iPon Hírek

A TRAPPIST–1 bolygói idősebbek lehetnek a Földnél

Dátum | 2017. 08. 16.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A csillagászok 2017 februárjában jelentették be, hogy alig 40 fényévnyire a Földtől azonosítottak egy olyan rendszert, amelyben hét bolygónkhoz hasonló planéta is kering. A hét közül három ráadásul csillaga, egy halvány fényű vörös törpe élhető zónájában található, vagyis elviekben létezhet folyékony víz a felszínükön. Ennek valóságosságát persze ilyen távolságból nehéz megállapítani, és a víz (és vele az élet) jelenléte az ismert tényezőkön kívül más körülményektől is függhet. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a Vénusz és a Mars is a Nap élhető zónájában kering, a Földihez hasonlóan sokszínű életre mégis alkalmatlannak tűnnek. A TRAPPIST–1 meglehetősen zsúfolt rendszer, hiszen a legtávolabbi bolygó is csak 9 millió kilométerre van a csillagtól, vagyis jóval közelebb tartózkodik ahhoz, mint a Merkúr a Naphoz. A központi csillag halványsága miatt azonban ezen a legkülső ismert bolygón antarktiszi körülmények uralkodnak, annak ellenére, hogy egy év mindössze 19 földi napig tart rajta. A bolygók olyan közel keringenek egymáshoz, hogy gravitációjuk kölcsönösen befolyásolja mozgásukat: felgyorsítják és lelassítják szomszédaik haladását, és úgy alakítják egymás útját, hogy a keringési idők közt matematikai összefüggések mutathatók ki.
Ez utóbbi, vagyis a pályarezonanciának nevezett jelenség vélhetően segít stabilizálni a rendszert. Abban ugyanakkor mostanáig senki sem volt biztos, hogy mennyi ideig maradhat egyben egy ilyen bolygóegyüttes. A TRAPPIST–1-hez hasonló alacsony tömegű csillagok életkorát nem könnyű megállapítani, mert az ehhez használható módszerek általában nagyon tág tartományt adnak eredményül. Gyakran csak az életkor alsó határát lehet belőni, például abból kiindulva, hogy az ekkora csillagok nagyjából 200 millió év alatt használják fel teljes lítiumkészletüket. Vagyis ha a csillag színképében nincs nyoma lítiumnak, az minden bizonnyal idősebb ennél. A TRAPPIST–1-gyel is hasonló volt a helyzet: sokan próbálták meghatározni korát, de nagyon változatos és pontatlan eredményeket kaptak. A Kaliforniában dolgozó Eric Mamajek és Adam Burgasser ezért úgy döntöttek, hogy tiszta vizet öntenek a pohárba. Egy sor különböző korindikátort alkalmazva igyekeztek belőni a csillag legvalószínűbb életkorát, onnantól kezdve, hogy az milyen gyorsan forog (az idősebb csillagok forgási sebessége alacsonyabb), azon keresztül, hogy mennyi nehéz elemet tartalmaz, egészen a Tejútrendszerben való haladási sebességéig.
Mindezek alapján véleményük szerint a TRAPPIST–1 legvalószínűbb életkora 7,6 ± 2,2 milliárd év, vagyis a rendszer legalább egymilliárd évvel idősebb a 4,55 milliárd éves Naprendszernél. Ami azért nagyon érdekes, mert nem nagyon tudjuk, hogy saját rendszerünk hosszú távon mennyire bizonyul stabilnak. A rendelkezésre álló modellek alapján a külső bolygók például elég sokat vándoroltak az eltelt évmilliárdok során, az egész rendszer dinamikáját megváltoztatva haladásuk közben. A jelenlegi állapot stabilnak tűnik, de azt senki sem tudja, hogy mióta tart és meddig marad így a helyzet. A TRAPPIST–1 kora viszont azt sugallja, hogy a több bolyhóból álló rendszerek nagyon hosszúéletűek lehetnek. Amiben azonban a pályarezonancia valószínűleg kulcsszerepet játszik. Ahogy a bolygók közelebb vagy távolabb vándorolnak csillagukhoz képest, a rezonancia segít biztonságos pályákra terelni ezeket, így nem tehetik instabillá és kaotikussá a rendszert. A Naprendszert ugyanakkor nem jellemzi hasonló rezonancia, legalábbis ami a bolygók pályáit illeti (egyes bolygók holdjai azonban szintén rezonáns pályákon haladnak). Hogy mennyire fontosak a rezonáns pályák a bolygórendszerek stabilitásában, azt senki sem tudja biztosan. A TRAPPIST–1 csillagát 1999-ben, első három bolygóját pedig 2015-ben fedezték fel a csillagászok, vagyis még csak most kezdjük megismerni ezt a szomszédunkat. Nem tudjuk, hogy vannak-e további bolygók a vörös törpe körül, és hogy a planétáknak vannak-e holdjaik. Azt sem tudjuk, hogy miből vannak a bolygók, és van-e légkörük.
Egyelőre a bolygók méretével kapcsolatban is bizonytalanok a szakértők. Az új eredmények alapján úgy tűnik, hogy a csillag egy picit nagyobb a korábban mértnél (0,121 napátmérővel rendelkezik), ami azt jelentené, hogy a bolygók is nagyobbak egy picit (úgy 3 százalékkal) az előzőleg becsültnél. A sűrűségük ugyanakkor alacsonyabb lehet a vártnál, így némelyikük kevésbé sűrű lenne, mint a Föld. Ha ez azt jelenti, hogy vastag légkörrel vagy hatalmas óceánokkal rendelkeznek, az segíthet a rajtuk esetleg létező életnek a csillag időnkénti heves kitöréseit túlélni. A különös kis rendszer kapcsán tehát továbbra is rengeteg a kérdés. Időnk azonban bőven lesz tanulmányozni azt, hiszen az alacsony tömegű csillagok nagyon sokáig élnek. A TRAPPIST–1 várhatóan még további néhány billió évig hasonlóan fog viselkedni, ahogy most teszi. Vagyis bár a jelek szerint már a Nap előtt is létezett, a rendszer azt követően is sokáig ugyanúgy fog kinézni, ahogy most, miután saját csillagunk halott fehér törpe lesz, bolygónk pedig semmivé válik amikor a Nap vörös óriássá duzzadva bekebelezi azt.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. FaL
2017.08.16. 15:48
"bolygónk pedig semmivé válik amikor a Nap vörös óriássá duzzadva bekebelezi azt"

Ez csak egy elmélet Különböző számítások szerint a Föld jó eséllyel túléli a Nap vörös óriás fázisát, mivel a jelentős mennyiségű anyagvesztés hatására sokkal gyengébb gravitációs erővel bír majd, így a bolygók is tágabb pályákra kerülhetnek, arról nem is beszélve, hogy emiatt a bolygók egymásra kifejtett hatásai is jelentős pályamódosulásokat eredményezhetnek. Én inkább ezt a verziót preferálom, szívemhez nőtt már ez a kék pötty, nem szeretném ha az éltető Nap okozná a pusztulását.

Mindenesetre bárhogy is lesz, az minket úgysem fog érinteni, mivel legkorábban 600 millió, legkésőbb 800 millió év múlva a Föld komplex élet eltartására alkalmatlan lesz
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!