iPon Hírek

Belülről kifelé pusztulnak el a galaxisok

Dátum | 2015. 04. 21.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A galaxisok gigantikus csillaggyárakként működnek, egészen addig, amíg el nem fogy bennük a nyersanyag, és minden rendelkezésre álló gázt csillaggá nem alakítottak. Egy csillagászokból álló kutatócsoport most felderítette, hogy mindez hogyan is zajlik. A jelek szerint a csillagkeletkezés először a rendszer belsejében áll le, míg a peremvidék csak néhány évmilliárddal később fogy ki a nyersanyagból, és hagy fel a csillaggyártással. A csillagászat legizgalmasabb és legnehezebben felfogható tényeinek egyike, hogy minél messzebbre tekintünk az űrben, annál távolabbra nézünk vissza a múltba. A mostani vizsgálat során tanulmányozott 22 elliptikus galaxis például a világegyetem fiatal korában, több mint 10 milliárd évvel ezelőtt létezett. Ez az időszak pedig azért roppant érdekes a csillagászok számára, mert sokkal intenzívebb és gyorsabb csillagkeletkezés jellemezte, mint napjainkat. Ezek az óriási, korai galaxisok évente több száz naptömegnyi új csillagnak adtak életet. Összehasonlításképpen a Tejútrendszerben jelenleg évente négy Naphoz hasonló csillag keletkezik. Az univerzum fiatal korában tehát óriási, gyorsan növekedő csillagrendszerek léteztek, és a szakterület kutatói számára az egyik legjelentősebb kérdést az jelenti, hogy miért lassult le ezekben nagyjából 10 milliárd évvel ezelőtt a csillagkeletkezés üteme. Ennek megválaszolása érdekében a svájci Sandro Tacchella és kollégái a Hubble űrtávcső és az Európai Déli Obszervatórium VLT nevű teleszkópjának felvételeit elemezték. A már említett ősi galaxisokban azt vizsgálták meg, hogy melyek az aktív csillagkeletkezési zónák, és melyek azok a részek, ahol csak nagyon öreg égitestek vannak, de új csillagoknak nincs nyoma.
A vizsgálatok alapján a legnagyobb tömegű galaxisokban a középső részeket gyors csillagkeletkezés jellemezte, amely azonban hamar megtorpant. A külső régiókban ezzel szemben jóval lassabb ütemben zajlott az égitestek kialakulása, viszont így ezeken a területeken évmilliárdokkal a középső részek leállása után is folytatódott a csillagkeletkezés. A szakértők olyan csillagrendszereket is megvizsgáltak, amelyek hasonló tömegűek, ám jóval közelebb vannak hozzánk, vagyis magasabb kort értek meg az előzőeknél. Ezen csillagrendszerek közt számos olyan akad, amely gyakorlatilag csak vörös, vagyis idős, élete végén járó csillagokból áll, és benne nem keletkeznek újabb égitestek. Több különböző folyamat is közre játszhat abban, hogy egy galaxis kifogyjon a nyersanyagokból. Korábbi kutatások például azt sugallták, hogy a sűrűbb galaxishalmazokban a csillagrendszerek rövidebb ideig élnek, mivel hajlamosak elszipkázni egymás elől a gázokat, a mostani kutatás azonban nem talált erre utaló adatokat. Közrejátszhat viszont a galaxisok élettartamában központi fekete lyukuk, amely amellett, hogy anyagot von magába, nagyerejű szelek kiindulópontja is lehet, amelyek kisöprik a maradék gázokat a csillagrendszerből. További érdekes adalék, hogy a jelek szerint csak a legsűrűbb galaxismagokban áll le teljesen a csillagkeletkezés, ami arra utalhat, hogy egy bizonyos csillagsűrűséget elérve a centrális részek stabilizálódnak, és nem engednek be több gázt a területre, elvágva az újabb égitestek keletkezésének lehetőségét. Vagyis egyfajta önszabályozó folyamat gondoskik arról, hogy az ilyen rendszerek „sűrűn lakott” belseje is megfelelően szellős maradjon.
Az IC 2006 katalógusjelű elliptikus galaxis
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. arn
2015.04.21. 17:18
Nagyobb volt a tersuruseg (szvsz az ido is gyorsabban telt).
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!