iPon Hírek

Amikor egy nomád bolygó letelepül

Dátum | 2012. 04. 19.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Egy új kutatás eredményei alapján a csillagközi űrt járó nomád bolygók egy része új otthont talál magának egy másik csillag körül. Ezek a bolygók általában fiatal csillagrendszerek formálódása közben lökődnek ki az űrbe, és későbbi „befogásuk” magyarázattal szolgálna például a központi csillaguktól megmagyarázhatatlanul nagy távolságra keringő bolygók létezésére, valamint a kettős bolygórendszerek kialakulására is. Hagai Perets, a Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics kutatója és Thijs Kouwenhoven, Pekingi Egyetem tudósa az Astrophysical Journal rövidesen megjelenő számában számol be a kutatás eredményeiről.

A tudósok fiatal csillaghalmazokat modelleztek, amelyek változó számú nomád bolygót tartalmaztak. Arra jutottak, hogy ha a független bolygók száma eléri a csillagok számát a klaszterben, akkor a csillagok 3‒6 százaléka előbb-utóbb magához köt egy ilyen kísérőt. Ez annál nagyobb valószínűséggel következik be, minél nagyobb az adott csillag tömege.

A befogás esélye a fiatal rendszerekben magasabb, mivel ilyenkor még sokkal kisebbek az égitestek közti távolságok, kisebb helyre vannak besűrítve a bolygók és a csillagok. Ahogy telik az idő, a csillagok közti interakciók következtében tágul a rendszer, nőnek a távolságok, és csökken a bolygók elfogásának valószínűsége.

Az υ Andromedae rendszere
A nomád bolygók keletkezése a csillagok képződésének természetes velejárója. Az újszülött csillagok körül gyakran több bolygó formálódik, és ezek időnként úgy hatnak egymásra, hogy egyikük kilökődik a rendszerből. Ha aztán útja során egy vele egy irányba tartó és hasonló sebességű csillagba botlik, csatlakozhat hozzá. Az ilyen bolygók azonosítása nem egyszerű feladat, de a kutatók szerint vannak nagyon árulkodó jelek. A rendszer új bolygójának távolsága központi csillagától százszorosa-ezerszerese lehet a Nap‒Föld-távolságnak (csillagászati egység). Pályasíkja valószínűleg eltér a rendszer őslakos bolygóinak pályáitól, és az is megeshet, hogy ellenkező irányba kerüli meg a csillagot ezekhez képest.

Egyértelmű bolygóbefogásra még egyelőre nem találtak példát a csillagászok, mivel a fenti jellegzetességek egy rendszer, saját, eredeti bolygói között fellépő kölcsönhatások eredményeként is létrejöhetnek: ha egy bolygó kilökődhet szomszédai hatására, akkor az is előfordulhat, hogy pályasíkja megdől.

Az Oph 16225‒240515 jelű rendszer
Ha viszont egy olyan rendszerre bukkannának a kutatók, ahol egy alacsony tömegű csillagtól nagy távolságra bolygó kering, az jó eséllyel egy befogott nomád lenne, mivel a protoplanetáris korong bizonyos távolságokon túl már egyszerűen nem tartalmaz elég anyagot egy bolygó megformálásához.

A legerősebb bizonyíték a bolygók elfogására jelenleg az Európai Déli Obszervatórium egy 2006-os felfedezése: két olyan bolygót találtak 400 fényévnyire a Földtől, melyek központi csillag nélkül keringenek egymás körül. A bolygók 7, illetve 14 Jupiter-tömegűek, távolságuk pedig 240 csillagászati egység. A kutatók szerint a nomádok ezen kettős rendszere csak úgy alakulhatott ki, ha befogták egymást, ha pedig egy bolygó képes egy másik bolygót magához kötni, akkor egy csillag sokkal nagyobb valószínűséggel megteszi ezt.

Az is elképzelhető, hogy saját naprendszerünk is rendelkezik idegen eredetű bolygóval, ezt azonban jóval a Plútó pályáján kívül kellene keresnünk, és ott eddig még nem találták nyomát ilyen égitestnek.


 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. freyr
2012.04.19. 15:24
Pont ezt emlegettem az "ősi", kevés nehezebb elemet tartalmazó csillagok körül keringő bolygókról szóló cikknél. Talán mind ilyen befogott bolygó.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!