iPon Hírek

„Álca” hullámok ellen

Dátum | 2012. 03. 06.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A láthatatlanság tudománya új vizekre evez. A kutatók azt ígérik, hogy a tengerfenék megváltoztatásával lehetséges egy víz színén lebegő objektumot „elrejteni” a hullámok elől. A módszerrel a horgonyzó hajók és egyéb úszó struktúrák megkímélhetők lehetnek az erős hullámzás hatásaitól. A technológia teljesen más alapokon nyugszik, mint az optikai láthatatlanság.

Az elektromágneses hullámok előli „rejtőzés” lényege, hogy a hullámok megkerülik az objektumot, és úgy bukkannak ki a túloldalon, mintha semmi sem állt volna útjukban. Ezt metaanyagoknak nevezett, negatív törésmutatójú anyagok révén lehet elérni. Az adott elektromágneses hullám nem hatol be a számára „láthatatlan” anyagba, hanem megkerüli azt. A metaanyagok hullámhosszra specifikusak, azaz csak bizonyos tartományokon belül biztosítanak láthatatlanságot.

A Berkeley folyadékmechanikai szakértője, Mohammad-Reza Alam más szemszögből közelítette meg a kérdést. Az óceán vize általában rétegeket képez: a hidegebb, sűrűbb réteg található alul, a melegebb, könnyebb víztömeg pedig a felszínen. A hullámok részben a felszínen terjednek, részben pedig a két réteg határán. Alam ötlete ezen alapszik: ahogy a felszíni hullám a védeni kívánt tárgy felé közelít, át kell „változtatni” határfelületi hullámmá, amely a vízen úszó objektum alatt halad el. Ezt követően ismét visszaválthat a felszínre.


Alam a felszíni és a határfelületi hullámok különbözőségére építi módszerét. Azonos frekvencia mellett a határfelületi hullámok rövidebb hullámhosszal és alacsonyabb sebességgel rendelkeznek, mint a felszínen terjedők. Ez lehetővé teszi a felszíni hullám energiájának mélybe irányítását azzal, hogy megfelelően „hangolt” hullámfelület kerül az óceán fenekére az úszó tárgy előtt. A felületet úgy kell kialakítani, hogy annak hullámvektora (lényegileg a hullámhossz reciproka) a határfelületi és felszíni hullámok hullámvektorának különbségével legyen egyenlő.

Az energiaátadás azért következik be, mert mindkét típusú hullám „érzékeli” a feneket, mondja Alam. Egy azonos hullámfelület a tárgy túloldalán visszaváltja a határfelületi hullámokat felszínivé. A kutató elmondása szerint, ha több hullámhossz ellen is védeni kívánjuk az úszó tárgyat, akkor több különféle hullámformát kell telepíteni a tengerfenékre. Alam számítógépes szimulációval tesztelte elméletét, és eredményeiről részletesen a Physical Review Letters oldalain számol be.

Marc Perlin, a Michigani Egyetem kutatója szerint a módszer valóban működőképes lehet valós körülmények között is. Nagy lehetőségeket rejt a tengerbe telepített struktúrák védelmére. Perlin hozzáteszi, hogy az óceán valójában sokkal bonyolultabb az analízis során használt idealizált modellnél. A rétegek nem válnak el olyan élesen egymástól, ahogy Alam szimulációja mutatja, és a felszíni hullámok többféle hullámhosszból tevődnek össze. Az ötlet azonban még ezen tényezők mellett sem teljesen haszontalan, mondja Perlin. Egy tökéletlenül működő álca is hasznos találmány, hiszen az is csökkenti a folyamatos hullámzás romboló hatását. Ezen kívül a módszer új irányt adhat az álcakutatásnak, hiszen új szemszögből közelíti meg a „láthatatlanság” kérdéskörét.



 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. nightmare1...
2012.03.06. 09:33
Hmm, érdekes elgondolás És az ily módon keltett vízfelszín alatti hullámokat fel is lehetne használni egy erőmű segítségével, így még önellátó is lehetne a rendszer talán
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. felziusz
2012.03.06. 17:33
a cikk alján a képet először megpillantva egy elcs€szett katamarán jutott az eszembe amit kereszteztek egy légpárnással.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!