iPon Hírek

Az emberi test lehet az antibiotikumok új aranybányája

Dátum | 2017. 02. 27.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A penicillintől kezdve az összes orvoslásban használt antibiotikum mikrobiális eredetű, vagyis eredetileg egysejtűek termelték ezeket, azzal a céllal, hogy elnyomják vagy elpusztítsák versenytársaikat. Alexander Fleming, a penicillin hatásainak első azonosítója is nagyon fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy az antibiotikumot nem ő fejlesztette ki, hanem csak teljesen véletlenül rátalált valamire, ami a természetben régóta létezett. Az antibiotikumok kutatása Fleming óta persze sokkal célzottabbá vált, vagyis a szakértők ma már módszeresen kutatnak olyan anyagok után a talajban, az óceánokban és más élőhelyeken lakó mikrobák között, amelyek használhatók lehetnek a különböző betegségek legyőzésére. Az egyik legújabb élőhely, amely a kutatók vizsgálatainak kereszttüzébe került pedig nem más, mint az emberi test és annak természetes mikrobái, és a vizsgálatok a jelek szerint nagyon is megérik a befektetett munkát. A Kaliforniai Egyetem kutatói, Teruaki Nakatsuji és Richard Gallo például nemrégiben azonosítottak egy olyan baktériumcsoportot, amelynek tagjai az emberi bőrön élnek, és a Staphylococcus aureus ellen hatásos hatóanyagokat termelnek. A kutatás azért különösen érdekes, mert a szakértők szokatlan módját választották a felfedezés hasznosításának. Nem az antibiotikumokat próbálták elkülöníteni, hanem az ezeket termelő baktériumokat izolálták. A mikrobákat ekcémás betegekről takarították be, majd némi laborbeli tenyésztés után hozzáadták ezeket egy krémhez, amely reményeik szerint kiváló személyre szabott gyógymódot jelenthet az illető páciensek bőrproblémáira.
MRSA
A S. aureus kis mennyiségben a bőr mikrobiomjának természetes összetevője, de szokatlanul nagy számban fordul elő azokon, akik ekcémában szenvednek. Hogy a baktérium pontosan milyen szerepet játszik a betegség kialakulásában, és miért van belőle olyan sok a száraz, viszkető, gyulladt bőrfoltokon, az egyelőre nem teljesen világos, de abban egyetértenek a szakértők, hogy a mikroba részben legalábbis felelős a kellemetlen tünetek kialakulásáért. Gallo és társai szerint a baktérium gyulladást és allergiás reakciót vált ki a bőr érintett részein. A Staphylococcus nemzetség más tagjai ugyanakkor ezzel pontosan ellentétes hatást váltanak ki: csökkentik a gyulladást, és olyan antibiotikumokat termelnek, amelyek kordában tartják a S. aureust. Gallo ebből kiindulva úgy gondolta, hogy az említett fajok tagjainak elszaporításával talán az ekcémás tünetek is enyhíthetők lehetnek. A kutatók ezért mintákat vettek több önkéntes alkarjáról is, és két olyan fajt is azonosítottak (S. epidermidis, S. hominis), amelyek gátolják a S. aureus gyarapodását. A S. hominis egyik törzse (A9) különösen hatásosnak mutatkozott a kártékony mikroba ellen a laborkísérletek során. A baktériumtörzs többfajta antibiotikumot is termel, és ezek még a S. aureus rezisztens változatainak (MRSA) növekedését is képesek gátolni, miközben az egészséges bőrön élő baktériumokat nem bántják. Az A9 által termelt antibiotikus szerek ráadásul a jelek szerint együtt fejtik ki hatásukat az emberi bőr által termelt anyagokkal, vagyis a gazdatest és a mikrobiom közös erővel veszi fel a harcot a betegségokozó baktériumok ellen.
Míg az egészséges bőrön túlsúlyban vannak az A9-hez hasonló, védelmet nyújtó törzsek, az ekcémás betegek bőrén jóval kevesebb van ezekből. A mikrobiom összetételét persze a genetikától kezdve, a táplálkozási szokásokon át, a bőrápolási módszerekig számos tényező befolyásolhatja, de a szakértők ezúttal nem álltak neki ezt tanulmányozni. Hanem egyszerűen abból indultak ki, hogy ha egyszer a védelmet nyújtó baktériumokból kevés van a beteg bőrön, vajon mi történik, ha megszaporítják ezek számát. Ennek kiderítése érdekében a szakértők toboroztak öt ekcémás önkéntest is, majd izolálták a bőrükön található, S. aureus ellen hatásos törzseket. A mikrobák genomját szekvenálták, és azonosították azokban az antibiotikum-termelésért felelős géneket, így is megerősítve, hogy ezek valóban képesek a S. aureus legyőzésére. Majd tenyészteni kezdték a jótékony baktériumokat, és amikor kellően felszaporították ezeket, hozzáadták őket egy testápolóhoz. A saját bőrükről kitenyésztett baktériumokat tartalmazó krémet a résztvevők karjukon alkalmazták, és azt egy napig nem mosták le. A kísérlet végére a S. aureus több mint 90 százalékban eltűnt bőrükről, és két esetben teljesen sikerült kiszorítani a kezelt részekről a baktériumot. Az ugyanakkor egyelőre nem világos, hogy a krém valóban hatásos-e az ekcéma ellen, hiszen a kutatásnak nem is ennek kiderítése volt a célja. Gallo és társai azonban máris belevágtak egy olyan klinikai tesztbe, amely már erre a kérdésre keresi a választ. A vizsgálatok során összesen 60 beteg fogja heteken, hónapokon át használni a személyre szabott krémet, hogy kiderüljön, biztonságos-e annak alkalmazása, és hogy hatásos-e a keverék betegség ellen. Mivel ekcéma számos okból kialakulhat, a módszer valószínűleg nem lesz mindenkinél bevethető, még akkor sem, ha úgy működik, ahogy a kutatók remélik. A genetikai hátterű vagy immunproblémákból fakadó ekcémán például nem nagyon fog segíteni a probiotikus krém. De ha a mikrobiom összetétele áll a viszkető foltok kialakulásának hátterében, ennek helyrehozására jó lehet, mondja Gallo. És az már most biztos, hogy ez a megoldás sokkal precízebbnek és barátságosabbnak tűnik, mint a bőr széles spektrumú antibiotikummal való kezelése, amely a jótékony mikrobákkal is végez.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!