iPon Hírek

Agyagpakolással a baktériumok ellen

Dátum | 2013. 05. 26.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Az Arizonai Állami Egyetem egyik kutatója, Shelley Haydel új tanulmányában egy ősi módszer újbóli bevetését javasolja megoldásként a fertőző mikrobák elleni egyre kiélezettebb küzdelemben: munkájában az agyag kiterjedt antibakteriális hatásait részletezi. A szakértő állítása szerint egyes agyagfajták képesek az olyan agresszív patogének elpusztítására is, mint például az Escherichia coli vagy a MRSA (methicillin rezisztens Staphylococcus aureus), amely a leghalálosabb kórházi fertőrések egyike. Haydel munkatársai segítségével azt is vizsgálta, hogy mi lehet az agyag hatásosságának a titka. Eredményei alapján úgy tűnk, hogy elsődlegesen az anyagban található specifikus fémionok felelősek az antibakteriális tulajdonságokért. A szivacsszerű abszorpciós képességgel rendelkező, és éppen ezért szárító hatású, természetben előforduló agyagokat évezredek óta alkalmazzák helyi sérülések, bőrfertőzések kezelése során, az azonban viszonylag új információnak számít, hogy ezek az anyagok aktív hatást is kifejtenek a kórokozók ellen, magyarázza Haydel. Az agyag egészségügyi használatára vonatkozó első adat ötezer évvel ezelőttről való: már a Nippuri naptárban is ajánlják a sebek kezelésére. Az első orvosi szövegként számon tartott, i. e. 1550 körül keletkezett egyiptomi Ebers-papirusz is beszámol az agyag jótékony hatásairól, és olyan betegségek kezelésénél javasolja alkalmazását, mint például a hasmenés, a vérhas, a bélféreg-fertőzések, illetve sebek és tályogok esetén is. A 19. századi gyógyászatban rendkívül elterjedt volt az agyag használata műtéti sebek kezelésénél. Az agyaggal lekent sebek kevésbé bizonyultak fájdalmasnak, ritkábban gyulladtak be, fertőződtek el és gyorsabban gyógyultak.

Haydel kutatása során négy különböző agyagmintát vizsgált meg, amelyek különféle mértékű antibakteriális hatásról tettek tanúbizonyságot. Az alaposabb vizsgálat azt is kiderítette, hogy a minták ugyan sok tulajdonságukban egyeznek, fémion-tartalmuk azonban jelentős eltéréseket mutat. A kutatás elsődlegesen vas-, réz-, kobalt-, nikkel- és cink-ionok jelenlétére koncentrált, és a kísérletek rámutattak, hogy ezek közül is a vas(II)-, a réz(II)- és a cink(II)-ionok az általános antibakteriális hatás elsődleges kiváltói. Az eredményekből ugyanakkor kiderült az is, hogy az egyes mikrobák ellen más és más fémion-keverékek a leghatásosabbak. Az E. coli ellen réz-, kobalt-, nikkel- és cink-ionokat tartalmazó agyagot a legjobb bevetni, a MRSA ellen viszont ugyanezen anyag nikkelmentes változata a leghatékonyabb. Haydel ugyanakkor hozzátette, hogy az antibakteriális tulajdonság mértéke nem kizárólagosan a fémionok mennyiségének és minőségének függvénye, a gyógyító hatás létrejöttéhez agyag más összetevőinek fizikai és kémiai tulajdonságai is hozzájárulnak, illetve mindezek jelentősen befolyásolják azt is, hogy fémionok mennyire képesek kifejteni hatásukat. A pozitív végkimenetel szempontjából nagyon lényeges például az is, hogy az agyag a bőrre tapadva védelmet nyújt a sérült terület számára mind a káros fizikai hatások, mind pedig a felülfertőződés veszélye ellen, abszorpciós képessége révén pedig magát a sebet is aktívan tisztogatja, eltávolítva belőle az elhalt sejteket és az idegen anyagokat. Haydel szerint az agyag szélesebb körű gyógyászati alkalmazása óriási lehetőséget rejthet az antibiotikum-rezisztens baktériumtörzsek ellen. Ez a fajta terápia ugyanakkor komoly biztonsági előkészületeket igényel, hiszen az agyag olyan fémeket is tartalmaz, amelyek az emberi szervezet számára is mérgezőek. Ezek hatását tehát valamilyen módon semlegesíteni kell, hogy az anyag pozitív tulajdonságai maximálisan kiaknázhatók legyenek.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!