iPon Hírek

Bajba került, de már jól van a Rosetta

Dátum | 2015. 04. 07.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Legutóbbi rárepülése során komoly gondba került a Rosetta űrszonda. A 67P/Csurjumov−Geraszimenko-üstökös körül keringő űreszköz március végén 14 kilométerre közelítette meg a kométa felszínét, és közben súlyos navigációs problémákba ütközött. Ezek következtében a szonda antennája ideiglenesen elmozdult a Föld felé mutató irányból, ami kommunikációs gondokat okozott, így az űreszköz biztonsági üzemmódba lépett. A rendszerek és a kommunikáció azóta helyreállt, a tudományos tevékenységet azonban egy kis időre fel kellett függeszteni. A februárban megkezdett rárepülések célja, hogy a szonda különböző távolságokból tudjon adatokat gyűjteni a Csurjumov−Geraszimenkóról. Február 14-én a Rosetta 6 kilométerre közelítette meg a felszínt, a legutóbbi manőver során pedig, ahogy már említettük, 14 kilométerre haladt el az üstökösmag mellett. Ahogy az égitest egyre közelebb kerül a Naphoz, a Rosetta a maghoz közeledve egyre sűrűbb régiókon kénytelen átrepülni. Az üstökösből felszabaduló por és gáz jelentős ellenállást fejt ki szonda óriási nappaneleire, ami kihat az űreszköz pályájára. A navigálást az is nehezíti, hogy a csillagkövető rendszert összezavarják a nagyobb porcsomók, mert időnként csillagoknak nézi azokat. Ez azért is probléma, mert ez a rendszer segít belőni a szonda Földhöz képesti pozícióját is, és biztosítani, hogy az antenna mindig bolygónk felé mutasson.
A legutóbbi rárepülés során a legnagyobb megközelítés idején a csillagkövető rendszer teljesen elveszítette a fonalat a csillagok és a porcsomók közt: több száz hamis „csillagot” azonosított, és csaknem 24 óra kellett hozzá, hogy helyreálljon a működése. Ennek nyomán az antenna elsodródott a Föld irányából, a csillagkövető rendszer helyreállását követően azonban ez a hiba is rögtön korrigálódott. A manőver ideje alatt a szonda biztonsági módba lépett, ez olyankor történik meg, amikor bizonyos rendszerparaméterek jelentősen eltérnek a normális tartománytól. Ilyenkor az űreszköz a rendszerek védelme érdekében automatikusan olyan módba lép, amelyben a tudományos műszerek és más nem létfontosságú eszközök lekapcsolnak. A kommunikáció helyreállása után a Rosettát minden probléma nélkül sikerült visszakapcsolni. A szonda több mint 200 kilométerre távolodott el az üstököstől, azonban a következő napokban újraegyre közelebb hozták vissza, miközben a tudományos tevékenység is helyreállt. A szondát irányító csapat a továbbiakban átgondolja, hogy az elmúlt hetek problémái hogyan befolyásolják a további tervezett manővereket. Egyre inkább úgy tűnik, hogy az üstökösmag aktivitása miatt, ahogy az várható is volt, egyre barátságtalanabb lesz a szonda számára a környezet. Ettől függetlenül valószínűleg a következő hónapokban is fontos, eddig sosem látott információkat szállít majd a szakértőknek a Rosetta, amely augusztusi napközelségére is elkíséri az üstököst, és az után is követni fogja az égitestet pályáján.
További kapcsolódó hír, hogy bejelentették, a Rosetta molekuláris nitrogént észlelt az üstökösmagon, ami fontos információkkal szolgálhat a Csurjumov−Geraszimenkóval keletkezési helyével kapcsolatban. A korábbi mérések során is észleltek már nitrogént a szonda műszerei, ezen esetekben azonban mindig kötött formában, például ammóniaként detektálták az anyagot. A molekuláris nitrogénről úgy tartják a szakértők, hogy a Naprendszer formálódásának idején ez volt a kémiai elem leggyakoribb formája, és a hidegebb külső régiókban jelentős részben ebből jöttek létre a gázóriások. Rengeteg nitrogéngáz van a Szaturnusz Titán nevű holdjának légkörében és jeges felszínébe fagyva, illetve a Neptunusz Triton nevű kísérőjén is. És valószínűleg szintén ezen külső vidékeken formálódott a Rosetta üstököse. A molekuláris nitrogén észleléséhez a ROSINA nevű műszer október folyamán rögzített 138 mérését elemezték a szakértők, ekkor a szonda mindössze 10 kilométerre volt az üstökösmag középpontjától. Mivel a nitrogén ezen formája nagyon alacsony hőmérsékleten esik csapdába a jégben, a felfedezés arra utal, hogy a Csurjumov−Geraszimenko nagyon alacsony hőmérsékleten állt össze, mondja Martin Rubin, a Berni Egyetem kutatója, az eredményeket bemutató tanulmány első szerzője. A modellek szerint akár az is elképzelhető, hogy a kométa −253 Celsius fok körüli hőmérsékleten keletkezett, ami azt jelentené, hogy a Plutóval és a Tritonnal nagyjából egy régióban jött létre, amelyek szintén molekuláris nitrogénben gazdag jéggel rendelkeznek. Hogy a három égitest összetétele mégsem teljesen hasonló, az abból adódhat, hogy az üstökös rendszeresen ellátogat a Naprendszer belső vidékeire, ahol a legnagyobb mennyiségben éppen legalacsonyabb olvadáspontú anyagaiból veszít. A nitrogén jelenléte azért különösen fontos számunkra, mert a Plútón és a Tritonon kívül egyetlen olyan égitest van a Naprendszerben, amelynek légkörét többségében az anyag molekuláris formája teszi ki, ez pedig a Föld. Egyelőre nem tudni biztosan, hogy a bolygónkon található gáz honnan származik. Egyes elméletek szerint a lemezmozgások nyomán fellépő vulkáni tevékenység szabadítja (és szabadította) fel a szilikátos köpenyben megrekedt gázt, de az is lehetséges, hogy az üstökösök is jelentős szerepet játszottak a nitrogénkészletek felhalmozódásában bolygónkon.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. tomchee
2015.04.07. 13:50
Az egyre több fel-fel törő gáz, inkább a leszálló egységet kezdhetné el arrébb lökdösni Várjuk a fejleményeket.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!