iPon Hírek

Bizsergető ízek

Dátum | 2013. 09. 18.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Egy nemrég megjelent tanulmány tovább bővíti a fűszerek érdekfeszítő hatásmechanizmusainak tárházát: a szecsuáni bors az ajkak mechanoreceptorait, ezen belül is a vibrációs receptorokat aktiválja. A University College London kutatói kísérleti úton igazolták, hogy az ázsiai fogásokban gyakran használt fűszer fogyasztása ugyanolyan érzetet kelt, mint amikor egy bizonyos frekvencián vibráló műszert érintenek az ajak bőréhez. A szecsuáni bors „íze” és a mechanikai vibrációk pontosan ugyanazokra a receptorokra hatnak, és ugyanazt az üzenetet továbbítják az agyba, mondja Nobuhira Hagura, a kutatás vezetője. A Proceedings of the Royal Society B oldalain megjelent tanulmány egy nagyon érdekes, kevéssé ismert tudományterület részét képezi, a fizikai világ és annak mentális leképezése, felfogása közti viszonyokat vizsgáló pszichofizikához tartozik. Ahogy a kutatók elmondták, eredményeik érdekes példáját jelentik annak az esetnek, amikor egészen más érzékelünk, mint ami valójában történik. A percepció és a valóság közti eltérések különösen gyakran jelentkeznek a különféle ízek kutatása során. Korábban már sikerült igazolni, hogy a chili és a mustár a hő- és fájdalomreceptorokon keresztül fejti ki hatását, most pedig bebizonyosodott, hogy a szecsuáni bors a tapintóreceptorok egyik fajtájára hat.

A kísérletben résztvevő 28 önkéntes ajkára a fűszer folyadékban oldott formáját kenték, majd az alanyoknak le kellett írniuk, hogy mit éreznek. A többség bizsergő-égő érzésekről számolt be. A következő lépésben − még mindig bizsergő ajkakkal − egy különféle frekvenciákon rezegni képes műszerhez érintették egyik ujjukat, majd összehasonlították a két érzetet. A résztvevők nagyon hasonlónak találták a két ingert, és átlagosan 50 hertznél jelezték, hogy a két inger szerintük megegyezik. A kutatók ezzel a tudással felvértezve az 50 hertzen rezgő eszközt az önkéntesek ajkához érintették, akik ennek hatására arról számoltak be, hogy a szecsuáni bors ízét érzik szájukon. A szakértők ezek alapján meglehetősen biztosak voltak abban, hogy a fűszer a mechanoreceptorok közül a vibrációt érzékelőkre hat, de minden kétséget kizáróan igazolni akarták ezt. A kísérlet végső fázisában ezért a rezgő műszerrel „lefárasztották” ezeket az idegvégződéseket, vagyis olyan hosszú ideig tették ki rezgésnek őket, hogy érzéketlenné váltak. Amikor ezt követően ismét bekenték a fűszerrel a résztvevők ajkát, ezt alig érezték az alanyok, vagyis valóban ugyanazon receptorokon történik a két gyökeresen eltérő inger érzékelése. A hasonló kutatások egy napon a szakértők reményei szerint például újfajta fájdalomcsillapító eljárások kidolgozásához vezethetnek, amennyiben sikerül kiaknázni, hogy egymástól gyökeresen eltérő jellegű ingerek ugyanazon idegpályákon továbbítódnak az agyba.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. benczeb90
2013.09.18. 18:26
Nagyon érdekes cikk. Ez egy jó példa arra, hogy az érzékszerveinkkel felfogott és feldolgozott ingerek és információ nem feltétlenül egyezik meg a valósággal, hiszen a világot csak egy igen korlátolt érzékszervi szűrőn képezzük le. Hitrendszerünk és tudásunk jó része - tehát minden, amit oly biztosan a valóságunknak képzelünk - ezen alapszik. Ez a kísérlet viszont segít elvonatkoztatni mindettől. Mert ha jól értelmeztem, a két érzetet nem igazán tudták megkülönböztetni.
Alábbi gondolatmenetemben elvonatkoztattam az ízlelőreceptoroktól. Tulajdonképpen általános percepcióra gondoltam, mindennemű felfogásról, ahol az agy szerepe a valóság vetületének létrehozása.
Tegyük fel, hogy az ember ismeri az A dolgot, de a B-t nem. A és B is az X receptort ingerli. Ha a B dolog az X receptorokat ingerli, akkor agyunk egy A-t vél érzékelni, hiszen korábban azt tanulta meg, és tudomása sincs a B létezéséről mindaddig, míg megállja a helyét az illető életében ez a 'tény', vagyis ha nem érez indíttatást gyanakvásra, nem jut eszébe, hogy talán itt nem is az A dolgot észlelte.
Ha a használható érzékszerveinkkel érzékelve A nyilvánvalóan különbözik B-től és mindkettőt ismeri már az agyunk, mint pl ebben az esetben, akkor talán az X inger közös volta az A és B-re nem is biztos, hogy feltűnik. Ha viszont elveszünk érzékszerveket, (például a látást és a tapintást), akkor A és B nem különböztethető meg, így B létezésére se gondolna az illető. Ha elfogadjuk, hogy az ember érzékszervi arzenálja relatíve eléggé gyatra, egyértelmű, hogy ha hirtelen feljettebb érzékszervekre tennénk szert, a ma biztosnak tűnő dolgok közül sokmindent újra kellene gondolnunk, hisz hitrendszerünk és tudásunk java része az általunk (magunktól) felfogható világ valóságvetületén alapszik, melytől még fejlett műszerek segítségével is nehezen tudunk elvonatkoztatni. Még nehezebb dolga van egy vele született vaknak, aki az eggyel több érzékszervvel rendelkező egészséges emberek (és műszerek) segítségével egészíti ki az önmagától egyedül felfogható világképet.
Ha valamit nem tudunk se magunktól, se műszerekkel érzékelni, az tehát nem zárja ki, hogy nem is létezik. Eszerint (szerintem) legalábbis. Tehát a túlzott racionalitás, és a tudományban való kizárólagos hit is korlátolt ebből a szempontból. Nyitottnak kell lenni. The highest form of ignorance is when you reject something you don't know anything about. - Wayne Dyer
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. benczeb90 bencz...
2013.09.18. 18:40
javítás (nem tudok már szerkeszteni) középtájt az első Ha-val kezdődő bekezdésben:

Ha a használható érzékszerveinkkel érzékelve A nyilvánvalóan különbözik B-től és mindkettőt ismeri már az agyunk, mint pl ebben az esetben, akkor talán az X inger közös volta az A és B-re nem is biztos, hogy feltűnik. A kísérlet gondolati gazdájának viszont feltűnt Ha viszont elveszünk érzékszerveket, (például a látást és a tapintást), és így A és B nem különböztethető meg, akkor B létezésére se gondolna az illető.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. mikej95
2013.09.19. 16:09
"50 hertzen rezgő eszközt az önkéntesek ajkához érintették"
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!