iPon Hírek

Atomjaira bontja az üstökösről felszálló vizet a Nap

Dátum | 2015. 06. 04.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Váratlan felfedezést tettek a 67P/Csurjumov−Geraszimenko-üstökös körül keringő Rosetta űrszonda kutatói: az égitest felszínéről felszálló víz és szén-dioxid a Nap ultraibolya sugárzásának hatására gyors ütemben atomjaira esik szét, nem sokkal miután elhagyta a felszínt. A megfigyelést az Alice nevű spektrográf által begyűjtött adatoknak köszönhetik a szakértők, amely az üstökös légkörének, azaz kómájának összetételét vizsgálja a távoli ultraibolya tartományban. Az eddigiek során elemzett adatokat a tavaly augusztusi megérkezés utáni négy hónapban gyűjtötte be a műszer, ebben az időszakban a Rosetta 10−80 kilométerre tartózkodott az üstökös felszínétől. (Az üstökös jelenleg a Nap−Föld-távolság másfélszeresére, nagyjából 225 millió kilométerre van a Naptól.) Ahogy központi csillagunk egyre erősebben süti az égitest felszínét, arról egyre nagyobb mennyiségű korábban fagyott állapotú víz és szén-dioxid szabadul fel. A molekulák azonban nem sokáig maradnak meg a kómában, mivel az ultraibolya sugárzás atomjaikra bontja ezeket.
A folyamat két lépésben történik meg. A Napból beérkező ultraibolya foton nekiütközik egy vízmolekulának, és egy elektront eltávolítva ionizálja azt. A távozó elektron aztán egy másik vízmolekulának ütközik, két nagy energiájú hidrogénre és egy oxigénre bontva fel azt. (A szén-dioxid esetében gyakorlatilag ugyanígy zajlik le a folyamat.) A felszabaduló atomok az ultraibolya tartományban sugároznak, és ezt a jelet érzékeli az Alice. Az atomemissziók relatív intenzitásának megfigyelésével gyakorlatilag élőben követhettük nyomon, ahogy az üstökösről származó molekulák nagyjából 1 kilométerre a felszíntől atomjaikra hullanak, mondja Paul Feldman, a Johns Hopkins Egyetem csillagásza, a kutatócsoport egyik tagja, az eredményeket kiértékelő tanulmány első szerzője. Az eddigi üstökös-megfigyelések során erre sosem volt lehetőség, hiszen mindig csak azt az állapotot lehetett vizsgálni, amikor az eredetileg molekulákat alkotó atomok már a napsugárzás által szétválasztva léteztek több ezer kilométerre az égitest magjától. Ahogy Alan Stern, az Alice-kutatócsoport vezetője elmondta, az ilyen felfedezések jelzik igazán, hogy érdemes volt a Rosettát az üstököshöz küldeni, hiszen ezt a folyamatot csak közvetlen közelről van esély megfigyelni. A hidrogén és oxigén atomok nyomon követése révén az üstökösmagból felszabaduló „vízfelhők” kiindulási helye és szerkezete is megállapítható, teszik hozzá a szakértők. A kutatók szerint hasonló molekuláris bomlási folyamatok mehetnek végbe a Jupiter Európé nevű holdjáról felszálló anyagfelhőkben is, csak ott a folyamatot nem a Nap fotonjai, hanem az óriásbolygó magnetoszférájából származó elektronok indítják be.
Az üstökösmag május 20-án 163 kilométeres távolságból
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!