka egyelőre ismeretlen. De Kleer és kollégái szerint elképzelhető, hogy a szünet a láva összetételének megváltozása miatt következett be, majd egy közeli kitörés nyomán az új rétegek a tó „rossz végén” kezdtek felszínre törni. Mivel a Földön napjainkban már nem léteznek hasonló méretű lávatavak, összehasonlításra nem nyílik mód. Így csak arra van remény, az Ió további tanulmányozása révén előbb-utóbb sikerül megfejteni a Loki működésének titkait.
Vulkánkitörések az Ión (A Loki Patera a nyugati hosszúság 310., az északi szélesség 10. fokán található)
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. Whysper
2016.11.23. 16:46
"Ló egyik vulkánja."
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. tomchee Whysp...
2016.11.24. 13:02
üdv a klubban...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!