iPon Hírek

Az új hajózási útvonalak környezeti veszélyei

Dátum | 2014. 05. 29.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A sarki jégsapkák olvadása következtében nagyjából kétmillió év után először nyílt közvetlen átjárás a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán északi víztömegei közt. Az újonnan megnyílt folyosókon a Smithsonian Intézet Környezetkutatási Központjának munkatársai szerint a növekvő hajóforgalom nyomán lassacskán megindul az invazív fajok áramlása is, amelyek mindkét ökoszisztéma, és sarkvidéki régió érzékenyebb fajaira veszélyt jelenthetnek.
A két legnagyobb jégtől megtisztuló folyosó a Kanada északi partjai mentén húzódó északnyugati átjáró (NWP), illetve az Oroszország szibériai partvidéke mentén haladó északkeleti átjáró (NSR). Ezek a hajózási útvonalak az év egyre hosszabb szakaszaiban válnak járhatóvá, így egyre jelentősebb forgalom bonyolódik rajtuk keresztül. A szakértők szerint a hajótestekre tapadó, és az ilyen módon az új vizekre áthurcolt organizmusok egy valódi invázió bekövetkeztével fenyegetnek. Whitman Miller vezető kutató szerint a transzarktiszi hajózás fokozódása globális következményekkel fog járni. Mivel a folyamatosan megnyíló hajózási útvonalak olcsó és gyors áthaladást tesznek lehetővé az óceánok között, illetve maga az északi sarkvidék is rengeteg potenciális erőforrásban bővelkedik, a következő években a forgalom szintje olyan mértékben fog megnőni, hogy annak hatásai az vizek élővilágában is megmutatkoznak majd, ha nem teszünk megfelelő megelőző intézkedéseket. Az északnyugati átjárón 2013 szeptemberében haladt át az első kereskedelmi járat, amely szenet szállított Kanadából Finnországba. Ami az északkeleti átjárót illeti, ez utóbbi 2009-ben vált hajózhatóvá, és forgalma azóta is folyamatosan növekszik. Ha jelenlegi ütemben folytatódnak a dolgok, évente 20 százalékos növekedés várható az átjáró forgalomban, ez a becslés azonban nem veszi figyelembe azon hajókat, amelyek nem áthaladnak az útvonalon, hanem maga a sarkvidék a célpontjuk.
Az elmúlt évszázadban a Csendes- és az Atlanti-óceán közti hajózás oroszlánrésze a Panama-, illetve a Szuezi-csatornán keresztül zajlott. Mindkét területet meleg, trópusi éghajlat jellemzi, amelyet a hidegebb vizekből származó betolakodó fajok nem nagyon képesek túlélni. A Panama-csatornán áthaladva ráadásul a sókoncentrációban levő jelentős ingadozásokkal is meg kell küzdeniük az élőlényeknek. A sarkvidéken ezzel szemben hideg, sótartalmukban egyező vizek találkoznak, így az ezeken az útvonalakon áthurcolt fajok jó eséllyel túlélhetik az utazást. Az invazív fajok elsősorban a partvidéki vizek élővilágát veszélyeztethetik, de az északi sarkkör ökoszisztémájában is gondokat okozhatnak. A hatalmas kőolaj- és földgázkészletek és a grönlandi ritkaföldfém-telepek miatt a régió régóta nagyon vonzó célpontot jelent, és az utóbbi években elérhetősége is jóval könnyebbé vált, így gyakorlatilag már semmi sem állja útját az erőforrások kiaknázásának. A sarkvidék élővilága mostanáig relatív elszigeteltségben létezett, a hajózási útvonalak megnyílásával azonban ennek vége, mondja Greg Ruiz, a problémával foglalkozó tanulmány másik szerzője. „Itt az ideje, hogy kidolgozzuk azokat a stratégiákat, amelyekkel minimálissá tehetjük a behurcolt fajok, illetve a növekvő forgalom ökológiai, gazdasági és egészségügyi hatásait.”
Hajók a Spitzbergák környékén
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!